Sohonyai Edit: Kockacukor

Tetszett a borító, tetszett a fülszöveg.
Végre egy mai tini könyv, ami megszólítja azokat a tiniket is, akik "tökéletlenek"

Mai : mert tele van modern tárgyakkal (MP3, számítógép, chat), modern fiatalokkal , és mindenkori problémákkal.
Viszont az Elvira név nem annyira mai. Az, hogy 17 évesen valaki Kockacukor, Cukorka, Cukor becenévre hallgat, .. hát nem valószínű.(főleg, ha nem sovány) Az hogy 17 évesen nyelvpiercing-je legyen a szülők tudta nélkül még valószínűtlenebb.

Tetszik Sohonyai Edit stílusa, jól használja a magyar nyelv adottságait (pl. Ön biz alma!), belecsempész a történetbe rengeteg hangulati elemet, humort.
Pl. a takarítónéni hogyan tanítja meg, hogy ne kenjék össze rúzzsal a tükröt, vagy Dongó, aki kilöki a gazdáját az ágyból, netán a Pózolj táblával klub sztorijai...

Mégis elégedetlen vagyok...
Mintha több regény lett volna egybegyúrva. Vannak akik kidolgozottabbak, vannak akiket csak "megpendít" 
Ilyen érintett téma pl. a vak kutyás fiú, hogy hogyan boldogul az életben, a cigánylány, akinek a saját közösségében másféle elvárásnak kell megfelelnie, az intézetis fiú, aki szeretné megvédeni magát ...

A könyv végére annyira felpörögnek az események, hogy szinte kapkodom a fejem, majd Blekk Andzsel misztikuma meg is fejeli az egészet...   Végül eltelik FÉL ÉV! eseménytelenül...az utolsó néhány oldalig??
Szóval nem annyira nyert meg, de azt hiszem a tinik élvezni fogják és még tanulhatnak is belőle. :)

Ezt a könyvet happoltam a rukkolán, úgyhogy most mehet e Rerukk :)

Gondolatok, mondatok :
"Az emberek között a gőg ellenszenvet vált ki, míg a szerénység elnyeri az emberek tetszését.A végső ok sohasem a külvilág, hanem mindig az maga az ember, aki saját viselkedésével vonja magára a jó, illetve a rossz következményeket"

"Kielégítetlen lilák, incselkedő sárgák, vágyakozó rózsaszínek, vérbő vörösek, őrjítő zöldek, lankadó barnák. Kész vagy."

"Majd én levajazom, mivel alapból be vagyok sózva, de borsózik a hátam attól, hogy Ibolya Anyukámmal kukoricázik, meg amiket nekem rizsál! Ha mákom van, lekenyerezem! Esetleg ha ... tejelnék neki? Milyen evésközpontú a magyar nép! És azt hogy felpaprikázódott, még hozzá sem tette!"

Fülszöveg:

Kockacukor 17 éves kora ellenére több mint 90 kiló, és ez nem mellékes körülmény, ha az ember lánya éppen szerelmes, ráadásul egy olyan fiúba, aki egyszerűen tökéletes.
„Max kell nekem!” – határozta el magát Kockacukor, nyomatékkal. És arra alapozta a döntését, hogy múlt héten beütötte az interneten a keresőbe:
„Beleszerethet-e duci lányba fiú?”
És végigolvasott minden ebben a tárgyban kidobódó variációt. És ezek alapján azt szűrte le: igen, beleszerethet, ha a duci lány sugározza magából az önbizalmat, és azt, hogy jól érzi magát a bőrében. És különben is, a duci lányok vidámak, nevetősek, és süt belőlük az életöröm. Mert esznek bátran, szorongás nélkül, nem úgy, mint azok a kis deszka nőcikék, akiket leköt a kalóriaszámlálás. Na jó, de hogyan lesz sugárzóvá az illető duci hölgy? Hogyan kell önbizalmat sugározni? Mitől lesz önbizalma?
A regény mai kamaszokról szól, az őket érintő/foglalkoztató problémákról, megoldásra váró élethelyzeteikről: szerelem és barátság, táplálkozási zavarok, elvált szülők, nevelőapa és mostohatestvér, önzés és önzetlenség, parti drog és pedofília …
Igazi „sohonyais” ifjúsági regény.