Clare Mackintosh: Látlak

 

Érdekes és nagyon-nagyon elgondolkodtató volt.
Különösen azért, mert mindannyian a szokásaink rabjai vagyunk. És valóban ugyanakkor indulok el dolgozni, ugyanoda állok a megállóban, ugyanoda állok a járművön, belemerülök a gondolataimba, a telefonomba, ....  
Nem tölt el rémülettel, de mindenképpen elgondolkodtató a kiszámíthatóságunk. 

A sztori kicsit lassan indult, az első 100 oldal után viszont izgalmas volt. 
És nekem nem volt kisámítható a vége. A legvége meg végképp nem. 


Fülszöveg:
Mindennap mögéd férkőzik a tömegben. Most már a neved is tudja.
Zoe Walker megpillantja a saját fényképét egy londoni újság apróhirdetés-rovatában. Magyarázat nincs: csak egy szemcsés fotó, egy weboldalcím és egy telefonszám. Zoe megmutatja az újságot családjának, akik meg vannak győződve róla, hogy a képen a nő egyszerűen csak hasonlít rá. Másnap azonban az újságban újabb fotó jelenik meg, egy másik nőé, majd a következő napon megint egy másiké. Zoe gyanakodva figyeli a híreket, és hamarosan összefüggést talál a képek között: a nők bűncselekmény áldozatai lettek.
Zoe paranoiája egyre növekszik. Valami tévedés történt? Véletlen egybeesés? Vagy valaki azt teszi, amire a jelek utalnak: a képeken lévő nők minden egyes mozdulatát árgus szemmel követi?

Farkas Anett: Kettős ​játszma

 

Lehet velem van a baj, de számomra ez sem volt kiemelkedő olvasmány. (Bocs Farkas Anett!)
Az alapsztori érdekes volt , hogy Spoiler!  (mivé válhat egy gyerekkereskedőkhöz került gyermek, hogyan változhat a lelki világa, stb..)  de nem tetszett a stílus, amit egy "rendőrszázados" megenged magának. Ez kifejezetten unszimpatikus volt. Az ügyvéddel sem tudtam azonosulni, valahogy nem volt Ügy és Védelem, hanem csak úgy volt. Jó a végén volt egy monológja.

Fülszöveg:

Elhidegült kapcsolatok, egy kitaszított gyermek és a múltjával küszködő ügyfél.
Vajon melyik sötét titok vezet a megfejtéshez?
Várnai Ádám, a népszerű sümegi ügyvéd, Sopronba utazik, hogy védelmébe vegyen egy fiatal nőt, Petrát, akit gyilkosság vádjával tartanak őrizetben. Nehéz helyzetbe kerül, mert a vádlott zárkózott, nehezen nyílik meg.
Lili Ortiz százados versenyt fut az idővel, mikor csapatával beleveti magát a gyermekrablóhálózat falai között zajló baljós eseményekbe.
Egy három éve eltűnt kislány lehet a megoldás kulcsa, de ahhoz, hogy kiderítsék, mi történt, először válaszokat kell találniuk a börtönben őrzött nő titkaira.
Az őrület akkor kezdődik el igazán, amikor a szálak összefonódnak.
Mi lehet a közös a lányok múltjában?
Milyen kapcsolat fűzi őket a gyermekkereskedelemhez?
Mit hallgathat el Petra?
Egy ügyvéd.
Egy vádlott.
Egy kislány.
Egy hálózat.
Egy ügynök.
És egy mindenre elszánt csapat.

Lisa Jewell: A ​föld nyelte el

 

Néhány hónapja olvastam, így el kellett olvasnom a fülszöveget.

Aha, szóval ez az. Jó volt.
Nem kiemelkedően jó, de egynek jó volt.

Nekem hiányzott belőle a feszültség, mert egész korán kitaláltam mi lesz a "csavar" , így nekem nem volt "feszültséggel teli."   

Fülszöveg
Ellie Mack egyszerűen tökéletes volt. Tizenöt éves, a legkisebb a három testvér közül. Szerették a szülei, a barátai, a tanárai, a pasijával álompárt alkottak. Már csak néhány nap volt hátra, hogy kezdődjön az idilli, vizsgák utáni nyári szünidő. Előtte állt az élet.
Amikor a föld nyelte el.
Tíz év telt el, Ellie édesanyjának, Laurel Macknek időközben tönkrement a házassága. Most egy kávézóban megismerkedik egy férfival, aki váratlanul vonzónak bizonyul. Laurel meglepetten érzi, hogy a flört kezd komolyra fordulni: máris ott tartanak, hogy a férfi, Floyd bemutatja a lányainak. És Laurel lélegzete elakad – mert Floyd legkisebb lánya szakasztott úgy néz ki, mint Ellie.
Hogyan lehetséges mindez? Egyáltalán hova tűnt Ellie? Laurelben újra feltolulnak a nagy nehezen szőnyeg alá söpört kérdések.

Holly Jackson: Jó ​kislányok kézikönyve gyilkossághoz

 

    A borítója vonzott már régóta, amiatt akartam nagyon elolvasni.
Most örülök, hogy kölcsön könyvet olvastam, mert utólag sajnálnám rá a pénzt.
Jópofa történet, de hogy egy iskolai dolgozat keretén belül egy gyereklány felgöngyölít egy gyilkosságot???  Ne már...

Suzanne Collins: Énekesmadarak ​és kígyók balladája

 

Amikor hírét vettem, hogy készül egy új Éhezők viadala könyv, alig vártam, hogy olvashassam.

Igaz, kétkedve álltam a dologhoz, mert az eddig megismert Snow vajon lehetett-e valaha jó ember.
Persze tudom, senki nem születik gonosznak.
Sejtettem azt is, hogy majd egy Merle féle "mesterségem a halál-t" fogok kapni, de érdekelt, mit lehet ebből kihozni.

Hát sajnos nem vagyok oda. Nem sikerült Collins-nak átadnia, bármi is volt a célja.
Értem a fiatal Snow, aki vergődik, nem tudja hova akar tartozni.
Kicsit becsvágyó, kicsit szerelmes, kicsit a környezetének megfelelni akaró,...
És emiatt egyik sem. 
De lehet hogy csak bennem van előítélet azzal a Snow-val kapcsolatban, akit a trilógiában megismertem.  

Karen Dionne: A ​lápkirály lánya

 

Sajnos többet vártam ettől a könyvtől.
Az ötlet jó, de már többszörösen ismerős, ez viszont nekem kidolgozatlan.

Két idősíkon fut a regény.
A múltban, ahol elrabolnak egy 14 éves lányt, a fogságban gyermeke születik, a gyereket az apa megtanítja "életben maradni",
a jelenben a gyerek már felnőtt, családja van, de nem ismerik a gyerekkori történetet,
és a lány megtudja hogy apja kiszabadul a börtönből.

Szóval olvastam már ilyen történeteket. 
Nem szerettem, hogy minden fejezet elején van egy idézet az Andersen meséből.
Nem szerettem, hogy olyan közömbösen mesél a főszereplő.
Nem szeretem, hogy nincs a könyvben feszültség, érzelem.

Ania Ahlborn: Vértestvérek

 

Ezt a beteg állatot !!!! 
De lehet hogy én vagyok a beteg állat, mert szívesen olvasok ilyen horror történeteket.
Még akkor is, ha kicsit ráül a lelkemre.Még akkor is ha bosszantottak a szereplők.
Reb - Értem, értem, csak fel nem foghatom.
Michael? Kicsit olyan volt nekem, mint a "Mesterségem a halál"-ból Rudolf, aki kötelességből tesz olyan dolgokat, melyekről tudja, hogy nem helyes.
És a szülőkről már nem is beszéltem.
A vége jó. Mármint rossz, de ez a jó benne.
Egy ilyen lélekmorzsoló történet nem zárulhat Happy End-del.
Pusztuljon mindenki.
Hisz nem lehet élni ép elmével az ilyen cselekedetek tudatában és nem lehet szeretni senkit, akiről tudom, hogy ilyet tett. 


Bírom az ilyeneket, de most kelleni fog egy rózsaszín csillámpónis story, hogy kicsit visszazökkenjen a lelkem.
Ezt a könyvet csak erős idegzetűeknek ajánlom. 

Jackie Kabler: A tökéletes pár

 

Jó, jó, de ezt már láttam.... Utánanéztem ki kitől vehetett ihletet. (Erre a felvetésre megoldás lentebb) 
Az internet szerint 2020-as az eredeti könyv, viszont a film 2014-es. Ez kicsit illúzió romboló, mert így nem volt igazi thiller.
Ettől függetlenül olvasmányos. Két szempontból olvashatjuk az eseményeket, Gemma és a rendőrség szempontjából. A rendőrség eléggé tehetségtelen, néha éreztem a "másodnyomozó" kétkedését, de nincs kifejtve. 
A történet vége szörnyű. Egyrészt a férfi "önvallomása" unalmas, a végkifejlet meg - hát számomra - elég beteges. 
Arra mindenképpen jó volt, hogy felfigyeltem az írónőre, el fogom olvasni a másik magyarul megjelent könyvét, és lehet hogy várom a többit, mert az írónő korábban riporterként tevékenykedett, így írhatott az élet inspirálta történeteket.

Ez a könyv a Holtodiglan c, film-ra hasonlít, csak fordított szereplőkkel. 

Carin Gerhardsen: Mama, ​papa, gyerekek (Hammarby 2.)

 

Oké, már látom, hogy nem jó "résszel" kezdtem a sorozatot. De ez tetszett meg, ez akadt elém, így ez lett az első. Viszont még gondolkodom azon, legyen-e több. 
Alapvetően nem olvasok skandináv krimiket, mert - lehet hogy koromnál fogva - számomra felejtősek az idegenek a nevek, így nem tudom megjegyezni, ki kicsoda. 
Hát most belecsöppentem egy nem "skandináv krimibe", ami mégiscsak az.
Folyton meg kellett állnom, hogy ki az a Sjöberg, Asa, Lőtten, Sandén, és most ez melyik Andersson, a tárcás vagy az apa??? 
Jó a történet, bár eleinte nem tudtam miért van ez a sok szál, de persze a végére jól össze is futottak.
De!  Hogy jön ide az erőszakolós videózós szál és a vörös hajú nő ??? 

Lehet, ha nem a második résszel kezdem, értettem volna, de így tölteléknek nem való és annyira nem izgatott fel hogy az első és harmnadik részt is magamévá tegyem 

Szóval még gondolkodom. 

A kislányért és a hetvenes néniért drukkoltam.   

Guillaume Musso: A brooklyni lány

 

Második találkozásom Musso-val és még nem tudom hova tegyem. 

Haladós, olvasmányos az írása. Ez pozitív. 

De a sztori... hát nem tudom, nem vagyok túl elégedett vele. 
Egyrészt nem látom a jellemfejlődést a szereplőinél.
Érthetetlen számomra, miért tesz bele olyan momentumot, aminek semmi szerepe nincs a történetben (Pl.kisgyerek, aki édes, gügyögős, de lényegtelen) 

Megint olyan történetet írt, ami két történetre is elég lenne. 

Elég lett volna vagy a politikai szálat kibontani, vagy gyerekrablásos, bántalmazásos részt továbbvinni, de minek mindkettő???

Úgy tűnik, a stílusához tartozik, hogy minden fejezet egy idézettel keződik, ami engem továbbra is zavar.

A szereplőket valami hírességhez hasonlítja, pl.így: Spotini->"Jean Yanne-ra emlékeztetett Chabrol vagy Pialat filmjeiből" vagy Clotilde Blondel ->" Greta Garbora vagy Delphine Seyrigre emlékeztetett"
Sajnos - valószínűleg a tudtalanságom mitt - nem sokat segít, hogy elképzeljek egy-egy szereplőt. 

De miután a lányom is - mint sokan - odavannak érte, nem adom fel, meg kell találnom vagy értenem, miért szeretik olyan sokan. 

Guillaume Musso: Az angyal hív

A lányom mesélte, hogy most Musso-kat olvas és nagyon tetszenek neki. Ezt ajánlotta elsőnek.

Hát.... 
Olvasmányos, ezt meg kell hagyni, két nap alatt olvastam el.

Tetszik a fülszöveg áltla kínált történet:
Reptéren összeütközve elcserélik a telefonjaikat ...

De...
Nem értem az egész történetet. Olyan, mintha Gusso nem tudta volna eldönteni romantikus történetet írjon vagy krimit (?)
Szerintem ezt két külön könyvben is megalkothatta volna, mert így egyik sem teljes számomra.

Az elején jól indul, bár .. mi visz rá, hogy kutakodjak a más telefonjában? Jó, fel kell építeni a sztorit...
Aztán nyomozgatok a másik ügyében? Mert én okosabb vagyok?..
Nem tetszik a női - odamondogató - karakter sem. 

De oké, túlteszem magam rajta. A könyv második fele meg átcsap egy ... nem is tudom... valamiféle krimibe, ahol felgyosulnak ugyan az események, de olyan se füle, se farka.

Hja és nem szerettem a fejezetek elején a különféle idézeteket sem. a harmadik után már el sem olvastam, mert kizökkentenek a sztoriból. 

Gusso egyelőre nem lett a kedvencem.
De nem adom fel, mert ha ilyen sokan rajonganak az íróért - köztük a lányom is - akkor biztosan jó lehet. 

Romy Hausmann: Drága gyermek

Úristen!!!
Ez egy átkozott történet!
És ugyanakkor megdöbbentő, milyen sok hasonló rémség történik meg a világban, hisz halljuk, látjuk a híradásokból.
Ez a történet terheli a lelket, így csak olyanok olvassák, akik ezután tudnak "lapozni".

A sztori kicsit Donoghue Szobája, keverve Natascha Kampusch-sal, de ez Picoult féle több szereplő szemszögéből mesélve.
Mindez persze nem vesz el a történet értékéből.

A kislány, Sarah időnként az agyamra ment,
de "értem", ha egy sivár milliőben nevelkedő, csak ezt a világot ismerő gyermek így viselkedik. 
Nem értem, de értem. 

Steve Matthews: Hitler bordélya

 

Sokféle történetet olvastam a II. világháború emberi sorsaiból.
Mindegyik nagyon megrázó, de azt hiszem ez az egyik legnehezebb.
Nem az írás maga, hanem a lelkemnek nehéz.
Melyik kevésbé rossz? Azonnal meghalni vagy kiállni a megpróbáltatásokat? 
Ha az utóbbi jut osztályrészemül, mennyit kell/lehet kibírni,
hisz tudom, a vége a halál.....

Ruth Kelly: A villa

 

Kifejezetten olvasmányos történet.
A borítója fogott meg elsőre, majd a fülszöveg.
Mivel én magam is "valóságshow-függő" vagyok, így érdekelt a sztori.
Igaz, én csak nézem, a véleményem viszont megtartom magamnak vagy a szűk családomnak.

Különleges, napjainkra jellemző történet ez,
ahol különböző közösségi média platformokon
arctalanul véleményt formálunk mások felett, 
s ha befolyásolni tudjuk a történéseket, megtesszük.
Nem hiszem hogy a szórakozás miatt, inkább azért, hogy "keresztbe tegyünk" másoknak.
S ha ebből baj lesz?
Behúzzuk fülünk-farkunk: "mi nem, mi ott sem voltunk"

Delia Owens: Ahol ​a folyami rákok énekelnek

 

 Nehezen adtam be a derekamat Delia Owens-nek.

 Azt hittem, csak egy divatos regény, amit mindenki olvas, de nincs jelentősége. Ével óta elém kerül különböző oldalakon, de "ne már..., biztosan csak egy felkapott romantikus regén"
A borítója azonnal megfogott, de a címe nem mondott semmit.  

Hát rosszul tettem. 

Szokatlan helyszínen szokatlan főhőssel egy remek és azt hiszem örökké emlékezetes történet született.
Nem a romantika a fő csapás, hanem az árva boldogulása és küzdelme.

Maradandó élmény volt.

Ui: a filmes borítóval nem tetszik

Kate Morton: Az ​elfeledett kert

       

Félbemaradt ez a bejegyzésem 2016-ban és így évek múltával nem emlékszem miről szólt a történet.
Ezek szerint felejthető volt. 

Chris Carter: A keresztes gyilkos (Robert Hunter 1.)

 Középszerű krimi, egynek jó volt.

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

 Jó a borító, jó a cím, felejthető a történet.
Még tiniknek is. De valószínűleg a jó címválasztás miatt nem fogom könnyen elfelejteni.
Mert a címről eszembe fog jutni a történet.
Ami a történetet illeti.
Egy egyszerű ifjúsági regény, ami a tinik hétköznapjairól szól,
majd
egyszercsak
meglepő módon
misztikus regénnyé válik.

Hát emiatt nem tudtam magamévá tenni
(Még tini ömmagamnak sem)
Valahogy derült égből pottyant elő a misztikum,
(jó, az előszelek után)
onnan pedig bénább volt, mint az eleje.   

Jane Shemilt: Lányom

Úristen, milyen fájdalmas!
Fájdalmas az elgondolás, hogy a lányom nem jön haza.
Fájdalmas a szülők oda nem figyelése.
Fájdalmas a gyerekek "életlátása"
De a legfájdalmasabb ez a könyv.
Olyan jó is lehetett volna... de nem, itt anya vergődik, nyöszörög, siránkozik.
Ha ezt Picoult írta volna meg, akkor jó lett volna. (Bocs Jane Shemilt!)
Ugyanakkor a történés valós lehet.
Egy drogprevenciós előadáson egy Anya mesélt a lánya drogozásáról és  arról hogyan jutottak idáig.
Senki nem ítélkezhet felettük, amíg nem volt ebben a cipőben.
És ne legyen senki hasonló cipőben!

Emma Donoghue: A szoba

 A film mozikba érkezése miatt újraolvastam a történetet.
Még mindig megdöbbentő és elgondolkodtató.
A korábbi olvasásomkor inkább a bezártság érzése kerített hatalmába,
míg most inkább a KINT különössége,
az egyedi szocializációban cseperedő Jack értetlensége fogott meg.
Tényleg, milyen különös lehet a világ,
ha nem ebben növük fel...
Mint egy vaknak elmagyarázni a sárgát.