Robert R. McCammon: Csak az enyém

Fülszöveg:
Mary végre megtalálta a boldogságot. Van egy kisfia, aki csak az övé. Egy kisfiú, akit elrabolt. és akiért ölni is képes. Mary Terrell, ismertebb nevén Mary Terror: A radikális hatvanas évek túlélője, a hírhedt Vihar Front nevű terrorszervezet egykori fanatikus tagja, többszörös gyilkos. Laura Clayborne: Sikeres újságíró, férje üzletember, BMW-t vezet, és Atlanta legelőkelőbb kertvárosában lakik. Mivel házassága elkezd darabokra hullani, Laura abban bízik, hogy életét megszületendő gyermeke, David fogja teljessé tenné. Amikor Mary Terror elrabolja a kórházból Laura újszülött fiát, kíméletlen hajsza veszi kezdetét. Ha Laura élve akarja visszakapni Davidet, Laurának úgy kell gondolkodnia, és úgy kell cselekednie, mint Marynek. Mert bizonyos dolgokat még Laura sem tudott magáról. Többek közt, hogy ő is képes ölni, ha a gyermekéről van szó.


Most tettem le és nehéz róla írni.
Kezdjük a borítójával. Azonnal beleszerettem. A kép, a betűk...ezek rögtön szólnak hozzánk.
Amikor elkezdtem olvasni, azt hittem félbe fogom hagyni. Borzalmas képeket fest az író elénk, és egy épkézláb gyermekszerető ember elbizonytalanodik, hogy akarja-e tovább olvasni.
Ha ezen túllépünk, nem egy átlagos krimit kapunk. Inkább egy pszicho-thillert.
A történetben két, nem átlagos nő a főszereplő. Az egyik egy "kiöregedett" hippi, aki a saját (fiatalkori) világában él, a másik egy középosztálybeli megcsalt asszony, akit már csak a gyermeke éltet.
McCammon zsenialitását tükrözi, hogy milyen mélyen bele tudom élni magam mindkét nő helyzetébe, szerepébe, érzéseibe. Nem letehetetlen könyv, sőt le is kell tenni, hogy egy picit helyrerázódjanak az érzelmeim. Mert bizony néhol rámtelepszik a cselekmény és az általa kiváltott érzés, frusztál, dühöt érzek.... ,

Az anya, aki mindent megtesz a gyermekéért, a végtelenségig elmegy, hogy visszaszerezze, kicsit emlékeztet  Michelle Richmond - A köd éve főszereplőjére.

A könyvben háromszor is elhangzik: "csak az enyém", s mégis mintha mást-mást jelentene.
McCammon jól ír, megfog és lebilincsel. Ha letettem a könyvet, akkor is vissza-vissza térnek a gondolataim hozzá...

Ő tipikusan az az író, akit vagy szeretek, vagy gyűlölök, de érzelemmentesen nem lehet elmenni mellette.

Egy kis kritika.... A hajsza kibontakozásánál sokszor olvastam , hogy az "izmai vagy idegei a tűrőképesség határát súrolta" vagy valami ilyesmit. Szerintem a magyar nyelvben ezt talán jobban, kifejezőbben, fokozhatóbb módon le lehetett volna írni, de ez a laikus véleményem.

Kate Mosse : A kripta

Szeretem ha egy könvnek van  fogása. Ha van súlya.
No ez a könyv épp nekem való. Ránézésre fegyvernek minősül. :)
Ugyan tömegközlekedni és úgy olvasni nem a legjobb.
Tudtam azt is, hogy ezt a könyvet megelőzi az írónő Labirintus-a, de ez volt bent a könyvtárban, így ezzel kezdtem.

Kicsit "Da vinci - kód" feelingem volt.
Viszont a két idősík nekem picit zavaró volt. Értem én, így kerek a történet, de minden idősík váltásnál vissza kellett gondolnom hol is maradt abba ez az idősík.....

Ettől függetlenül nagyon jó történet volt. Érdekesek a szereplők, megkedveltem őket, (bár a XIX.századiakat jobban mint a jelen-koriakat), jól fonta a szálakat, a tarott köré építette a misztikumot.
Nagyon jól egyensúlyban tartotta a misztikumot, a titkot, a szerelemet, a cselszövést, a gyilkosságot ....
Nem a letehetetlen kategória (bár súrolja) , de ha leteszem, könnyű újra felvenni a fonalat, és újra benne élni a történetben.

Fülszöveg:
A bátorság, a szeretet és a gonosz harca Kate Mosse legújabb kalandregényében, mely éppoly izgalmas, mint a Labirintus.


1891 októbere: A tizenhét éves Léonie Vernier és bátyja, Anatole otthagyja Párizs gázlámpás utcáit, hogy a Carcassone városától néhány mérföldre délre fekvő Cade-i birtok menedékében nyugodt pihenésre találjon. De a magányos vidéki házat körülvevő erdőségben Léonie egy romos vizigót kriptára bukkan – s vele együtt egy örök misztériumra, melynek nyomait vérrel írták. S ahogy Léonie fölfejti a múlt rétegeit, rábukkan egy pakli különleges kártyára, amely a suttogva továbbadott hírek szerint életről és halálról képes dönteni.
2007 októbere: Meredith Martin életrajzíró Claude Debussy, a híres francia zeneszerző életét kutatja a Pireneusok előhegységeinek látszólagos nyugalmában, s közben szeretné megérteni saját, bonyolult örökségét is. Egy hátborzongató zongoradarabbal s egy fénymásolt fényképpel kezd neki a kutatásnak, ám hamarosan tragikus szerelemről, elveszett lányról, nyugtalan lélekről, s egy több mint száz évvel ezelőtti, megrendítő éjszaka különös eseményeiről szóló, bonyolult történet közepében találja magát.
Ahogy közeledik mindenszentek ünnepe – amikor oly áttetszővé válik az élet és a halál közötti fátyol –, Mereditht ellenállhatatlan erő vonzza az erdő távoli zugában egy tisztásra, ahol a múlt titkai egyáltalán nincsenek eltemetve…

Harlan Coben : Dermesztő csend

Fülszöveg:
"- Azt akarom, hogy ígérjetek meg nekem valamit - mondta Myron. - Ha bármikor bajba kerültök, ha túl részegek vagytok, vagy a barátaitok túl részegek, vagy belőttétek magatokat, vagy bármi más, nem érdekel. Ígérjétek meg! Ígérjétek meg, hogy felhívtok! Bárhol vagytok, elmegyek értetek. Elviszlek, ahová csak akarjátok. Nem teszek fel kérdéseket. Nem mondom el a szüleiteknek. Nem számít, hány óra van. A hét minden napján, a nap huszonnégy órájában. Nem számít, milyen messze vagytok. Ez az én ígéretem. Hívjatok, és én ott leszek ! A tizennyolc éves Aimee Biel egy éjjel felhívja Myron Bolitart, aki tartja a szavát, és szó nélkül elviszi Aimee-t oda, ahová kéri. A lány hajnali háromkor kiszáll a kocsijából, és eltűnik egy sötét udvarban. Soha többé nem látja senki. Myron évekkel korábban, amikor egy balul sikerült akciója egy ártatlan ember halálához vezetett, megfogadta, hogy többé nem próbálja a szuperhőst játszani. Most a bűntudattól hajtva mégis akcióba lép, és elhatározza, hogy bármi áron előkeríti a lányt. Arra azonban nem számít, hogy minél többet tud meg Aimee-ről és az eltűnéséről, annál szövevényesebb és megfejthetetlenebb lesz az egész ügy. És amikor két pszichopata bérgyilkos ered a nyomába, arra is rá kell döbbennie, hogy már nem csak Aimee élete forog veszélyben. Az Ördög játszótere után egy újabb hátborzongatóan izgalmas regény Harlan Cobentől. Még akkor is tartogat fordulatot, mikor már egyáltalán nem számítunk rá. A kiadó ezzel a regénnyel indítja útjára a "Myron Bolitar" sorozatot. Myron Bolitar ígéretes kosárlabdázó karrierjét egy térdsérülés törte ketté, közvetlenül az után, hogy draftolta a Boston Celtics. Alig néhányszor húzhatta magára a csapat mezét. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy profi pályafutása véget ért, jogi diplomát szerzett, majd sportolókat kezdett képviselni. Védencei, barátai azonban rendre bajba kerültek. Myron ilyenkor legjobb barátja, a különc milliomos Win segítségével igyekezett kihúzni őket a slamasztikából. Többnyire sikerrel. Coben a Bolitar-regényeknek köszönhetően vált ismert és elismert íróvá világszerte, és most végre a magyar olvasók is találkozhatnak az utóbbi évtized egyik legeredetibb figurájával. "

Véleményem:
Nem volt annyira pörgős, viszont szerintem jól felépített krimi volt. Sejtettem hogy nem úgy alakul a sztori ahogyan az "utat mutatja", de a végéig nem sejtettem hogy ki a tettes és mi az indok.

Néhány gondolat a könyvből....

"Beleszeretsz egy férfiba, mert pont az ellenkezője az apádnak. Erős és kemény és ez imponál neked. Levesz a lábadról. Észre sem veszed hoygan veszi át az irányítást az életed felett, hogyan kezdesz a kiterjesztésévé válni, ahelyett hogy egy önálló egyéniság lennél, vagy mint álmaidban, egy nagyobb egység, két szerelemben eggyé vált ember, mint a romantikus regényekben.Ráhagyod a kis dolgokat, aztán a nagy dolgokat, aztán mindent. A nevetésed először csak halkabbá válik, majd teljesen eltűnik. A mosolyod megfakul és már csak a lenyomata az örömnek, mint egy álarc, amit néha felhúzol."

"Szeretném megrázni őket, hátha akkor megértik, micsoda ostobaságot csinálnak.Mesélni akarok nekik azokról az emberekről, akik csodálatos, boldog életet éltek,mint modjuk Peter Jennings, és aztán idő előtt meghaltak, mert fiatalon rászoktak a dohányzásra....... Nem kíváncsiak rám.Meg egyébként is ki vagyok én? Csak egy idegen. Valószínűleg elküldenének a francba. Így hát csenben maradok. Elfordítom a fejemet és viisszabújok az újságomba, miközben ezek a gyerekek ott ülnek mellettem és lassan megölik magukt.Én pedig hagyom."

"A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről.A vereségek - a halottak - azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják lépteinket, kísértenek álmunkban."

Harlan Coben: Senkinek egy szót se!

Fülszöveg:


"Ekkor hallottam meg a sikolyát.


Leszegtem a fejem és úsztam, úsztam, ahogy csak bírtam, vad csapásokkal, őrült, rugdalódzó lábtempókkal. De még mindig messze voltam a stégtől. Próbáltam úszás közben előrenézni, de már túl sötét volt, a hold csak halovány pászmákat szórt, igazából nem világított.
Súrlódásszerű neszt hallottam, mintha vonszoltak volna valamit.
Hatméternyire lehettem a stégtől, többre semmiképp. Még gyorsabban kapálóztam. Perzselt a tüdőm. Némi vizet is nyeltem. Végre elértem a létrát. Megragadtam, felhúzódzkodtam, kikapaszkodtam a vízből. A stég még vizes volt az előttem kimászó Elizabeth-től. A ház felé pillantottam, de koromsötét volt, semmit sem láttam.
– Elizabeth!
Egy baseballütőszerű tárggyal gyomorszájon döftek. Kidülledt a szemem, összegörnyedtem a fájdalomtól. Nem kaptam levegőt. Újabb ütés ért, ezúttal a fejem tetején. Hallottam, hogy reccsen a koponyám, és úgy éreztem, mintha valaki egy százas szöget kalapálna a halántékomba. Megroggyantam, térdre roskadtam. Nem tudtam, hol vagyok, ki vagyok, csak azt tudtam, hogy védenem kell a fejemet. Fölemeltem a karom.
A következő ütés, az utolsó, az arcomon ért.
Hanyatt vágódtam, vissza a tóba. Szemem lecsukódott. Megint hallottam Elizabeth sikolyát, ezúttal a nevemet sikoltotta, de hangját – minden hangot – gurgulázó suttogássá tompította a víz, ahogy elmerültem.


Dr. David Beck élete egy forró augusztusi napon örökre megváltozik, amikor feleségét, gyermekkori szerelmét brutálisan meggyilkolják. Az évek múlása sem enyhíti fájdalmát, képtelen feldolgozni imádott felesége elvesztését. A nő halálának nyolcadik évfordulóján azonban különös üzenetet kap, benne egy olyan szóval, amit csak ő és a felesége ismertek. Lehetséges volna, hogy Elizabeth mégis él? Beck lázas nyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi az igazság, de az üzenet küldője figyelmezteti: ha kedves az élete, ne szóljon egy szót se… senkinek
A krimi nagymesterének tartott Harlan Coben újabb lélegzetelállítóan izgalmas regénnyel lepi meg rajongóit. A Senkinek egy szót se sokak szerint az elmúlt évtized legjobb krimije, melyből nagysikerű, többszörösen díjnyertes film is készült."





Pörgős, izgalmas krimi, haragudtam mindenkire, aki nem hagyott olvasni... a kollegákra, a családra, az estére....  Nagyon jól megszerkeszett történet.  És most kereshetem a filmet.....

Andrew Davidson: A vízköpő

Tetszett a címe. A könyvtári könyvek a sok használat miatt újra vannak kötve, így a borítóját nem láthattam.
Sajnos.
Mert akkor nem vettem volna ki.
A cím egy csomó mindenre utalt számomra...
Az első 50-60 oldal brutális, sokkoló.... Azt hittem valami hororr könyv lesz. Épp megfogalmaztam magamban, hogy King vagy Koontz nem ír ilyen egyszerű, közérthető, de durva képeket festő módon.
Aztán elkezdődött egy másik történet. Hát sajnos nekem a mániákus depressziós vagy skizofrén Marianne ....
Na jó, a történetei aranyosak, szívhez szólóak, néhol szívfájdítóak, de nem nekem, aki antiromantikus vénával vagyok megáldva.
Így még időben (talán a közepén) abbahagytam.

Mondhatnám, hogy talán egyszer, de azt hiszem hazudnék...
Sosem fogom elolvasni.

Fülszöveg:
Kívánatos, szexi, unott és cinikus férfi volt. Autóbalesetekor nyílvesszők repültek át az égen, testét majdnem teljesen elemésztette a tűz. Egy kórteremben elzárva várja a biztos halált, amikor az angyali külsejű, bár démoni szobrásznő Marianne Engel jelenik meg az ágyánál, és fülébe súgja: „Egyszer már megégetett a tűz, amikor szeretők voltunk a középkorban. Te sebesült zsoldos katona voltál, én apáca, és megmentettem az életed.” Marianne ezek után éjjelente egy káprázatos és egzotikus szerelmi történetet mesél, és lassan visszahozza az életbe a hitehagyott férfit, akinek bűnös múltja nem ismeretlen a nő előtt. Meséje gyógyítja a lelket, és varázsa szerelembe ringatja a megkövült szívű és meggyötört testű beteget. De vajon mi igaz mindebből? Marianne Engel vajon egy zavart nő csupán, vagy a túlvilág hírnöke, akinek földi idejét furcsa vízköpők mérik?


A vízköpő hatalmas nemzetközi könyvsiker, benne Pokol és Mennyország, kárhozat és megváltás, és a szerelmes mesék gyógyító ereje.


Évszázadokon, földrészeken és világokon átívelő szerelmi történet bűnökről és megbocsátásról, túlvilági hitről és mindennapi csodákról, amik léteznek.

Jeffery Deaver: Az üres szék

Ez volt az első olvasmányom Deaver-től, de már tudom, nem az utolsó.
Valóban, én is ismerem a Csontember című filmet, melyet a Deaver (magyarul nem jelent meg) könyve alapján készítettek.
Persze én ezt nem tudtam, mikor elkezdtem.
Néhány oldal után gyanússá vált.... így utánanéztem az írónak.

A könyvről:
Az első oldaltól kezdve egy jó krimi. A felénél megoldódni látszik a bűncselekmény (épp elgondolkodtam, mi fog történni a könyv végéig ) amikor is betesz egy csavart. Ügyes. :)
Mikor fellélegeznék, hogy vége, ad egy újabb csavart.
Szóval egy jó kis krimi lett belőle. Nem egy körömrágós thiller vagy horror, de kifejezetten felüdítő volt.

Álljon itt a fülszöveg:
A zseniális kriminológus, Lincoln Rhyme, miután mind a négy végtagja megbénult, csak a bűntények felderítésének és elméje pallérozásának szenteli életét. Amikor Észak-Carolinába utazik sorsdöntő műtétre, különleges ügybe keveredik. A helyi seriff és emberei egy Rovar Fiúnak nevezett tinédzser emberrablót üldöznek, akit gyilkossággal is gyanúsítanak. Lincoln Rhyme-nak és szépséges segítőjének, Amelia Sachsnek nagyon kevés ideje van a tettes kézrekerítésére.