Niccoló Ammaniti: Én és te

Nem is tudom... olyan volt mint egy fénykép, egy pillanatkép... Körülírta a fotó előtti és a fotó utáni néhány percet és ennyi.
Mintha azt mondaná: Nesze, és ezzel kibökte a szememet.
Lorenzo a lázadó tinédzser, aki szeretne valahová tartozni...
Olivia, épp csak korban idősebb Lorenzónál, de a lázadásból nem tudott kilábalni, kinőni... Olyan átgondolatlanok, olyan felelőtlenek, olyan... Nem is tudom..
A nagyi látogatása végképp szürreális volt, nekem egyáltalán nem illett a történetbe.
Keveset kaptam a szereplőkből, keveset kaptam a történetből. Sokkal többet (oldal és történetet) ki lehetett volna hozni ebből. Vagy ha nem, akkor elég lett volna novellaként előadni.

Ez most nekem se ilyen, se olyan.... . 

Fülszöveg: 
Ne halj meg. Kérlek. Ne halj meg. Majd én segítek. Bízd csak rám…
A magának való és kissé neurotikus, tizennégy esztendős Lorenzo azt hazudja, hogy iskolatársaival síelni megy, ám ehelyett római bérházuk pincéjébe zárkózik be, hogy ott, a kellemetlen külvilág konfliktusait és képmutatását kirekesztve, egy héten át csak heverésszen, olvasgasson, kedvenc időtöltéseinek éljen. Nem számol azonban egy váratlan fordulattal: a pincébe egyszer csak betoppan alig ismert féltestvére, a huszonhárom éves Olivia is. A drog, a világ és önmaga elől menekülő, törékeny és esendő Olivia megjelenése nyomán minden megváltozik. Lorenzo kénytelen levetni a problémás kamasz álarcát, és tenni valamit, mert nagy baj van…
Kis terjedelme ellenére valóságos fejlődésregény az Én és te, melynek szerzője a nagy sikerű előzmények – az Én nem félek vagy a Magammal viszlek – után most újabb emlékezetes kamaszhős ábrázolásával ad bizonyságot rendkívüli tehetségéről.
A Strega-díjas író könyvét Olaszországban eddig már több mint félmillióan olvasták. Sokatmondó tény, hogy a világhírű alkotó, Bernardo Bertolucci éppen az Én és te megfilmesítésével tért most vissza hosszú évek után a rendezéshez.
************
„Életemben először készítek filmet olyan történetből, amelyet félmillióan olvastak vagy olvasnak épp… Lenyűgözött ez a két gyerek…”
(Bernardo Bertolucci)
  

Niccoló Ammaniti: Én nem félek

Nehezen tudom eldönteni miről szólt ez a könyv....
Talán a kétségbeejtő szegénységben élő emberek erkölcsi elfajulásáról...
Talán a kitörés, a "valakivé válás" vágyáról... 
Talán a csalódásról, a bizalmatlanságról...
Talán a félelemről és a bátorságról...
Talán a gyermekkor végéről, amikor szembesülünk a világ ronda oldalával...
Talán erről mindről...

Rengeteg leíró rész volt benne, - nem csak tájleírás -, s mégis végtelenül élveztem, olvastatta magát.Nem volt egy másodpercig sem unalmas.
Olyan hangulatot áraszt minden sora, hogy szinte éreztem az olasz nap izzását, a tanyasi bűzt, a kétségbeesést, ...
A könyv háromnegyedétől tudtam mi lesz a történet vége, mégsem volt kétséges, hogy végigolvasom.
Nagyon élveztem, hogy Michele meséli el az egészet, ezzel igazán kiélezte a gyermeki álmok, ártatlanság és a kisebb-nagyobb gonoszság, a felnőttlét árnyoldalait..
A vége "ködös" volt, és mégis teljesen világos. Nem zárta le és mégis.
Azt hiszem beszerzem a többi Ammaniti könyvet, mert ez az ember nyomot hagyott az életemben.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen "unalmas" a borítója. Egy ütős borítóval valószínűleg többen olvasnák.
Mert talán több embernek kellene ezt a könyvet olvasnia.
Talán kötelezővé is kellene tenni a középiskolákban.

Fülszöveg:
Az alig negyvenes, rendkívül népszerű olasz író, a legrangosabb olasz irodalmi díj, a Premio Strega tavalyi nyertese, akinek könyvei már negyvenöt országban olvashatók, eddigi legnagyobb sikerét ezzel a regénnyel aratta.
A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit – jobban mondva akit – talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza.
Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb.
De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van.
Sikerül-e megbirkóznia ennyi titokkal, és sikerül-e közben kimenekítenie a pinceüreg szenvedő foglyát a halálos veszedelemből?
A félelem arcait a gyerekek világában Mark Twain-ien otthonos Ammaniti úgy mutatja meg, olyan észrevétlenül és érzékenyen, hogy az a felnőtt embert is mellbe veri.
Az izgalmas regényből készült filmet néhány évvel ezelőtt a magyar mozik is sikerrel játszották.