Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?

Hát nem is tudom... Szerintem túlmisztifikált a történet körüli óda...
Jó volt... és ennyi.
Érdekes a sztori, hogy mi mindent megtesznek az emberek, hogy egyik napról a másikra kihúzzák valahogy, vagy hogy ismertekké váljanak.
Érdekes az is, hogy milyen hatással van másokra egy, a végletekig pesszimista ember, mai szóval energia vámpír.
De nekem ennyi...
 
Fülszöveg:

„Rollo belefújt a sípjába, a közönség izgatottan felugrált. A maratoni táncversenyek közönségét nem kell fokozatosan felkészíteni. Ha történik valami, azonnal a tetőfokára hág az izgalom. Ebben a tekintetben a táncverseny éppen olyan, mint egy bikaviadal.”
1935-ben vagyunk, az Egyesült Államokban, egy tengerparti nyaralóhelyen. Egy több hétig tartó kegyetlen, gladiátori küzdelem résztvevője a kisregény két fiatal főhőse: Robert Syverten és Gloria Beatty.
A regény időtállásának, modernségének bizonyítéka, hogy 1970-ben film készült belőle, mely nemcsak a harmincas évek válsághangulatát idézi, hanem a mai Amerikáét is.

Sohonyai Edit: Kockacukor

Tetszett a borító, tetszett a fülszöveg.
Végre egy mai tini könyv, ami megszólítja azokat a tiniket is, akik "tökéletlenek"

Mai : mert tele van modern tárgyakkal (MP3, számítógép, chat), modern fiatalokkal , és mindenkori problémákkal.
Viszont az Elvira név nem annyira mai. Az, hogy 17 évesen valaki Kockacukor, Cukorka, Cukor becenévre hallgat, .. hát nem valószínű.(főleg, ha nem sovány) Az hogy 17 évesen nyelvpiercing-je legyen a szülők tudta nélkül még valószínűtlenebb.

Tetszik Sohonyai Edit stílusa, jól használja a magyar nyelv adottságait (pl. Ön biz alma!), belecsempész a történetbe rengeteg hangulati elemet, humort.
Pl. a takarítónéni hogyan tanítja meg, hogy ne kenjék össze rúzzsal a tükröt, vagy Dongó, aki kilöki a gazdáját az ágyból, netán a Pózolj táblával klub sztorijai...

Mégis elégedetlen vagyok...
Mintha több regény lett volna egybegyúrva. Vannak akik kidolgozottabbak, vannak akiket csak "megpendít" 
Ilyen érintett téma pl. a vak kutyás fiú, hogy hogyan boldogul az életben, a cigánylány, akinek a saját közösségében másféle elvárásnak kell megfelelnie, az intézetis fiú, aki szeretné megvédeni magát ...

A könyv végére annyira felpörögnek az események, hogy szinte kapkodom a fejem, majd Blekk Andzsel misztikuma meg is fejeli az egészet...   Végül eltelik FÉL ÉV! eseménytelenül...az utolsó néhány oldalig??
Szóval nem annyira nyert meg, de azt hiszem a tinik élvezni fogják és még tanulhatnak is belőle. :)

Ezt a könyvet happoltam a rukkolán, úgyhogy most mehet e Rerukk :)

Gondolatok, mondatok :
"Az emberek között a gőg ellenszenvet vált ki, míg a szerénység elnyeri az emberek tetszését.A végső ok sohasem a külvilág, hanem mindig az maga az ember, aki saját viselkedésével vonja magára a jó, illetve a rossz következményeket"

"Kielégítetlen lilák, incselkedő sárgák, vágyakozó rózsaszínek, vérbő vörösek, őrjítő zöldek, lankadó barnák. Kész vagy."

"Majd én levajazom, mivel alapból be vagyok sózva, de borsózik a hátam attól, hogy Ibolya Anyukámmal kukoricázik, meg amiket nekem rizsál! Ha mákom van, lekenyerezem! Esetleg ha ... tejelnék neki? Milyen evésközpontú a magyar nép! És azt hogy felpaprikázódott, még hozzá sem tette!"

Fülszöveg:

Kockacukor 17 éves kora ellenére több mint 90 kiló, és ez nem mellékes körülmény, ha az ember lánya éppen szerelmes, ráadásul egy olyan fiúba, aki egyszerűen tökéletes.
„Max kell nekem!” – határozta el magát Kockacukor, nyomatékkal. És arra alapozta a döntését, hogy múlt héten beütötte az interneten a keresőbe:
„Beleszerethet-e duci lányba fiú?”
És végigolvasott minden ebben a tárgyban kidobódó variációt. És ezek alapján azt szűrte le: igen, beleszerethet, ha a duci lány sugározza magából az önbizalmat, és azt, hogy jól érzi magát a bőrében. És különben is, a duci lányok vidámak, nevetősek, és süt belőlük az életöröm. Mert esznek bátran, szorongás nélkül, nem úgy, mint azok a kis deszka nőcikék, akiket leköt a kalóriaszámlálás. Na jó, de hogyan lesz sugárzóvá az illető duci hölgy? Hogyan kell önbizalmat sugározni? Mitől lesz önbizalma?
A regény mai kamaszokról szól, az őket érintő/foglalkoztató problémákról, megoldásra váró élethelyzeteikről: szerelem és barátság, táplálkozási zavarok, elvált szülők, nevelőapa és mostohatestvér, önzés és önzetlenség, parti drog és pedofília …
Igazi „sohonyais” ifjúsági regény.

John Wyndham : Szemünk fényei

Mintha olvastam volna. Olyan ismerős a búra (na jó, az King)
de ahogy a búra körméretét vizsgálják - kanárikkal...
És ahogy olvastam egyre bizonyosabb afelől, hogy bizony olvastam már.
Azt hiszem, ahogy akkor nem hagyott mély nyomot bennem, így most sem fog. A fülszöveg nagyon jó, felkelti a kíváncsiságomat, de belül...
Sajnos sem a sztori, sem a stílus nem fogott meg.
Sci-finek kidolgozatlan, thillernek gyenge, elmélkedésnek, moralizálásnak egyszerű...  Szóval, el kell dugnom, mert még a végén harmadszor is kiolvasom, pedig rémesen gyenge.
Sajnos ez ennyi...

Fülszöveg:
ELTŰNT
24 óra a békés angliai falu, Midwich lakóinak életéből. Nem tudni, mi okozta, de hetekkel később kiderül, hogy a településen valamennyi termékeny nő
MEGFOGANT
a kiesett idő alatt. Vajon e világi vagy földöntúli hatalmak állnak az esemény mögött? Egy biztos csak: kilenc hónappal később
MEGSZÜLETIK
61 rendkívüli gyermek, akiknek szeméből sugárzik az értelem, és minden tekintetben fölülmúlják a közönséges embereket. A falusiak tehetetlenek akaratbefolyásoló képességeikkel szemben, és a hadsereg is hiába vonul fel ellenük. Pedig hamarosan kiderül, hogy az emberiség és ez az új értelem nem fér meg együtt kis bolygónkon. Valamelyiknek feltétlenül
EL KELL PUSZTULNIA
Az angol SF e klasszikusának magyarországi megjelenésére évtizedeket kellett várni, de gondolatainak időszerűségéből ez mit sem von le. Az ember örök félelme az ismeretlentől új értelmet nyer, amikor a fenyegetés a gyerekszobából érkezik. John Wyndham regényének fontosságát az is jól illusztrálja, hogy az évek során háromszor filmesítették meg. Az adaptációk sikere után most végre az eredeti mű is eljutott hazánkba, hogy töprengésre és borzongásra bírja olvasóit.
A Szemünk fényei 1957-es megjelenése óta az SF igazi klasszikusává vált, ami nem utolsósorban két filmes feldolgozásának is köszönhető, az 1960-as Elátkozottak faluját 1995-ben John Carpenter dolgozta fel újra olyan színészekkel, mint Chritopher Reeve, illetve Mark Hamill.

Stephen King: Atlantisz gyermekei

Többször is azon kaptam magam, hogy a borítót nézegetem.
Nem tetszik és mégis (vagy épp ezért) töprengésre késztet.
Két arc van rajta.. de miért? Igazából tudom a választ, csak nem tudom szavakba önteni.
A könyv vegyes érzelmeket vált ki.
Tetszik hogy keretbe foglalta a négy különböző és mégis összefüggő történetet.
Az elsőt kedveltem, a kis sárga kabátos emberekkel együtt.
Az utolsó visszavitt az elsőhöz. A középső történetek számomra vontatottak voltak, még ha mégoly sok szellemi mondandójuk is volt.
Mindazonáltal be kell valljam, "mamaszan" megértette (vagy megértettette? ) velem a filmes élményeimet (pl. Rambo), mert mindeddig nem éreztem Vietnám súlyát.
King ezt is tudja... megmutatja, meg- és átérezteti azt az élményt...

Ha valaki Kinget horror szerzőnek tartja, ez az egyik könyv, amit kezébe nyomnék. Mert továbbra is állítom, (egy-két történet kivételével), nem horror szerző! Egy elgondolkodtató probléma köré építi fel a történeteit.
Ez az elgondolkodtatás lehet a személyi szabadságtól való megfosztás, az elszigeteltség, a függőség, a szellemek létezése, a gyermeki félelem, .....
Mert ahogy King mondja ebben a regényében:
"Állj neki úgy a könyvnek, mintha felfedező lennél. Térkép nélkül menjél. Fedezd föl, és magad készíts térképet."

"Olvass néha pusztán a történet kedvéért. Ne legyél olyan könyvsznob, aki sohase tenne ilyet, Néha a szavakért olvass, a nyelvért. Ne légy biztonsági játékos, aki sohase tenne ilyet. De ha rátalálsz egy olyan könyvre, amelynek a története is jó, és a szavai is jók, akkor az valóságos kincs."
"A jó könyvek arra is valók, hogy utólag fontolóra vegyék őket."
"A jó könyvek nem egyszerre tárják föl a titkaikat"


További érdekes és értékes gondolatok:
"...az ember nem mindig érdemli meg, amit megengedhet magának."
"Ha meghalok, egyenesen a Mennybe jutok, mert már leszolgáltam az időmet a Pokolban "
"Az életben, akárcsak egy kártyapartiban, ha egyszer valamit leraktak, akkor az játékban van."
"Azt hiszem, semmilyen betegség nem elég gyors, ha olyasvalakiről van szó, akit szeret az ember."
"Amiben elég erő van ahhoz, hogy még harminc év múlva is megnevettessen, az nem időpocsékolás. Ez már közel áll a halhatatlansághoz.

Fülszöveg:
King regénye (melynek filmváltozatához William Goldman, a Maraton életre-halálra szerzője írta a forgatókönyvet) az 1960-as években, az amerikai diáklázongások és a vietnami háború esztendeiben játszódik. Főhősei tőle megszokott módon egy kisvárosban nőnek fel, élnek át kisdiákként reális és szürreális borzalmakat, majd szerteágazik az útjuk: a korántsem hétköznapi Bobby sorsa a hétköznapi egyetemista lét lesz, nagy szerelméé a terrorizmussá fajuló proteszt-mozgalom, két barátjáé pedig a legszörnyűségesebb harctér, amit Amerika valaha is látott. Az utolsó fejezetben testi-lelki sérülésekkel, középkorúan térnek vissza szűkebb pátriájukban (már aki megmaradt), hátha a múltjukban megváltást találnak. A 2000-ben már megjelent művet most új borítóval vehetik kézbe az olvasók.

Jack Ketchum: A szomszéd lány

Úristen , lehet hogy rá vagyok kattanva az erőszakos, deviáns emberekről, viselkedésről szóló könyvekre?
Két (három) ilyen könyv egymás után....
És valóban, mintha a Legyek urát olvasnám csak napjainkban és van a kölykökkel egy felnőtt is.
Khha, felnőtt... Ez nem jó szó.
Mert a felnőttség felelősséggel jár, feltételezhető a felnőtteknél az érett gondolkodás, erkölcsi érzék, ... stb.

Megdöbbentő, hihetetlen és mégis annyira valóságos.  Hiszen alig telt el néhány év Natasha Campus óta, naponta hallani a nők elnyomásáról és megnyomorításáról.. és mégis ez a könyv olyan.. olyan..  közel hozta a nyomorukat, az elnyomásukat, a tehetetlenségüket, hogy szinte sajog a lelkem.
És nem csak a lányért.
Mert emberközelivé tette (ha ezt így lehet mondani), hogy a szomszéd fiú szemszögéből ismerteti a történetet. Leginkább mentegetőzik, mégsem talál mentséget a saját viselkedésére sem. Ez egy olyan része az életének, amit maga mögött hagy ugyan, de soha nem felejt el. És nem is szabad elfelejteni.

Ahogyan azt sem szabad elfelejteni, hogy megtörtént eseményen alapul. Az 50-es években gondolom inkább titkolták ezeket a szörnyűségeket amikor kiderült, míg napjainkban napokig, hetekig csámcsog rajta a média.
És milyen szörnyű lehet a túlélőknek. Már azoknak, akik valamilyen módon áldozatai voltak az eseményeknek. Borzalmas és mégis ajánlom azoknak, akik elbírják a borzalmak puritán leírását.
Mert én nem a horror kategóriába sorolnám ezt a könyvet. Egy új kategóriát hoznék létre.
Mert a valóság néha borzalmasabb a képzeletnél.

Köszönet a könyvajánlásért Méhes Mártának a moly-ról, akivel a rukkolán cseréltünk könyvet!

Fülszöveg:
Külvárosi környék. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember. Ez persze nem igaz a tinédzser Megre és mozgássérült húgára, Susanra. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében Meg és Susan saját nagynénjük áldozatává válnak, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi mindhárom fiát is – végül pedig az egész környéket. Egyetlen fiú, a tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy nagyon felnőtt döntést kell meghoznia… Igaz történet, amely valóságos eseményen alapul. Jack Ketchum nyugtalan, minden határt felülmúló horror-thrillerében az emberi lélek szakadékait mutatja be.

Joyce Carol Oates : Nemi erőszak

Durva, borzalmas  ..
Ezek jutnak elsőre eszembe erről a könyvről.
Durva - egyszerűen, közérthetően, mindenféle szépítés és köntös nélkül megírt "bárkivel megtörténhet" érzést keltő történet.
Durva - és hihetetlen, hogy a mai jog mellett mennyire bántó érzés lehet egy minden irányból meggyalázott embernek újabb megaláztatásokat elszenvednie.
Borzalmas  - mert ezeket a megaláztatásokat nem lehet épelmével kibírni.Lesz-e vajon valaha ép ember, aki ilyen megalázáson keresztül megy? És a kislány, Bethie, aki "végignézi" mindezt, milyen felnőtt lesz? Tud-e majd normális férfi-nő kapcsolatot kialakítani egy ilyen lelki törés után? A könyv szerint igen, de kételkedem benne.

Ha nem bízhatok a törvénykezésben, ha mindenki bennem látja a bűnöst, ha némának és süketnek kell lennem, hogy túléljem... 
Nem is tudom mit tennék...Borzasztó érzés.
Súlyosabbá teszi, hogy néha "hozzá" beszél - számomra nem derül ki, hogy kicsoda.
Szinte "saramagoi" tömörséggel  teszi még súlyosabbá a szavakat, a mondandót.

Nagyon elgondolkodtató a történet még akkor is, ha irodalmilag nem volt kiemelkedő.
Kicsit érdekesebb lett volna, ha Picoult módjára több nézőpontban mutatja meg a morális kérdéseket.
 
Fülszöveg:
Egy döntés egyetlen másodperc törtrésze alatt – és az élet örökre megváltozik. Teena Maguire-nek nem kellett volna lerövidítenie az utat hazafelé azon a július negyedikén. Nem éjfél után, és nem a Rocky Point Parkon át. Nem a tizenkét éves kislányával. Nem abban a kihívó öltözékben: szűk felsőben, levágott szárú farmerben, magas sarkú szandálban.

Magának kereste a bajt. Egy csapat felajzott, bedrogozott, részeg tízen-huszonéves fiú összeverte, megerőszakolta, majd ott hagyta vérbe fagyva a parkbeli csónakház mocskos padlóján. Kislánya, Bethie tanúja volt anyja meggyalázásának. Az elkövetőket – környékbeli srácokat – rövidesen letartóztatta a rendőrség. Várható, hogy elítélik őket brutális tettükért. De vajon a jogszolgáltatás egyenlő-e az igazságszolgáltatással? Mire képes egy gátlástalan sztárügyvéd? Hogyan reagál a közvélemény? Teena élete kettétört. Bethie-nek hirtelen véget ért a gyermekkora – mindennapjaikba beköltözött a félelem, hisz Niagara Falls elég kis város, nap mint nap összetalálkozhatnak az óvadék ellenében szabadlábra helyezett tettesekkel, családtagjaikkal, szembesülniük kell az előítéletekkel. Talán egyetlen igazi támogatójuk akad: Dromoor rendőr, az öbölháborús veterán, aki tudja, mit jelent az igazság, s hogy mi a szeretet.

"Mert az emberek a szívük mélyén arra vágynak, hogy megtévesszék és összezavarják őket."

Siobhan Dowd: Éles és gyors sikoly

Elsőre megtetszett. Talán a cím, talán a borító... Nem tudom.

Már az első néhány oldalon meglepett...Hol lehet ez a település 1984-ben, ahol ilyen "elmaradott" a nevelés ?
Kissé unalmasan indul. Amilyen a falu... Álmos, lassú, poros...
Később várható volt, hogy valamilyen szexualitás lesz benne... ahogy a boltos a lányra néz, ahogy viselkedik vele... Ahogy a fiú "húzza", incselkedik...
Aztán elolvastam a fülszöveget. (hát igen, nem feltétlenül a fülszöveg alapján döntöm el hogy mit olvasok ) 
És folytattam. Etette magát, nem lehetett letenni.
Mert olyan ocsmány és szép.Mert olyan világos és sötét. Mert olyan emelkedett és megvetendő. Mert egyszerűen gyűlölni és szeretnivaló. 

Meglepett a könyv. Persze meglepett a szülés maga, mármint a lefolyása, a folytatás, a környezet reakciói, de inkább az a lelki fájdalom, és ugyanakkor szeretet, ami az egész történetben benne van. És újra jön a kérdés: Hol van ez a település 1984-ben, ahol ilyen "elmaradott" a nevelés? Van ilyen egyáltalán? Vannak ilyen (bocsánat) bigott emberek? 1984-ben?

És ugyanakkor tudom a választ: vannak.
Tökéletes, őszinte és tanulságos történet. Vagy talán inkább egyszerű. Egyszerű helyen élő, egyszerű emberek egyszerű története egyszerűen elmesélve. És szerintem hazánkban, napjainkban nem csak 16 éven felülieknek szólhat.


 
"Eszetekbe jutott valaha, hogy ahol nincs harag, ott szeretet sincsen?"