2011. augusztus 27., szombat

Scott Westerfeld: Különlegesek

A Különleges Körülmények Ügyosztálya:  ezektől a szavaktól Tallyt taszító, lázadó csúf napjai óta kiveri a víz. Régen a Különlegesek csupán fenyegető szóbeszédként léteztek, félelmetesen szépet, veszélyesen erőset, és lélegzetelállítóan gyorsat is jelentve. Egy hétköznapi Szép leélheti az életét úgy, hogy soha nem találkozik Különlegessel. Tally azonban sosem volt hétköznapi.
Most pedig egyik napról a másikra maga is közéjük tartozik: feltuningolt harci gépezet, melynek célja, hogy a Csúfok nyugton, a Szépek pedig bután maradjanak. Az erő, a sebesség, és gondolkodásának gyorsasága és tisztasága jobb érzés, mint bármi, amire Tally vissza tud emlékezni. Általában. Azonban szívének egy aprócska csücske még mindig emlékszik valami többre. Ezt mégis könnyű elhessegetni, amíg Tallynek fel nem ajánlják a feladatot, hogy irtsa ki véglegesen Újfüstös lázadóit. Végül nincs más választása: hallgatni kénytelen arra az apró, halk szívdobbanásra, vagy véghezvinni a feladatot, melyre beprogramozták.


Akárhogy dönt is, Tally világa soha többé nem lesz már a régi.


Ennyi volt a fülszöveg, jöhetek én.

Sajna … elrontotta .Az előző végéből érezhető volt, hogy nagyon nagy durranást kell csinálnia a harmadik részre.És ez nem sikerült.


Miután Tally különlegessé lett, számomra mintha elveszítette volna a személyiségét. Jó, lehet hogy ez volt az író célja, de ez a lány, aki beáll a sorba és szinte nincs egy önálló gondolata… Hát őt nem szerettem. Még Shay-t is inkább kedveltem mint Tally-t. Westerfeld már korábban a disztópikus világ ellen állított, együttéreztem a Füstösökkel és a lázadókkal, de most elérte, hogy a főszerelő ellen drukkoljak. Hisz ő az olvasó számára „rossz” lett. Az író megpróbálta „jóvá tenni”, de szerintem ez nem sikerült.

Szumma szummárum :
a három rész „egyre gyengébb” lett ...
mégis ajánlom a tiniknek, mert (olvasóvá, sőt sci-fi olvasóvá nevel) leköti és talán gondolkodásra serkenti a fiatalokat.
Sok olyan gondolat van  a sorozatban, amin valóban érdemes elgondolkodni.
Pl. Számít-e a külső szépség, vannak-e magasabb rendű értékek önmagunknál,  kell-e a hatalom, a rend, a szabály egy társadalomban, valóban egyformának -egyenrangúnak kell -e lennünk,...... ?

Azt hiszem Westerfeld még írhat jó könyvet, csak túl kell lépnie Tally-ékon és a "kényszer-íráson".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése