Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.
Ez volt a fülszöveg.
Véleményem:
Első benyomásom: A borítója irdatlan ronda, csak a könyv olvasása után lesz értelme. De akkor is csúnya.
Ismét sikerült egy tinikönyvet a kezembe vennem. Bár erősen kinőttem belőle, igazából nem bánom.
Kicsit nehéz volt megszokni az író stílusát, rövid mondatait.
Viszont Fable jutott az eszembe róla, mert neki vannak ilyen érdekes mondatai.
Pl.: "Ha az ember nem fejezi ki magát, fokozatosan meghal."
"Kifejezéstelenül néz rám. Felpróbálok egy mosolyt, egy M-es méretűt."
"A „Nem akarok tudni róla”-génem apámtól van, a "Majd holnap foglalkozunk vele”-génem anyámtól."
"Hawthorne úgy akarta, hogy a hó a hideget szimbolizálja, szerintem. A hideget meg a csöndet. Semmi sem csöndesebb a hónál. Csöndes, mint a szívem."
Szóval….Két napja töprengek a könyvön, mit érzek, mit váltott ki belőlem…
Szülőként egy hihetetlen értetlenkedés van bennem.... Hol vannak Melinda szülei? Miért nem figyelnek/figyeltek rá? Miért nem állnak mindig mindenben mellette? Ez a történet egyik kiváltóoka. Vagyis annak, ami történik a lánnyal...hiszen ha meghallgatták volna, ha érdekelte volna őket.... Bár akkor kérdezniük sem kellett volna, ránézésből ismerhetnék a gyereküket.
Barátként azt kérdezem : tényleg fontosabb a középpontban lenni, bulizni, mint egy igaz barátot felvállni és vele beszélgetni?
Túl sok kérdés merül fel a történet kapcsán. De igen, odaadnám minden tinédzser kezébe, ha van kivel megbeszélje, mert a kérdéseket fel kell tenni. S ha választ nem is kapunk rá, a kimondott kérdések elvezetnek a megoldáshoz.
Szerintem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése