Nekem a krimi más. Szövevényes, cselekményes, de leginkább talányos.
A sci-fi pedig jobban kifejtette (kibontakoztatta) volna az alaptörténetet.
A lélek távozása, a tudat másolása, valamint a másolat módosításának vizsgálata - ezek érdekes felvetések, szerintem lehetett volna mögötte több is. Olyanokra gondolok, mint pl. miért az a másolat tette, amit tett, hogyan értékelte volna a másik kettő a cselekedetet.
Ha már jellemábrázolás nem nagyon volt a könyvben, akkor szerintem a szimek "karakterét" lehetett volna részletesebben tárgyalni.
A fő vonal megmaradt szinte a felvetés szintjén, és az író ráépített egy sokak által kriminek titulált történetet. Egy érdekes, de inkább nem túl pörgős olvasmány.
Fülszöveg:
Peter Hobson egy fiatalkori trauma hatására megszállottan dolgozik egy olyan berendezésen, amelynek segítségével egyértelműen megállapítható az ember halálának pontos pillanata. Kísérletei során sikerül megfigyelnie, hogy a biológiai élet véget értével az agyból alig érzékelhető elektromos energia távozik. Ezt elnevezi „lélekhullám”-nak, és kutatásai új célpontjaként a halál utáni élet lehetősége felé fordul.
Legjobb barátjával, a számítástechnikai zsenivel közösen szimulált komputeres másolatot készítenek Peter tudatáról, majd kis módosításokkal három példányban lemásolják. Az újabb kísérletekkel azt próbálja bizonyítani, hogy az ember lényének létezik egy halhatatlan része, mely a testtől függetlenül képes örökké élni. A három szimulált tudat azonban csakhamar megtalálja a kiutat a zárt, szigorúan ellenőrzött számítógépes környezetből, és birtokba veszi az internetet. Nem sokkal később pedig szaporodni kezdenek a titokzatos halálesetek. Vajon kideríthető-e, melyik tudatmásolat felelős a történtekért, de ami még fontosabb, visszazárható-e az elszabadult, halhatatlan szellem a palackba?
Robert J. Sawyer Nebula-díjas regénye komoly tudomány- és vallásfilozófiai kérdésekre keresi a választ, de emellett egy pillanatra sem felejt el izgalmas kriminek maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése