A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Catherine Ryan Hyde. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Catherine Ryan Hyde. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 10., vasárnap

Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Miközben olvastam, tele voltam pozitív energiával. Mert olyan jó lenne, ha jobb lenne a világ, ha önzetlenül segítenénk egymásnak. Kivel tudnám kezdeni???
De ez elszállt, elpárolgott...Irigylem Trevort, hogy tud hinni! Elveszett a hitem. Nem tudunk önzetlenek lenni. Ha adok valakinek, az megköszöni ugyan, de eszébe sem jut továbbadni... Ilyen lehetett volna a Just Könyvtár kezdeményezése, a "veszíts el egy könyvet". De nem látom, hogy sok könyv "megtalálódna". Hasonló kezdeményezés a nyitott könyvespolc. Nálunk vigyáznak a könyvek "számosságának állandóságára", azaz csak cserélni lehet, de ha benézünk, akkor a legfiatalabb könyv is minimum 30 éves.
Vagy lehet .. ? Vagy én is tudok?
Meg kell próbálnom, hogy higgyek, hogy én is jó ember legyek...

A könyvről:
Nagyon érdekes és elgondolkodtató történet. Kicsit soknak találtam a tanár és az anya vergődését, de igazából az ő saját kishitűségük, önértékelési zavaruk, megkeseredettségük, zárkózottságuk nélkül ez a történet nem lett volna ilyen jó.Mert jó volt. Gyorsan fogyasztható, de kicsit a gondolatok miatt hogy úgy mondjam lassan emészthető. Érdekes olvasni a különféle emberi sorsokat, valamint azt, hogy lehet hogy másoknak komoly fontosságú egy számunkra apró dolog.

A könyv felénél megnéztem, ki ez az írónő, mert kedvelem :) Meglepett, hogy már olvastam tőle. A "számíthatsz rám"-ot. Igen, valóban hasonlóság van a két olvasmány között, és mindkettőt kedvencelem.

Gyorsan megnéztem a filmet is :(  Sajnos.
Nem készültem fel erre. Igenis jelentősége van, a félszemű, roncsolt arcú fekete tanárnak, és nem helyettesíti Kevin Spacy.

Fülszöveg:
„A világ megváltoztatható? Igen! Van megoldás!”
Valóban paradigmaváltás küszöbén, egy új világszemlélet kezdetén vagyunk? Mi lenne, ha a világ tényleg megváltozna? Képzeljenek el egy olyan világot, ahol a jótett már nem is olyan nagy dolog. Ahol bárki odaadhatja a drága irhakabátját egy csavargónak, egy másik meg a kocsiját egy rászorulónak. Ahol az erőszak és a gyilkosság annyira megritkul, hogy a rendőröknek alig akad dolguk. Ahol egyetlen kisfiú ötlete az egész világot megváltoztathatja…
Egy kaliforniai iskolában nem mindennapi feladatot kapnak a gyerekek új tanáruktól. Váltsák meg a világot, vagy legalábbis álljanak elő valamivel, ami jobbá tehetné azt. A diákok többsége értelmetlennek találja a feladatot, a tizenegy éves Trevor azonban nagyon is komolyan veszi, és példátlan eltökéltséggel nekilát, hogy megvalósítsa, amit eltervezett…
Elgondolása pofonegyszerű: tégy jót három emberrel, és ahelyett hogy viszonzást várnál tőlük, kérd meg őket, adják tovább másik három valakinek. A kis Trevor szerint, ha mindenki átveszi az „add tovább” elvet, akkor előbb-utóbb a Föld minden emberéhez el kell, hogy jusson a segítségnyújtás.
Miközben a regényből megtudhatjuk, hogyan működik a kisfiú ötlete a saját életében és környezetében, az író kiválóan rávilágít arra, hogy manapság mennyire inkább a saját önző érdekeinkkel vagyunk elfoglalva, pedig mindnyájunkban ott van a jóság, a segítségnyújtás lehetősége.
A regényből film is készült nagyszerű színészekkel, „A jövő kezdete” címmel. A könyv és a film hatására pedig „add tovább” mozgalmak" indultak a világ nagyvárosaiban.


2012. július 20., péntek

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!

Nagyon akartam ezt a könyvet!

És a RUKKOLA jóvoltából a kezembe kaphattam. (és mellé kaptam egy kézzel rajzolt könyvjelzőt is :) - de most nem ez a téma  ...

Szóval, akartam ezt a könyvet és azt kaptam, amit vártam.
A mai rohanó világban, mikor mindenki csak magával törődik, senki nem ismeri a szomszédját, vagy legalábbis keveset tud róla...
Ez a történet felemelő, és értékeket közvetít. Annyira hatással van az emberre, hogy elgondolkodtat - én is ilyen szeretnék lenni, és ha erősen akarom és teszek érte, lehetek ilyen.
Mert magyarként, vagy csak a gazdasági helyzet és/vagy a kulturális megszokás miatt állandóan panaszkodunk, mennyi bajunk van, mennyire nem megy a szekér. De ha odafigyelünk másokra, olyanokra, akiknek pénz nélkül is tudunk segíteni, akiknek csak szóval vagy cselekedettel örömet okozunk...  Mennyi boldogság költözhetne az életünkbe....
Mert ez a történet erről szól. Élünk a saját nyomorunkban, a saját csökevényes életünkben, de egyszer összefogunk hogy máson segítsünk. Csak úgy, emberszeretetből. De vajon ki kinek a lelkén segít? Ki kinek változtatja meg az életét?
Grace viselkedése egy koravén (olykor bosszantó) hatéves számomra, nem egy tízéves lányé. Billy kicsit szánalmas. De a szereplők mindegyike ad valamit, ami a másikat boldoggá teszi. Apróságokat, ami nem feltétlenül kerül pénzbe.. Táncot tanít, elkísér a suliba, elmegy a suli elé, varr, vagy egyszerűen leültet egy tea vagy kávé mellé.
Azt hiszem, ezeket az apróságokat mindannyiunknak meg kellene lépni.
Mert ahogy a könyvben is áll:  
"Azoknak az embereknek a legnagyobb a szívük, akiknek a legkevesebb jut."

Idézetek, mondatok:
"Tudja, ezért is voltam egyedül ennyi éven át. Mert amint beengedek másokat az életembe, akkor elkezdenek számítani rám. És aztán, ha nem vagyok képes felnőni az elvárásaikhoz, akkor azt hiszek cserben hagytam őket. Sokkal egyszerűbb, ha nem kötődik hozzám senki."



"…az emberek sokkal jobban lesznek, ha van valami vesztenivalójuk, és az olyasmi, amit tényleg, de tényleg nem akarnak elveszíteni."

".. a dolgok megfordíthatóak. Emlékszel, hogy régen mennyire féltem a macskáktól? de aztán megismertem egyet. Mindenféle dolog van az életünkben, ami egy ideig ijesztően hat, de később rájövünk, hogy soha nem akart bántani minket."

 ". az emlékeket nem osztályozhatja úgy, hogy legyen két csoport: az egyik, amit megtart, a másik, amit kiselejtez.Egy csomagban vannak."

"Tulajdonképpen ez maga a függőség: a jövő elcserélése arra, hogy most jól érezd magad."

Fülszöveg:
Billy, az egykori ígéretes táncos már évek óta nem hagyta el a lakását. Valósággal retteg az emberektől, szavak nélkül éli az életét a négy fal között. Egészen addig, amíg egy napon az alatta lévő lakásban lakó Grace be nem toppan az életébe, hangosan és visszafordíthatatlanul. A tízéves kislány tudja, hogy az anyukája szereti őt, de a drogokat is. Ezért csak úgy tud megmenekülni attól, hogy a gyermekvédelmi hivatal nevelőszülőkhöz adja, ha az anyukája ismét tiszta lesz és az is marad. Ehhez viszont el kell tőle venni azt, amihez a legjobban ragaszkodik. Ám a terv megvalósításába a ház minden lakóját be kellene vonni, ami egyáltalán nem egyszerű, mivel valamennyien magányosak, akik a saját életükkel is nehezen néznek szembe. Grace-nek azonban lehetetlen ellenállni. És erről az olvasót is meggyőzi ez a imádnivaló regény.