Régóta el akarom olvasni, de eddig nem volt kedvem. Egyszer erőt kellett vennem magamon. Most!
Érdekes volt.
Nem túl pörgős, inkább nehéz olvasmánynak mondanám. Sokszor el kell tűnődni rajta.
Hihetetlen. Megdöbbentő. Elgondolkodtató. Lehetetlen. Lehetséges?
Kb. ezek vannak/voltak a fejemben.
Mert elborzaszt, mégis olyan ismerős.
Mert 1948-ban írta, s mintha ma lenne.
Nem szívesen politizálnék itt (azt megteszem máshol), mégis olyan érzésem van, hogy rólunk szól.
Nem csak a mai emberről, hanem talán a mai Magyarországról.
Jó, persze, tudom, ez túlzás - mégis...
Mintha a MÉDIA (Orwellnél a telekép) az orrunk elé adna dolgokat, melyek elfoglalják az agyunk egy bizonyos részét (vagy egészét), ezzel kiírtva a NORMÁLIS (akár egyedi) gondolkodást.
Mindennapjaink részévé váltak a "felszolgált" hírek, műsorok, miközben nem beszélgetünk a családunkkal, nem ismerjük a szomszédainkat.
Elfogadjuk azt, ami kész, ahelyett hogy önállóan gondolkodnánk.
Ha mégis önállóak vagyunk, félelmünkben nem merjük kimondani, amit gondolunk. Tartunk a környezet véleményétől és ezért inkább úszunk az árral, a csendes biztonságban.
Végül ha előkerül az egoizmus, az önzés, akkor bárkit beáldozunk emiatt.
Nekem ezt mondta el ez a történet.
Érdekes volt. Nem túl pörgős, inkább nehéz olvasmánynak mondanám. Sokszor el kell tűnődni rajta.
Hihetetlen. Megdöbbentő. Elgondolkodtató. Lehetetlen. Lehetséges?
Kb. ezek vannak/voltak a fejemben.
Mert elborzaszt, mégis olyan ismerős.
Mert 1948-ban írta, s mintha ma lenne.
Nem szívesen politizálnék itt (azt megteszem máshol), mégis olyan érzésem van, hogy rólunk szól.
Nem csak a mai emberről, hanem talán a mai Magyarországról.
Jó, persze, tudom, ez túlzás - mégis...
Mintha a MÉDIA (Orwellnél a telekép) az orrunk elé adna dolgokat, melyek elfoglalják az agyunk egy bizonyos részét (vagy egészét), ezzel kiírtva a NORMÁLIS (akár egyedi) gondolkodást.
Mindennapjaink részévé váltak a "felszolgált" hírek, műsorok, miközben nem beszélgetünk a családunkkal, nem ismerjük a szomszédainkat.
Elfogadjuk azt, ami kész, ahelyett hogy önállóan gondolkodnánk.
Ha mégis önállóak vagyunk, félelmünkben nem merjük kimondani, amit gondolunk. Tartunk a környezet véleményétől és ezért inkább úszunk az árral, a csendes biztonságban.
Végül ha előkerül az egoizmus, az önzés, akkor bárkit beáldozunk emiatt.
Nekem ezt mondta el ez a történet.
Ákost is megihlette....
Fülszöveg:
George Orwell (polgári nevén Eric Blaire) Indiában született 1903-ban. Iskoláit Angliában végezte, majd Burmában a rendőrségnél szolgált. Később Párizsban élt, majd Angliában tanított. 1937-ben Spanyolországba ment, s a köztársaságiak oldalán Francóék ellen harcolt. Részt vett a második világháborúban, később újságíró lett. 1948-ban súlyosan megbetegedett, s 1950-ben Londonban meghalt.
Eleinte riportokat, pamfletteket, kritikákat, tanulmányokat írt, nevét először Animal Farm (Állatfarm) című regénye – a zsarnokság szatírája – tette ismertté. Több mint egymillió példányban jelent meg, s tizennégy nyelvre lefordították. Utolsó regénye – mely most magyarul is az olvasók kezébe kerül – a Ninteen Eighthy-four (1984), 1949-ben jelent meg. Maró gúnnyal rajzol meg benne egy lehetséges totalitárius rendszert.
"A tömegek sohasem lázadnak fel önszántukból, és sohasem lázadnak fel csupán azért, mert el vannak nyomva. Amíg nincs lehetővé téve számukra, hogy mértékük legyen az összehasonlításhoz, igazában soha nem is fognak a tudatára ébredni annak, hogy el vannak nyomva."
"A párthűség nemgondolkodást jelent. Azt jelenti, hogy nincs szükség gondolkodásra. Párthűség egyenlő: tudatlanság."
"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, uralja a múltat is …"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése