Kate Chopin: Ébredés

Nem sikerült megkedvelnem sem az írónőt, sem a főszereplőjét.
Érdekes volt a korleírás, élveztem pl.a tenderparti fürdőzés hangulatát, de ez a kor az írónőtől nem állt messze, így ebbe nem kellett túl sok energiát belefektetnie.
A története a mai korban szerintem nem kielégítő, mert a főszereplője csak "tapogatja" az öntudatra ébredést, az önállóságot, az elszakadást a kor és környezet konvencióitól.
nekem a főszereplő, Edna, inkább egy nyavalygós fiatalasszony volt, mint egy cselekvő, elvekért kiálló hősnő. A zongoraművész erősebb egyéniség volt, mint Edna.
  
Fülszöveg:
Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel.
Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. Nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak is.
A mű, melyet szokás Flaubert Bovaryné című regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról. A regény fél évszázaddal megelőzve az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nemet, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.

Stephen King: A remény rabjai

A nyár azért nagyon jó, mert a családom meglep egy King könyvvel, majd hagyják is, hogy elolvassam. :)

Nem szeretem King kisregényes vagy novellásköteteit, de ez nagyon jó volt. Azt hittem, hogy nem fogom szeretni, hiszen a négy történetből kettőt többször láttam filmen, de imádtam!! Látvány ide vagy oda, zseniális a pali. :) A remény rabjait mindenkinek kötelezővé tenném, akik King-et a vérben tocsogós vagy szörnyekkel tűzdelt horror műfajjal azonosítják.
A Király megmutatja, hogy a szörnyűség köröttünk van, csak nyitott szemmel kell járni.

Fülszöveg:

Mit tehet a fogoly, ha életfogytiglanra ítélik? Ha senki nem hiszi el, hogy ártatlan? Miben bízzon? A kegyelemben? A szökésben? Megannyi kérdés, amelyre King letehetetlen könyvének végén, de csakis a legvégén kapjuk meg a feleletet.
Rabokról szól a második kisregény is – sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek, aki valahogy kiszagol valamit…
Az Állj ki mellettem!-ben sem marad az olvasó borzalmak nélkül – élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után…
A légzőgyakorlat klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást.
A kisregények javát a moziból ismerheti az olvasó.

E. L. Konigsburg: Szavak nélkül

A nyaraláshoz, vízparti időtöltésre tökéletes olvasmány volt.
Nem tartom kiemelkedőnek, de a kamaszkönyvek között elfér a könyvtár polcán.
 
Fülszöveg:
A 13 éves Branwell kishuga otthon életveszélyesen megsérül. Branwell ezután megnémul, pedig védenie kellene magát a súlyos gyanúval szemben. Egy intézetbe szállítják, ahol hiába próbálnak segíteni rajta. Legjobb barátja, Connor, naponta látogatja, hogy szóra bírja a fiút, és kiderítse: mi történt valójában azon a csaknem végzetes napon. Connor ötlete beválik: szókártyák segítségével jön létre köztük a párbeszéd. Az Amerikai Gyermekkönyvtárosok Szövetségének kétszeres díjnyertese e különös nyomozás történetével mutatkozik be a magyar olvasóknak.

Arthur Miller: Gyújtópont

Azt hiszem Miller megérdemelte volna, hogy felkerüljön az 1001 könyv listájára. A két híresebb művét (Az ügynök halála és Salemi boszorkányok) nem olvastam még, de a Gyújtópont után felkerül a listámra.
Nagyon jól érthetően közelíti meg a kirekesztést (az antiszemitizmust), valamint a birka-szellemet. Inkább bégetek, megyek a többivel, csak hogy ne engem nyírjanak, ne én legyek kipellengérezve, kiközösítve.
Egy egyszerű szemüveg - no és persze a háború, a velejáró puskaporos levegővel -  elég hozzá, hogy emberekre bélyeget ragasszunk, ezzel saját félelmeinket elfedve.Olyan emberekre, akikkel tegnap jó viszonyban voltunk, együtt dolgoztunk vagy beszélgettünk.Még a párkapcsolatot is elronthatja a félelem.
Borzalmas lehetett...

Miller remek mondatokat szőtt egy nagyon elgondolkodtató történet köré.
Köszönet a rukkolának és Júliának ezért a könyvért :)

Gondolat:
"..nincs jogom pálcát törni egy egész nép fölött, mivel nem ismerem valamennyit, nem igaz?"

"Megeshetett volna, hogy azt a nőt meggyilkolják, egy doronggal agyonverik azon az éjszakán. Senki sem merte kidugni a fejét, hogy segítsen rajta, vagy csak annyit mondjon, mégsem lehet így bánni egy emberi lénnyel."

Fülszöveg:
Lawrence Newman, egy amerikai nagyvállalat személyzeti osztályának vezetője furcsán érzi magát: észreveszi hogy az emberek elhúzódnak tőle, másképp beszélnek vele, mint azelőtt – mintha légüres tér venné körül. Keresi-kutatja az okát és egyszerre megtalálja. Ráeszmél arra, hogy pár hete szemüveget kezdett viselni és attól arca megváltozott: zsidónak nézik. Megbántva otthagyja régi helyét, de új állást nem kap.
Hamarosan más téren is találkozik ezzel a titkos, vad gyűlölettel. A kertvárosban ahol egyforma kis családi házak százai sorakoznak egymás mellé, szomszédai kirekesztik maguk közül.
Pedig Newman sohasem volt zsidó. A kertvárosban ahol lakik, egyetlen zsidó él, egy kis boltos és a huligánok ezt a boltost támadják. Newman eleinte a huligánokkal akar tartani, hogy elterelje magáról a gyanút.De igazságérzete és emberi méltósága lassanként feltámad, és gyáva viselkedésével szakítva, nyiltan kiáll meggyőződéséért. A harcban sebeket kap, de életében először megszabadul a félelemtől.

Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod

Ezt a könyvet régóta nagyon akartam. Mindig megelőztek a könyvtárban, a könyvvásáron az orrom előtt vitték el az utolsó darabot, a piacon sem találta már az eladó...
Lehet hogy ennek így kellett lennie.
Sajnos nem érett meg arra, hogy felkerüljön a polcomra.
Jó volt, jó volt, de... olyan középszerű volt.
Nem kedveltem meg senkit benne, nem szimpatizáltam, nagyon kívülálló maradtam végig, nem volt élmény, katarzis vagy bármi..

Lehet hogy ha nem olvastam volna a Szomszéd lányt,és Natascha történetét, még talán tetszett volna is, de így nem jött be... 

Fülszöveg:
Margaux Fragoso torokszorítóan őszinte visszaemlékezésében elmeséli, hogyan hálózta be kisgyerekként egy férfi, és hogyan tartotta a markában 15 éven keresztül. 7 éves korában, egy uszodában találkozott először Peter Currannel. A férfi, aki ekkor 51 éves volt, nagyon kedvesen bánt vele, és meghívta a kislányt édesanyjával együtt a házába. Ezzel vette kezdetét viszonyuk, aminek végül a férfi öngyilkossága vetett véget. A kislány számára a férfi otthona egy egzotikus állatokkal teli mesebirodalomnak tűnt, ahol menedékre lelt az otthoni pokol elől: anyja szinte állandóan pszichiátriai kezelés alatt állt, apja pedig alkoholista volt. A szexuális visszaélések csak egy idő után kezdődtek, míg végül eljutottak a születésnapi ajándéknak nevezett aktusig. Curran elrabolta a lány fél életét. Az elszakadás iránti vágy végig tetten érhető Fragoso elemi erejű könyvében. Saját naplója és a férfi hátrahagyott levelei, fényképei és feljegyzései segítségével zavarba ejtő részletességgel, mégis lírai hangvételben idézi fel az átélt szexuális és pszichikai visszaéléseket. Margaux Fragoso nemrég szerezte meg PhD fokozatát a Binghamton Egyetemen angol irodalomból. Már számos verse és novellája jelent meg különböző irodalmi lapokban, többek között a The Literary Review és a Barrow Street hasábjain. Első könyve, a Csak ha te is akarod eddig 23 országban jelent meg és mindenhol óriási vihart kavart.

Ally Condie: Crossed

Elmaradtam a bejegyzésekkel, és most egy hónap távlatából elgondolkodtam azon, hogy végigolvastam-e egyáltalán ...
Emlékszem, hogy száműzöttként vonszolódnak valami Sziklás-hegységben, majd találkoznak, aztán lamúr, aztán...
Mi volt aztán???

Azt hiszem nekem ennyi volt Ally Condie műveiből, mert sem irodalmilag, sem mondanivalójában nem nyújt semmi extrát, vagy többletet.
És az is 79%-os a MOLY-on.
Lehet hogy én nem ugyanazt olvastam?


Fülszöveg:

A TÁRSADALOM HATÁRAIN KÍVÜL MÁS TÖRVÉNYEK URALKODNAK
A bizonytalan jövővel dacolva Cassia elindul, hogy felkutassa Kyt, akire biztos halál vár a Külső Tartományokban zajló háborúban. Hamarosan kiderül, hogy a fiú megszökött a katonai táborból, és a fenséges, de veszélyes kanyonokban talált menedéket. A vadregényes határvidéken teljesen más az élet, ráadásul úgy tűnik, minta lázadás szerveződne a Társadalom ellen. Bár Cassia mindent feláldoz azért, hogy együtt lehessen Kyjal, Xander most is képes meglepetéseket okozni, és a maga javára fordítani a játszmát.
A Matched trilógia várva várt következő részében Cassiát és Kyt a Társadalom peremvidékére veti a sors. Váratlan események, találkozások és összefonódások teszik minden eddiginél tekervényesebbé útjukat. A történetet Cassia és Ky felváltva mesélik el, egyes szám első személyben.
„Futurisztikus mese szerelemről és szabad akaratról. Lehetünk-e szabadok, ha nincs választási lehetőségünk? Cassia elfogadástól a lázadásig vezető útja valósággal magába szippantja, kíváncsivá teszi az olvasót.” – CASSANDRA CLARE, a Pokoli szerkezetek és a Végzet ereklyéi című sorozatok szerzője
„Az éhezők viadala óta a legjobb ifjúsági regény a könyvesboltok polcain.” – ENTERTAINMENT WEEKLY