Ő is azon könyvek egyike, melyet a könyvárusnál kézbe vettem, és - sosem magyarázom meg milyen apropóból-, de megvettem.
Sem a borítója, sem a fülszövege... Talán azért vásároltam meg, mert olyan mainak gondoltam.
Nem sokat tévedtem. Mai, könnyed, nyári olvasmány.
A vége felé ugyan kissé izzadságszagúnak éreztem, de egy olvasást megért. Nekem.
Talán lehetett volna egy kicsit kevesebb pasizás és több terhesség.
Azonban be kell valljam, volt olyan rész, ahol hangosan felröhögtem, mert tényleg humorosan, jó képi ábrázolással, néhol Fable szerű hasonlatokkal, mondatokkal van körítve a történet.
Azért van fájó pontom is... Amikor beszél a főszereplő.. akkor a "soxor" szó nagyon bántó...(35.oldal) Nem szeretem a manapság használatos rövidítéses szlenget, próbálom a lányaimat is ez ellen nevelni, de egy könyvben (főképp ha beszéd van legépelve), végképp semmi keresnivalója így ennek ...
Fülszöveg:
Eszter széllelbélelt, bizonytalan huszonéves lány. Most éppen egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Van egy hazudós pasija, aki az exnőjével kavar, egy unalmas munkahelye, ahol kizsákmányolják, egy finoman szólva is elszállt bátyja, aki folyton füvet szív. Csak a macskájában és a barátnőiben nem csalódott, ők legalább szeretik, ami fontos ugyan, de kevés a boldogsághoz. Mit kell tennie egy nőnek, ha semmi sem sikerül neki? Vásárolni, méregteleníteni, köldökékszert fúratni, ördögöt űzni, csontkovácshoz menni, beújítani egy másik munkát, de legfőképpen egy másik pasit – átmenetileg az sem baj, ha nem dúl köztük a nagy szerelem, majd csak megjön. Persze érdemes észnél lenni ezzel az új pasival is, hátha ő is hazudós. És ha a szerelmen kívül az sem jön meg, amit annyira várnak néha a lányok, akkor egykettőre páratlan helyzetben találhatják magukat. Mint Eszter. Csak azt nehéz eldöntenie, miként oldja meg ezt az áldatlan állapotot. Onnantól már könnyű: csak a leendő apukával és annak anyukájával kell szót értenie. A szerző szabadúszó újságíró. Két kisfiú boldog anyukája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése