2011. február 20., vasárnap

Nick Hornby: Hosszú út lefelé

London, december 31. Általában az emberek ilyenkor ünnepelnek, buliznak, többé-kevésbé boldogan. A négy főhős ezen az éjjelen találkozik egy toronyház tetején. Mindannyian ugyanazzal a céllal mennek fel : leugrani. Úgy érzik kilátástalan az életük. Négy különböző ember, négy különböző sors, négy probléma.

Martin, a lecsúszott műsorvezető, akit a családja sem akar látni, mert lefeküdt egy 15 éves lánnyal és ezért börtönben ült. Maureen, akinek az életét ötvenévesen is kitölti a fogyatékkal született gyermeke ápolása. JJ az amerikai rockzenész, aki céltalannak érzi az életét az együttese és a barátnője nélkül, és Jess az elkényeztetett, önző 18 éves csitri, aki banálisnak tűnő probléma miatt akar véget vetni az életének. Igazából egyiknek sincs mersze hozzá, de ezt bevallani sincs erejük.

Meghallgatják egymás történetét majd összefognak és lejönnek. Ezzel mintegy haladékot kapnak a végleges döntésig. A négy ember sorsa kezd összefonódni, a határidő egyre kijjebb tolódik és ezen idő alatt a szereplők és vele az életük, sorsuk változik.  Megoldást keresnek a másik problémájára pedig nem is igazán kedvelik egymást. Az útkeresésük során magukba tekintenek, szembenéznek olyan dolgokkal, amikkel korábban nem tudtak vagy nem mertek.

Azt hiszem egy ilyen tükörre sokunknak lenne rendszeresen szüksége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése