Nick Hornby: Betoncsók

Fülszöveg:  A tizenhat éves Samnek mindene a gördeszka: ott van a szobája falán Tony Hawknak, a világ legnagyobb deszkás bajnokának a posztere, és vele beszéli meg élete kisebb-nagyobb problémáit. Hogy éppen milyen trükköket gyakorol, meg azt is, hogy mostanában milyen jól alakulnak a dolgai. És hogy szerelmes lett. Sőt lefeküdt Aliciával. Életében először szexelt!! Sam tudja, hogy vigyáznia kell: nem akarja megismételni azt a hibát, amit az anyja követett el tizenhat éves korában. (Ebből könnyen ki lehet számolni, hogy az anyja harminckét éves. És mellesleg olyan jó csaj, hogy Sam egyik barátja szívesen járna vele. Amíg rá nem jön, hogy mekkora korkülönbség van köztük.) Sam tehát próbál vigyázni, mert ő igenis el fogja végezni az egyetemet. Nem úgy, mint az anyja, az apja vagy a nagypapája, akik mind valami hülyeséget csináltak tizenéves korukban, s aztán bánhatták egész életükben. Sam csak azt nem tudja még, hogy "az ember őrizkedhet a bajtól az életének nagyjából minden egyes percében, leszámítva, mondjuk, öt másodpercet, és az az öt másodperc a lehető legnagyobb bajba sodorhatja". Nick Hornby új regénye arról szól, hogy mihez kezdhet egy tizenhat éves fiú, akinek öt másodperc miatt fenekestül felfordul az élete. Úgy, hogy még Tony Hawk sem tud segíteni rajta. Vagy mégis?

 
Nick Hornby 50 évesen írta ezt a könyvet, mégis mintha valóban egy tinédzser írta volna. 
Pontosan átérezzük a tinik érzéseit (a deszkázás a legfontosabb, vagy mikor jön el az a lány aki szexelni akar). Amikor bekövetkezik a baj, az első gondolata a menekülés. Mint a kisgyermeknél, amikor a szemét befogva "bújik el". Mérlegeli a rosszat és a rosszabbat, miközben érzi, de még nem tudja hogy baj van.
Pontosan tudja melyik az az 5 másodperc ahol elromlott az addig szépen alakuló élete.
Utólag sokmindent másként lát ( a történet elmesélésekot 18 éves), tudja mi lett volna a helyes, de változtatni nem tud rajta. Segítségére van TH, a példakép és hogy álmában többször is az időben előrerepül.
Ugyan pillanatnyilag az időugrás zavaró, de visszatérve nyugtatóan hat rá. Van tovább.....
Sokkal biztosabban cselekszik és a történet során szép lassan érett, felelősségteljes felnőtt lesz belőle.
 
Jó könyv volt, olvasmányos, érdekes, a lehetőségekhez képest fordulatos. 
Valószínűleg kötelezővé tenném a sulikban, mert tanulmányozható és tanulságos a történet .

Nick Hornby: Hosszú út lefelé

London, december 31. Általában az emberek ilyenkor ünnepelnek, buliznak, többé-kevésbé boldogan. A négy főhős ezen az éjjelen találkozik egy toronyház tetején. Mindannyian ugyanazzal a céllal mennek fel : leugrani. Úgy érzik kilátástalan az életük. Négy különböző ember, négy különböző sors, négy probléma.

Martin, a lecsúszott műsorvezető, akit a családja sem akar látni, mert lefeküdt egy 15 éves lánnyal és ezért börtönben ült. Maureen, akinek az életét ötvenévesen is kitölti a fogyatékkal született gyermeke ápolása. JJ az amerikai rockzenész, aki céltalannak érzi az életét az együttese és a barátnője nélkül, és Jess az elkényeztetett, önző 18 éves csitri, aki banálisnak tűnő probléma miatt akar véget vetni az életének. Igazából egyiknek sincs mersze hozzá, de ezt bevallani sincs erejük.

Meghallgatják egymás történetét majd összefognak és lejönnek. Ezzel mintegy haladékot kapnak a végleges döntésig. A négy ember sorsa kezd összefonódni, a határidő egyre kijjebb tolódik és ezen idő alatt a szereplők és vele az életük, sorsuk változik.  Megoldást keresnek a másik problémájára pedig nem is igazán kedvelik egymást. Az útkeresésük során magukba tekintenek, szembenéznek olyan dolgokkal, amikkel korábban nem tudtak vagy nem mertek.

Azt hiszem egy ilyen tükörre sokunknak lenne rendszeresen szüksége.