Megható és szívbemarkoló történet... a szeretetről.
Sok érzés és érték kerül benne előtérbe, de akárhogyan is , az egész az igazi szeretetről szól. Az igazi szeretet, ami nem pénz kérdése.
Ahogy Kisdarázs mondja: "Én egy csokor kankalin vagyok, napocska van bennem és mindig virágozni fogok."
Annyira jó volt, és annyira nem tudok írni róla. Csak keresem a szavakat, melyek a bennem kavargó érzéseket leírnák. De nem találom, pedig napokkal ezelőtt befejeztem és mégis csak érzések vannak bennem...
Talán majd egyszer le tudom írni...
Gondolatok:
"Ha hinni akarsz valamiben, hát higgyél az emberekben. Ők aztán minden jóra és rosszra képesek, de legalább léteznek."
"Milyen kár, hogy nincs olyan nevelőintézet, ahol a tündérmesékben kell hinni. Én lennék a legjobb tanuló tündértanból."
"Nincsenek is istenek, mese az egész, amit azért találtak ki az emberek,
hogy szebbé tegyék az életüket, és tartsák a lelket a nyamvadtakban, és
hogy a naplopóknak legyen mivel mentegetőzniük."
"Mindig nagyot akar fingani, és aztán csodálkozik, hogy összeszarja magát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése