Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Megtetszett.... Kíváncsivá tett ...

Megfogott, hogy régi képek vannak benne. Vajon mi lehet ez?

Nagyon tetszik hogy régi fényképek köré épült a történet. Érdekes hangulatú  sztorit kaptam, még akkor is ha olyan érzésem van, hogy összecsapott a vége. Kicsit, mintha több történet lenne összegyúrva. Az X-man-es különleges képességű emberkék a Csipkerózsikából vett Holokausztot "elmesélő" sztoriban mesékben olvasott módon küzdenek a gonosz ellen.
A szereplők elnagyoltak, talán lehetett volna belőlük többet kapni.
Mégis mindannyian olyan egyszerűek, mint jómagam, vagy te vagy a szomszédom.
A történet kiszámítható, meseszerű.
Mégsem tudom egyértelműen "nemszeretni".
Van valami a hangulatában, a képekben, ami miatt érdemes volt elolvasni, ami miatt szinte mennék a szekrényhez az eldugott családi fotókhoz, hogy én is régi fényképek között "különleges" ősöket vagy képeket keresgéljek.

Ahány könyv és könyvolvasó - annyi mondanivaló. Ebben is volt mondandó.

Felhívja a figyelmet a toleranciára, aminek hiánya miatt a gyerekek kirekesztve nevelkednek.

Lassan feledésbe merülő értékeket mutat, úgymint önbecsülés, kitartás, barátság, összetartás, szeretet, tisztelet.

Egyébként köszönet a fordítónak (Gálvölgyi Judit), aki hitelessé tette a korban, évtizedben és iskolázottságban eltérő karakterek a mondandójuk alapján.

Fülszöveg:

Izgalmas, különös, megindító első kötet. A fényképek és a szöveg pompás összhangja felejthetetlen történetet teremt."

John Green, az Alaska nyomában és a Paper Towns New York Times Bestseller-írója

Egy rejtélyes sziget …
egy elhagyott árvaház …
izgalmas, megindító és csodálatos történet

Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.

Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.

Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat

Idézetek:
"…mennyire hiányoznának az életből a kihívások, ha minden már az első próbálkozásra sikerülne."
"Nem az számít, hogy mit gondolok, hanem az, hogy mi az igazság!"
" Ha valaki nem engedi be az embert, egy idő múlva már nem kopogtat."

Érdekes képek is vannak benne...
"A szerény könyvtárban a belopakodott nedvesség torz vigyorrá hajlította a polcokat."