2012. szeptember 5., szerda

Siobhan Dowd: Éles és gyors sikoly

Elsőre megtetszett. Talán a cím, talán a borító... Nem tudom.

Már az első néhány oldalon meglepett...Hol lehet ez a település 1984-ben, ahol ilyen "elmaradott" a nevelés ?
Kissé unalmasan indul. Amilyen a falu... Álmos, lassú, poros...
Később várható volt, hogy valamilyen szexualitás lesz benne... ahogy a boltos a lányra néz, ahogy viselkedik vele... Ahogy a fiú "húzza", incselkedik...
Aztán elolvastam a fülszöveget. (hát igen, nem feltétlenül a fülszöveg alapján döntöm el hogy mit olvasok ) 
És folytattam. Etette magát, nem lehetett letenni.
Mert olyan ocsmány és szép.Mert olyan világos és sötét. Mert olyan emelkedett és megvetendő. Mert egyszerűen gyűlölni és szeretnivaló. 

Meglepett a könyv. Persze meglepett a szülés maga, mármint a lefolyása, a folytatás, a környezet reakciói, de inkább az a lelki fájdalom, és ugyanakkor szeretet, ami az egész történetben benne van. És újra jön a kérdés: Hol van ez a település 1984-ben, ahol ilyen "elmaradott" a nevelés? Van ilyen egyáltalán? Vannak ilyen (bocsánat) bigott emberek? 1984-ben?

És ugyanakkor tudom a választ: vannak.
Tökéletes, őszinte és tanulságos történet. Vagy talán inkább egyszerű. Egyszerű helyen élő, egyszerű emberek egyszerű története egyszerűen elmesélve. És szerintem hazánkban, napjainkban nem csak 16 éven felülieknek szólhat.


 
"Eszetekbe jutott valaha, hogy ahol nincs harag, ott szeretet sincsen?"

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése