Kötelező olvasmány a lányomnak. A holokauszt mindig nehéz téma.
Mit és mennyit lehet és kell?
Ez a könyv egy 15 éves szemével mutatja meg a történelmünk e borzalmas szeletét. Épp ezért kevésbé léleksanyargató, mint pl. a Nyiszli féle Mengele boncolóorvosa , vagy Merle Mesterségem a halál-ja, de természetesen nem könnyed. Inkább csak naiv.
A főszereplő szemével látni, gyermeki ártatlanságával vagy tudatlanságával átélni a borzalmakat, valóban alkalmassá teszi a történetet arra, hogy a fiataljaink számára "fogyasztható" legyen .
Örülök, hogy a Madárka után olvastam, mert bizony a Madárkában rejlő kérdés- ki az őrült?- rávezet, hogy a gyermeki naivitással könnyebben elviselhető a "lépés egyről a kettőre", mint ha bizton tudjuk, milyen borzalom vár ránk, esetleg nekünk kellene dönteni.
Köves Gyuri így mondja...
"Mire egy fokozaton túl vagyunk, magunk mögött tudjuk, máris jön a következő. Mire aztán mindent megtudunk, már meg is értettünk mindent. S mialatt mindent megért, ezenközben nem marad tétlen az ember: máris végzi az új dolgát, él, cselekszik, mozog, teljesíti minden újabb fok minden újabb követelményét."
"...ahol én is álltam, ilyenképpen tíz-húsz percet kell tehát adnunk várakozásra, míg addig a pontig érünk, ahol eldől: rögtön gáz-e, vagy egyelőre további esély? Ezenközben mármost a sor egyre mozog, egyre halad, s mindenki lép egy fokot, apróbbat, nagyobbat, a működési sebesség kívánalma szerint."
Olykor bosszantó Kertész mondatszerkesztése, még akkor is, ha egy 15 éves kamasz gondolatait, érzéseit tükrözi. Túl hosszúak a mondatok, sok jelzőt vagy szinonimát sorakoztat fel és (szerintem) rosszul vannak tagolva a gondolatok/mondatok.
Pl:
"Mindenesetre egy idő múlva, ha apránként, ha tartózkodva, ha óvatosan is, de be kellett látnom, elfogadnom a tények bizonyságát, azt, hogy – amint látszik – ez is lehetséges, ez is elhihető, s hogy épp csupán szokatlanabb, no meg kellemesebb, persze, hanem hát azért mivel sem furcsább lényegében, ha meggondoltam, bármi egyéb furcsaságnál, ami – végeredményképp is koncentrációs táborban – mind-mind lehetséges és elhihető, így is, meg fordítva is, igen természetesen. "
Vagy:
"Aztán odaülnek a hátulsó, nagyobbik asztalhoz, elfogyasztják vacsorájukat, elbeszélgetnek, melybe a szoba némelyik lengyel betege is belé-beléelegyedik egy-egy halk szóval, megjegyzéssel olykor, vagy eltréfálóznak, könyöküket az asztalnak vetve, tenyerüket összekapcsolva kipróbálják erejüket, melynek során, az egész szoba nagy örömére – a magaméra is, természetesen – általában Pjetykának sikerül leszorítani Zbiseknek a, pedig látszatra erősebb karját: egyszóval, megértettem, ők ketten itt előnyt, hátrányt, örömet, gondot, minden ügy-bajt, de szemlátomást még vagyont s fejadagot is megosztanak egymással – vagyis hát barátok, amint ezt mondani szokás.
Sok véleményt olvastam erről a könyvről... Vegyeset.
Azt hiszem... a fiatalok, ha ráhangolódnak a történetre, megéreznek valamit belőle.
Ugyanakkor nekünk, felnőtteknek évek (évtizedek) óta szinte a "csapból is a holokauszt folyik" - (sajnálom a nem túl találó kifejezést) , ezért a történet nem elég nyomasztó, és emiatt könnyebb rossznak ítélni, mint elgondolkodni rajta.
Biztos,hogy ez a könyv arról szól, ami betűkkel/szavakkal le van írva? Korántsem. Sokkal több van benne: véletlenek, elfogadás, túlélés.
Gyuri rácsodálkozik a véletlenre, mikor a tábor felé indulhat. Elfogadja a sorsát, bármit is oszt az ki neki.
Ugyan egy időre elhagyja magát, de egy társ kirántja az apátiából és a túlélés kap szerepet.
Mindenek felett áll a testi szükséglete - ez ugye érthető-, még akkor is, ha nehezményezi az unalmat.
Lelki fejlődésre nem nagyon kell számítani a történet során, de ha picit mélyebben nézzük...
Elvált szülők gyereke, aki már a válás miatt is "más", de mivel a zsidókhoz nem igazán tartozik, a magyarok közt zsidó, így már eleve rossz "alappal" indul az életnek. A történet során egy biztos pontja van, a tábori élet. Az étkezésekből tudja , milyen napszak van.
Hasonlóan NO történetéhez, nincs igazi helye sehol. Ezért csak a túlélésre játszik.
Fülszöveg:
Az alapnak tekintett első regénye, a Sorstalanság a fiatal Kövesről szól, akit elfognak, és koncentrációs táborba visznek, de ő alkalmazkodik, és túléli a borzalmakat. A könyv azt az elidegenítő fogást használja, hogy a táborok valóságát teljesen természetesnek veszi, akár a hétköznapokat, amelyekben bár a feltételek mostohák, a boldog pillanatok mégsem hiányoznak. Köves egy kamasz szemével látja az eseményeket, anélkül, hogy természetellenesnek vagy felháborítónak találná őket - nem ismeri az utókor tényeit. Talán éppen az adja a leírás sokkoló hitelességét, hogy hiányzik belőle az erkölcsi felháborodottságnak vagy metafizikai tiltakozásnak az az eleme, amelyet a téma kívánna. Az olvasó nem az erőszak kegyetlenségével szembesül. Mind a hóhérok, mind az áldozatok kényszerítő gyakorlati problémákkal voltak elfoglalva, nem a nagy kérdésekkel. Kertész üzenete az, hogy az élet alkalmazkodás.A fogolynak az a képessége, hogy megtalálja a helyét Auschwitzban, ugyanannak az elvnek a kifejeződése, amely a mindennapi életben és az emberi együttélésben nyilvánul meg.Ezzel a gondolkodásmóddal a szerző egy eszmei hagyományhoz kapcsolódik, melyben élet és szellem ellentétben áll egymással. A döntés indoklása a továbbiakban néhány fontos művét elemzi. (Temesi László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése