"Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili – egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is, aki persze mindig mindent jobban és hamarabb tud, mint a hivatalos közegek. Az ügybe belekeveredik a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, az apáca és a zsidó kereskedő, sőt Veron még Szegedre is elutazik, ahol magát Ady Endrét hallgatja meg egy felolvasóesten, közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak…
Baráth Katalin remekbeszabott regénye kiváló érzékkel jeleníti meg a boldog békeidőket; stílusa és humora miatt Bohumil Hrabal olvasói fogják szeretni, eltökélt nyomozója, Dávid Veron miatt pedig Agatha Christie rajongói fogják nagy élvezettel forgatni a regényt, amely kibővített, végleges változatban és két novella kíséretében kerül végre a széles olvasóközönség elé."
Véleményem:
Aki egy igazi krimire számít, csalódni fog.
A századelő Ókanizsáján nem túl pörgős az élet.De inkább nyugodt és poros. Mai szemmel talán unalmas.
Igazi monarchiás hangulat: hosszú ruha, kesztyű, kalap, kard, zsebóra, ....
De az irónő "belerajzol" minket ebbe a nyugalomba. A leírása, a szóhasználata miatt pár napig ott éltem velük.
Olyan értékeket mutat,melyek manapság háttérbe szorulnak.Ami fontos: a tisztességes embereket megbecsülni, a gyerekeket tisztességesen nevelni ( és persze a lányokat jól férjhez adni :)), mások megbecsülését kivívni és nem elveszíteni,.....
A történet krimi része felejthető. Maga a gyilkosság és annak felderítése is hasonlóan lassú, mint az élet Ókanizsán. De nem is ez volt a lényeg. Megimertük a városka lakóit és egy picit az életüket.
Mert mindenhol van egy "mindenlében kanál" lány, aki romantikus álmokat kerget, ugyanakkor emancipálódni akar (a századelőn!!), egy mások által irigyelt jegyes pár, egy nyalka huszár, egy pletykafészek, aki mindent tud, egy sokak által tisztelt orvos, egy tiszteletet parancsoló rendőr, egy kocsmáros, egy khmm... kéjnő, egy építőiparos, egy ......
Ügyesen beleszőtte a történetbe Ady-t és Ady versét (verseit).
A regénynek hangulata van. Visszavezet a századelőre és ez nem csak a történetnek, hanem a szóhasználatnak is köszönhető. Rengeteg szinte elfeledett szót csempeszett eb a történetbe.
Ilyeneket: fiola, svung, joviális, ferencjóska, fertályóra, pojáca,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése