Kicsit Doris Lessing: Az ötödik gyerek-e jutott eszembe róla
Inkább bosszantott a történet (illetve az anya), mint szórakoztatott vagy elgondolkodtatott.
Jöjjön a fülszöveg :
" Egy törékeny kislány, egy összetört anyai szív
Egy házaspár mindennél jobban szeretne kisbabát. Nagy nehézségek után végre meg is születik Willow, aki sajnos súlyos csonttörékenységgel jön a világra. Hat éves koráig hetvenöt csontja törik el, még egy tüsszentés is életveszélybe sodorhatja. A család békéjét óhatatlanul is felborítja az állandó riadókészültség: az édesanya előző házasságából származó lánya egyre veszélyesebb módon igyekszik felhívni magára a figyelmet, a korábban boldog életet élő pár összekap minden apróságon, és az anya által elindított kártérítési per alperese pedig éppen egyetlen és legjobb barátnője.
A világhírű amerikai bestsellerszerző új regénye megmutatja, milyen könnyen elszakad a szeretetből és öncsalásból, kegyes hazugságokból és elhallgatásokból szőtt háló, és a zuhanás után rájövünk, milyen törékeny az életünk."
Tehát ismét egy Picoult-tól oly jól ismert morális kérdés .
Beteg gyerek, melynek nevelése, gondozása, ápolása a szülőktől erőn feletti teljesítményt kíván.
Mit lehet és mit kell tenni? Meddig vagyunk képesek elmenni? Képesek vagyunk-e mindenen és mindenkin átgázolni a (ha még oly magasztos) cél eléréséhez? Mit nyerünk vagy veszíthetünk a harc végén ?
Hogyan lehet valakit egyoldalúan elítélni (ügyvéd anyja), ha nem ismerünk minden körülményt?
Van egy visszatérő mondat a könyvben:
"És bárki bármit mond, igenis hiányozhat olyasvalaki, akit soha nem ismertem."
Nos nem értek egyet vele. Szerintem CSAK az hiányozhat, amit (akit) ismerünk.
Ami végképp felbosszantott : az anya. Nem az hogy a barátságot felrúgja, nem az, hogy a családját szétcincálja, ( na jó egy kicsit ezek is!), hanem az hogy a másik gyerekét elfelejtette, elveszítette ,vagy ha jobban tetszik - elengedte.
Tudom, mindig a problémással kell többet foglalkozni, de mint ebben a történetben is a kevesbé problémásból az elhanyagolással problémásabb gyerek lehet.
Szeretném hinni hogy ennél jobb szülő vagyok.
Egyszer egy drogprevenciós előadáson egy anya elmondta, a kisebb gyereke beteges volt, sokat kellett ide-oda vinni.. A nagyobbik jól tanult, önálló volt, nem igényelt különösebb odafigyelést.... Majd egyszer hívta a jegyző, hogy a nagyot lopáson kapták. Azért lopott, mert szép lassan drogos lett és kellett a pénz a drogra.
Sokmindent szenvedett el az az anya is, hogy a gyereke 2 éve tiszta. A kicsiről nem tudok.
Tudom, tisztában vagyok vele - vagy csak sejtem- milyen nehéz dolga lehet egy beteg (vagy bármilyen problémás) gyerek szülőjének lenni.
Nem biztos hogy beválllatam volna egy beteg gyereket - igen, meg lehet vetni.
Ha most történne a gyerekeimmel valami, én is oroszlánként harcolnék, tűzön-vízen keresztülvinném az elgondolásaimat, de oda kell figyelni mindegyikre. Kicsit a Nővérem Hugá-ra hasonlít a történet ebből a szempontból, ahol CSAK a beteg gyerek a fontos, és mindenki ezt a célt szolgálja, ezért él.
Mert igen , harcolni kell, erősen, jóakarón, de szerintem van egy pont, ahol el kell engedni.
Mert van egy pont, ahol félre kell tennünk a saját önzésünket.... Mert lehet, hogy csak mi akarjuk annyira védeni, óvni, támogatni, segíteni,....
Nos ha Picoultnak az volt ezzel a történettel a célja, hogy figyeljünk jobban oda az összes csemeténkre, a családunkra, a barátainkra, akkor elérte a célját.
Ha az volt a célja, hogy megmutassa, a pénz nem boldogít és nem ad midenre megoldás, (gondolj a csekkre a hűtőn), akkor is elérte a célját .
Néhány jó mondat:
"A Facebook elvileg közösségi oldal, ám úgy látom, a legtöbb ismerősöm, magamat is beleértve, túl sok időt tölt a saját profilja szerkesztgetésével meg a mások üzenőfalának összefirkálásával ahelyett, hogy inkább személyesen találkoznának."
"Az örökbefogadás olyan, mint az a könyv, amiből kitépték az első fejezetet. Így is lehet élvezetes, de az ember óhatatlanul kíváncsi az elejére."
"Hát csak a szülés tehet anyává valakit? És vajon megszűnik anya lenni, aki örökbe adja a gyerekét?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése