Fülszöveg:
Kamryn és Adele szívbéli jó barátnők voltak, míg egy nap Adele meggondolatlanul oda nem adta magát Nate-nek, Kamryn vőlegényének, akitől ráadásul teherbe is esett.
Évekkel később Kamryn levelet kap a halálos beteg Adele-től, aki arra kéri, vegye magához a kislányát, Tegant. Kamryn úgy érzi, egy cseppet sincs szüksége arra, hogy egy ötéves mindent a feje tetejére állítson. Különösen egy olyan ötéves, aki Nate-re emlékezteti. De nincs más, aki a gondjaiba venné Tegant, Adele állapota pedig rohamosan romlik. Kamryn elindul hát azon a viszontagságos úton, amely során rengeteget tanul a megbocsátásról, a szeretetről, a felelősségről és nem utolsó sorban önmagáról.
Szerintem....
A fekete bőrű Kamryn, aki sosem volt biztos önmagában és emiatt nem hitt a környezetének sem, kényszerhelyzetbe kerül. Magához kell vegye a "volt barátnője" kislányát, Tigát. Megteszi annak ellenére, hogy nem akar gyereket, nem akarja a vele járó problémákat. Mindezt tetézi az új főnök, majd a visszatérő "volt szerelem".
Nos azt hiszem a romantikus kategóriába kell sorolnom ezt a könyvet, emiatt a nemszeretem kategóriába tartozna, de mégis valami megfogott... Picit érinti a rasszizmus kérdését (biztosan a dadája a fehér kislánynak a fekete nő), nagyon tetszik, ahogy a halál kérdését kezeli. A gyermeki rácsodálkozás és érzékenység elvezeti Ryn-t az érzelmi fejlődés útjára, ahol is rájön, egyedül is képes a feladatokat meghátrálás nélkül véghezvinni.
Ugyanakkor rá kell döbbenjünk.... addig kell kimondanunk az érzelmeinket, a gondolatainkat, amíg fontosak vagy amíg van kinek kimondjuk :)
És az idézet:
"Minden ismeretlen egy-egy barát, csak még nem találkoztál vele."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése