2011. február 1., kedd

Christopher Moore

  

Azt hiszem a nagy Vámpíros könyváradat okozta ( hol van már Bram Stoker...), hogy dacoltam a polcokon figyelő véres, romantikus könyvekkel.
Nem akarok lamúros vámpíros beleszeretős átváltozós könyvet olvasni. - ahogy még mindig nem tettem meg

Aztán valaki figyelmembe ajánlotta a "Vérszívó démonokat". Nézegettem,forgattam ... nem is tudom, ... nos legyen... alapon elkezdtem.

Meg kell mondjam Moore nem normális. :)
Nem sokszor fordult elő velem, hogy tömegközlekedési eszközön egyedül utazva felröhögjek.
Hát Moore kiváltotta belőlem.
Ez lett a kettőnk közti elkötelezettség (szerelem) kezdete.
Minden könyve humoros, nagyon jó karakterekkel, jó story-val.
Néha az egyik könyv mellékszereplője a másikban előrébb lép.
(ha valakinek ismerős a Mocskos meló boltjába belépő vörös hajú bombanő)
Mégis a nagy kedvencem (azt hiszem) Biff. Ebben azt élvezem, hogy az ismert bibiliai történeteket újra írja, kicsit (na jó, nagyon) másképp, mégis egyensúlyban tartva a főszerelők jellemét (a csúnya beszéd is belefér) és a történetet.
Meg kell jegyezzem, a borítók nem tetszenek. Kicsit értem....-  hisz Moore nem normális, de szerintem borító alapján nem olvastam volna el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése