Sok pozitív kritiát olvastam róla, ezért kezdtem el...
Hát eljutottam oda, hogy nehéz írni egy könyvről.
Kettős érzelmeim vannak. Hasonlóak, mint az ötödik gyereknél
(http://konyvkukac.blogspot.com/2011/05/doris-lessing-az-otodik-gyerek.html)
Az ötlet jó.
Párhuzamot von a Holokauszt és a Csipkerózsika között. Ez azért érdekes, mert ha valaki olvasta Bruno Bettelheim könyvét, melyben a népmeséket elemzi, az bizony elgondolkodott azon, miért és hogyan születnek a mesék.
Érdekes lehetett volna, ha a szereplők karakteresebbek. Inkább kívülállóként éltem meg a sztorit, mint a főszereplőkkel együtt.
Mégis vannak részletek, melyeket nagyon, talán túlságosan is kifejt ( tömegsír), máshol meg hiányzik valami. Például a végén, nyitva hagyott kérdéseket. Talán szükség van erre a folytatáshoz.
Abszolút felháborított a pszichológiai elemzés a végén.
Miért nem gondolhatom én valahogy, esetleg másképp, mint azt ő szánta.
A köd számomra nem jelentett semmit, de ő elmagyarázza, mit kellett volna jelentenie.
Ebből nem kérek. Magam akarom értelmezni a dolgokat. Egyéb esetekben ülhetnék a könyv helyett a TV előtt.
Fülszöveg:
Rebecca egész gyermekkorának meghatározó élményei voltak Gemma nagymama meséi Csipkerózsáról. Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet nyer, amikor a nagymama halálos ágyán közli vele, hogy ő maga volt Csipkerózsa. Ez a vallomás hosszú útra indítja az immár felnőtt Beccát térben és időben egyaránt, mert csak egy másik földrészen fejtheti meg azt a titkot, amely homályba burkolja családja múltját. Ám Európában a várt csodák helyett a holokauszt nyomasztó emlékeivel kell szembesülnie, és ez a fokról fokra megismert történet, noha bizonyos párhuzamokat mutat a klasszikus mesével, egyre élesebb ellentmondásba kerül a gyermekként oly sokszor hallott "boldogan éltek, míg meg nem haltak" befejezéssel.
Jane Yolen díjnyertes regénye nélkülözhetetlen olvasmánya lehet a felnövekvő új nemzedékeknek, mivel a történelemnek vannak korszakai, amelyeket nem feledhetünk el, nehogy véletlenül megismétlődjenek.
"Hihetetlen érzelmeket szabadít fel az olvasóban."
- Washington Post
"Yolen tehetsége vitathatatlan abban, ahogyan a valóságot mesevilággá alakítja át."
- Library Journal
"Egyszerre szívszaggató és szívmelengető. Yolen regénye nemcsak a holokauszt időszakát idézi meg döbbenetesen, de hozzákapcsol egy titkokkal és érzelmekkel teli mai történetet is."
- Booklist
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése