2012. szeptember 19., szerda

Stephen King: Atlantisz gyermekei

Többször is azon kaptam magam, hogy a borítót nézegetem.
Nem tetszik és mégis (vagy épp ezért) töprengésre késztet.
Két arc van rajta.. de miért? Igazából tudom a választ, csak nem tudom szavakba önteni.
A könyv vegyes érzelmeket vált ki.
Tetszik hogy keretbe foglalta a négy különböző és mégis összefüggő történetet.
Az elsőt kedveltem, a kis sárga kabátos emberekkel együtt.
Az utolsó visszavitt az elsőhöz. A középső történetek számomra vontatottak voltak, még ha mégoly sok szellemi mondandójuk is volt.
Mindazonáltal be kell valljam, "mamaszan" megértette (vagy megértettette? ) velem a filmes élményeimet (pl. Rambo), mert mindeddig nem éreztem Vietnám súlyát.
King ezt is tudja... megmutatja, meg- és átérezteti azt az élményt...

Ha valaki Kinget horror szerzőnek tartja, ez az egyik könyv, amit kezébe nyomnék. Mert továbbra is állítom, (egy-két történet kivételével), nem horror szerző! Egy elgondolkodtató probléma köré építi fel a történeteit.
Ez az elgondolkodtatás lehet a személyi szabadságtól való megfosztás, az elszigeteltség, a függőség, a szellemek létezése, a gyermeki félelem, .....
Mert ahogy King mondja ebben a regényében:
"Állj neki úgy a könyvnek, mintha felfedező lennél. Térkép nélkül menjél. Fedezd föl, és magad készíts térképet."

"Olvass néha pusztán a történet kedvéért. Ne legyél olyan könyvsznob, aki sohase tenne ilyet, Néha a szavakért olvass, a nyelvért. Ne légy biztonsági játékos, aki sohase tenne ilyet. De ha rátalálsz egy olyan könyvre, amelynek a története is jó, és a szavai is jók, akkor az valóságos kincs."
"A jó könyvek arra is valók, hogy utólag fontolóra vegyék őket."
"A jó könyvek nem egyszerre tárják föl a titkaikat"


További érdekes és értékes gondolatok:
"...az ember nem mindig érdemli meg, amit megengedhet magának."
"Ha meghalok, egyenesen a Mennybe jutok, mert már leszolgáltam az időmet a Pokolban "
"Az életben, akárcsak egy kártyapartiban, ha egyszer valamit leraktak, akkor az játékban van."
"Azt hiszem, semmilyen betegség nem elég gyors, ha olyasvalakiről van szó, akit szeret az ember."
"Amiben elég erő van ahhoz, hogy még harminc év múlva is megnevettessen, az nem időpocsékolás. Ez már közel áll a halhatatlansághoz.

Fülszöveg:
King regénye (melynek filmváltozatához William Goldman, a Maraton életre-halálra szerzője írta a forgatókönyvet) az 1960-as években, az amerikai diáklázongások és a vietnami háború esztendeiben játszódik. Főhősei tőle megszokott módon egy kisvárosban nőnek fel, élnek át kisdiákként reális és szürreális borzalmakat, majd szerteágazik az útjuk: a korántsem hétköznapi Bobby sorsa a hétköznapi egyetemista lét lesz, nagy szerelméé a terrorizmussá fajuló proteszt-mozgalom, két barátjáé pedig a legszörnyűségesebb harctér, amit Amerika valaha is látott. Az utolsó fejezetben testi-lelki sérülésekkel, középkorúan térnek vissza szűkebb pátriájukban (már aki megmaradt), hátha a múltjukban megváltást találnak. A 2000-ben már megjelent művet most új borítóval vehetik kézbe az olvasók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése