Stephen King: Mr. Mercedes

Hiába, a Király mindig uralkodni fog és mindig király marad!
Amikor azt olvastam, hogy King krimit írt, ódszkodtam az olvasás gondolatától, hiszen amit a meséiben alkot az messze van egy "mezei" krimitől.
Nem is értem magamat, miért gondoltam "mezei"-nek??

King nem hazudtolta meg önmagát!
Egy kis véres jelenet mellett az elején lassúnak tűnik a történet, de idő kell az öreg nyugalmazott detektívnek a "jellemfejlődéshez".

Végül a jót még jobban megkedveljük, a gonoszt pedig egyre jobban gyűlöljük.

A krimi szál szerintem eléggé fordulatos.
Annyira mindenképpen, hogy várom a következő két (beígért) részt.

Stephen King: Álomdoktor

Imádom!
Visszatért a kedvenc íróm!
Ismét egy regény, ami nem egyszerűen leköt, hanem lebilincsel.Ragyogó történet, talán jobb is, mint a Ragyogás.
Jó ez túlzás, nem jobb, más.
Talán a jó öreg King megunta, hogy mindenki horro szerzőként tartja számon, ezért alkotott egy ... hm... misztikus thillert? Nem igazán...De nem is horror...
Az sem elhanyagolható tény, hogy végre mutatott egy szereplőt, aki továbbélte az eredeti történetet
Jó volt látni a Ragyogás túlélőjét, hogy túlélte.:)
Nem volt könnyű élete, nehezen dolgozta fel a gyerekkorát, a traumát, de ezért jó ember lett.
És nagyszerű, hogy megismerhettük Abrát, aki méginkább ragyog.
Tetszett hogy az Igaz Kötés tagjai érkeztek a regénybe, mert így igen különleges szereplők születtek (ahogy Kingtől már sokszor láthattuk), bár elképzelnem nem sikerült őket, csak a személyiségüket.
Fülszöveg:

Nem tudom elzárni: nem egyszerűen bennem van, hanem magam vagyok a ragyogás.
– Tudom, mit szeretnél, cukorfalat. Gyere vissza, és megkaphatod.
– Száját közelítette Andiéhoz, nyelvével addig simogatva annak felső ajkát, amíg az köddé nem foszlott. A szeme azonban kitartott, s Rose tekintetébe kapcsolódott.
– Sabbatha hanti – danolta a kórus. – Lodsam hanti. Cahanna risone hanti.
Andi visszajött, kimeredő, fájdalmas szeme köré megképződött az arc, melyet aztán a test is követett. Rose egy pillanatig látta karcsontjait és az ő ujjait szorító ujjakéit, majd ismét rájuk nőtt a hús.
Rose újból megcsókolta. Andi még kínjai között is reagált, Rose pedig a fiatalabb nő torkába lehelte saját lényegét.
Kell nekem ez a nő. És ami kell nekem, azt meg is kapom.
Andi újra lenullázódóban volt, de Rose érezte, hogy küzd ellene, és felülkerekedik. A tüdejébe szívott, jajongó életerőből táplálékot merített, ahelyett hogy megpróbálta volna eltaszítani.
Szuflát gyűjtött – most először.
A ragyogás folytatásában a gonosz ismét visszatér közénk. A kisfiú, aki annak idején annyi rémséget élt át a Panoráma Szállóban, immár felnőttként, miután kigyógyult alkoholbetegségéből, egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol a betegek Álom doktornak kezdik szólítani. Dan Torrance különleges képessége felnőttkorában is fontos szerephez jut. Régóta kísértő szellemek, az Igaz Kötés nevű baljós, vándorló kompánia és egy Abra nevű, még Danénél is erősebb ragyogással bíró kislány körül bonyolódik a lidérces, borzongató történet.

Stephen KIng : Joyland

Hát ez rémesen gyenge volt....
Nem volt rossz, ha ezt nem King írta.
De ha ő írta, akkor csak valami lehúzása volt a rajongóknak ?
Vagy lehet hogy le akarta vetkőzni a "horror-szerző" palástot ezzel másokat is a rajongótáborába vonzva?
Esetleg volt egy álma és azt papírra vetve úgy érezte ő mindent kiadathat?
Érdekes volt megismerni a vidámpark működését, a vurslisok életét, de kb.ennyi.....  


Fülszöveg:
Devin Jones, miután elvégezte a harmadik tanévét az egyetemen, a nyári szünetben egy észak-karolinai tengerparti vidámparkban vállal munkát. Éppen válságban van: elhagyta a barátnője, és egyáltalán nem tudja, mihez kezdjen az életével. A vidámpark, Joyland sötét titkokat rejt: évekkel azelőtt megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért a tett helyszínén.
Vajon mi történt, ki ölte meg a lányt, és várható-e újabb gyilkosság?

Stephen King : AZ 1-2

Valamikor tinédzser koromban láttam a filmet.
Éppen csak bimbózott a horror iránti vágyam, de ez a film annyira rám nyomta a bélyegét, hogy az elmúlt 30 évben nem akartam olvasni.
Idén megszereztem a rukkoláról és úgy gondoltam, felnőttem hozzá.
Nos... nem annyira.
Olyan nyomasztó, olyan vészterhes környezetet teremtett King, olyan hátborzongató volt AZ, ... olyan ... olyan igazi horror ... amiért a horror királyának nevezik.

Persze ismét megnéztem a filmet, miután elolvastam.
Bármennyire is emlékezetes fiatalkoromból a film, azt kell mondjam, a könyv sokkal, de sokkal több (horrort) nyújt, sokkal látványosabbak (a fejemben) AZ alakjai, sokkal karakteresebbek a szereplők.



Fülszöveg:
Heten voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele – hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagysikerű művének ismeretében bizton számítanak. A könyvből Tommy Lee Wallace kétrészes filmet készített, amelyet nemrég az ORF tévécsatorna is vetített.

Stephen King: Borzalmak városa

Kissé megint elmaradtam....
Szóval...
Mostanában több King is landolt a polcomon, így nem biztos, hogy objektíven látom a könyveket, hiszen idén nyáron négy King is lecsúszott.....

Borzalmak városa...
A többi King mellett elfér a polcon, de nem tartom kiemelkedőnek.
Alapból nem szeretem a vámpíros történeteket, azok valahol Bram Stroker környékén fejeződtek be számomra.
Ugyanakkor szeretem King meseszövését, szeretem a szereplőit, de ez a könyv mégsem kép a kedvenceim közé.

Fülszöveg:

Ben Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy „kiírja” magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap – látszólag minden indok nélkül – agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak… Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Pétrie a szobája ablakában megpillantja az egyik – időközben eltemetett – gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt helybéli megindítja élethalál-harcát a Marsten-ház titokzatos lakói ellen…

Stephen King: Minden sötét, csillag sehol

A Jézuska idén is hozott nekem egy King könyvet. :)
Ugyan nem szeretem a novellás köteteit, mert nem mindig vannak annyira kidolgozva. De lehet hogy azért, mert gyorsan véget érnek.
Ugyanakkor sokszor szükségem van időre két King történet között, amíg átállok. Ezek a novellák kifejezetten jók voltak.
Mindegyiket ismerjük valahonnan, talán már más is megírta, - vagy legalább az élet-, de King le tudja úgy írni, mintha nem ismerném.
Az 1922 kissé ismerős volt, mert nemrégiben olvastam a titok súlya által okozott lelki problémákról.
A dagadt sofőr cselekményével nem annyira értettem egyet és mintha már az is ismerős lett volna. 
A Hosszabbítás jutányos áron igazi King sztori.
Az Egy jó házasság nekem nem adott eleget.

Mindenesetre King papa megint elérte, hogy hosszabb ideig elidőzzek egy történet felett, eltöprengjek, mit tennék, mit tehetnék abban a helyzetben.

Stephen King: A remény rabjai

A nyár azért nagyon jó, mert a családom meglep egy King könyvvel, majd hagyják is, hogy elolvassam. :)

Nem szeretem King kisregényes vagy novellásköteteit, de ez nagyon jó volt. Azt hittem, hogy nem fogom szeretni, hiszen a négy történetből kettőt többször láttam filmen, de imádtam!! Látvány ide vagy oda, zseniális a pali. :) A remény rabjait mindenkinek kötelezővé tenném, akik King-et a vérben tocsogós vagy szörnyekkel tűzdelt horror műfajjal azonosítják.
A Király megmutatja, hogy a szörnyűség köröttünk van, csak nyitott szemmel kell járni.

Fülszöveg:

Mit tehet a fogoly, ha életfogytiglanra ítélik? Ha senki nem hiszi el, hogy ártatlan? Miben bízzon? A kegyelemben? A szökésben? Megannyi kérdés, amelyre King letehetetlen könyvének végén, de csakis a legvégén kapjuk meg a feleletet.
Rabokról szól a második kisregény is – sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek, aki valahogy kiszagol valamit…
Az Állj ki mellettem!-ben sem marad az olvasó borzalmak nélkül – élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után…
A légzőgyakorlat klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást.
A kisregények javát a moziból ismerheti az olvasó.

Stephen King: 11/22/63

Ez igen! És meg kell mondjam, a KIRÁLY visszatért. (Ismét)
Aki nem szereti Kinget (bár még nem olvasott tőle semmit), azoknak üzenem: ezt tessék megkóstolni. :)

Karácsonyra kaptam, és a gyerekeim "használati utasítása" szerint lassan olvastam. Vagy legalábbis megpróbáltam - és nehéz volt letenni.
 
Ez egy igazi elméletgyártó és szálbogozó fikció.
Ragyogóan feszegeti a "mi lett volna, ha..." kérdéseket, ötvözi a Kennedy kapcsán ismertté vált összeesküvés elméletekkel a valós tényeket.
Némi lamúrral fűszerezte, de sokkal emberibb, sokkal szociálisabb a többi regényénél.
Kicsit féltem, hogy a végét elszúrja, (ahogy néha elszúrja), de ez nagyon ott van végig, az első betűtől az utolsóig.

A "megmentett" jövő kicsit összevissza vagy zűrzavaros volt nekem, de lehet hogy ez volt a célja.
Azt sejthetjük, hogy Kennedy-t nem lehet megmenteni és talán éppen ezzel hajszol egyre jobban a regény folyamán, mert mi lenne, ha...

És tényleg.. mi mindenre mire lennék képes, ha....? Lenne bennem bátorság? Megtenném? De mi lesz a pilllangóhatással ? ... 

Lehet hogy 1972-ben írta (kezdte el), de valószínűleg jót tett azzal a történetnek, hogy a fiókban pihentette.
Jól sikerült, és ez lehet hogy részben tényleg a Kennedy imádó feleségének és/vagy Joe fiának köszönheti.
De meg kell mondani: King utolérhetetlen és utánozhatatlan. És persze azt is, hogy "öreg ember nem vén ember"...:)


Persze, hogy egy ilyen könyv után az ember kutakodni kezd... 

Fülszöveg:
Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, „reset” következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás érvényét veszti.
Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. Középiskolája nyomorék öreg pedellusának családját 1958-ban az apa kiirtotta, Jake-George tehát azért megy vissza 2011-ből 1958-ba, a családirtás előtti hetekbe, hogy megmentse a családot. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új életével jár: szenvedélyes viszony, nagy, komoly szerelem, beteg lelkű, bosszúszomjas férj felbukkanása, gyilkosságok. Jake-George nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban az idő előre haladtával egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.
Stephen King most is elemében van, fantáziája korlátlan, szereplői és miliői hitelesek, legújabb regénye pedig letehetetlen.

Stephen King: Tom Gordon, segíts!

Huh.. ez gyors volt.Trisha berángatott az erdőbe és el sem engedett.

Na ezt olvassa el, aki horror szerzőnek tartja Kinget! Mert ez SEM horror, hanem inkább lélektani ... hmmm ... krimi?

Baromi jól vezet be szépen fokozatosan Trisha életébe és az erdőbe, Eleinte lazán sétálgatva... majd fokozatosan nehezítve, felpörgetve a történetet... félelem... rémület... magány... éhség... szomjúság... hisztéria... kiszáradás... képzelődés... élni akarás... düh...
Szörnyű volt és mégis olyan emberi, olyan esendő.
Mert Trisha, a jólnevelt 9 éves kislány, aki eddig szófogadó volt, aki csitította a konfliktusokat, most szép lassan az őrület közeli lelki állapotban előfordul, hogy rondán beszél, hisztérikusan viselkedik, hol sír, hol nevet, de az is előfordul, hogy földre veti magát és hisztizik.
És igen, elképzeli maga mellett a támaszát. Akiben még nem csalódott, Aki nyugodt és kiszámítható. Mert mindenkinek van az életében egy Tom Gordon. Hívhatjuk Istennek vagy pozitív gondolatnak, de igenis kell mindenkinek, hogy bízhasson, hogy higgyen. Mert ez a fajta hit erőt ad, átsegít sokmindenen.
Trisha is tudja, hogy csak a képzelete játszik vele, de ez ad erőt neki a túléléshez.
Hatásos lélektani történet, mely kockáról kockára épül fel, hogy az éppen eléggé nyomasztó (és letehetetlen) legyen.
Gyenge idegzetűek azért ne éjszaka olvassák el!
Kicsit féltem a befejezéstől, hogy elviszi a történet végét valamiféle ufo-s vagy rémületes szörnyszellemes vagy tudomisén mi felé, de meglepett a befejezés. King-hez képest egyszerű volt.  

Gondolat:
"Azoknak az embereknek az életében, akik a saját erőforrásaikra vannak hagyatva, elkövetkezik egy pont, amikor megszűnnek élni, és kezdenek csupán túlélni."

Stephen King: Atlantisz gyermekei

Többször is azon kaptam magam, hogy a borítót nézegetem.
Nem tetszik és mégis (vagy épp ezért) töprengésre késztet.
Két arc van rajta.. de miért? Igazából tudom a választ, csak nem tudom szavakba önteni.
A könyv vegyes érzelmeket vált ki.
Tetszik hogy keretbe foglalta a négy különböző és mégis összefüggő történetet.
Az elsőt kedveltem, a kis sárga kabátos emberekkel együtt.
Az utolsó visszavitt az elsőhöz. A középső történetek számomra vontatottak voltak, még ha mégoly sok szellemi mondandójuk is volt.
Mindazonáltal be kell valljam, "mamaszan" megértette (vagy megértettette? ) velem a filmes élményeimet (pl. Rambo), mert mindeddig nem éreztem Vietnám súlyát.
King ezt is tudja... megmutatja, meg- és átérezteti azt az élményt...

Ha valaki Kinget horror szerzőnek tartja, ez az egyik könyv, amit kezébe nyomnék. Mert továbbra is állítom, (egy-két történet kivételével), nem horror szerző! Egy elgondolkodtató probléma köré építi fel a történeteit.
Ez az elgondolkodtatás lehet a személyi szabadságtól való megfosztás, az elszigeteltség, a függőség, a szellemek létezése, a gyermeki félelem, .....
Mert ahogy King mondja ebben a regényében:
"Állj neki úgy a könyvnek, mintha felfedező lennél. Térkép nélkül menjél. Fedezd föl, és magad készíts térképet."

"Olvass néha pusztán a történet kedvéért. Ne legyél olyan könyvsznob, aki sohase tenne ilyet, Néha a szavakért olvass, a nyelvért. Ne légy biztonsági játékos, aki sohase tenne ilyet. De ha rátalálsz egy olyan könyvre, amelynek a története is jó, és a szavai is jók, akkor az valóságos kincs."
"A jó könyvek arra is valók, hogy utólag fontolóra vegyék őket."
"A jó könyvek nem egyszerre tárják föl a titkaikat"


További érdekes és értékes gondolatok:
"...az ember nem mindig érdemli meg, amit megengedhet magának."
"Ha meghalok, egyenesen a Mennybe jutok, mert már leszolgáltam az időmet a Pokolban "
"Az életben, akárcsak egy kártyapartiban, ha egyszer valamit leraktak, akkor az játékban van."
"Azt hiszem, semmilyen betegség nem elég gyors, ha olyasvalakiről van szó, akit szeret az ember."
"Amiben elég erő van ahhoz, hogy még harminc év múlva is megnevettessen, az nem időpocsékolás. Ez már közel áll a halhatatlansághoz.

Fülszöveg:
King regénye (melynek filmváltozatához William Goldman, a Maraton életre-halálra szerzője írta a forgatókönyvet) az 1960-as években, az amerikai diáklázongások és a vietnami háború esztendeiben játszódik. Főhősei tőle megszokott módon egy kisvárosban nőnek fel, élnek át kisdiákként reális és szürreális borzalmakat, majd szerteágazik az útjuk: a korántsem hétköznapi Bobby sorsa a hétköznapi egyetemista lét lesz, nagy szerelméé a terrorizmussá fajuló proteszt-mozgalom, két barátjáé pedig a legszörnyűségesebb harctér, amit Amerika valaha is látott. Az utolsó fejezetben testi-lelki sérülésekkel, középkorúan térnek vissza szűkebb pátriájukban (már aki megmaradt), hátha a múltjukban megváltást találnak. A 2000-ben már megjelent művet most új borítóval vehetik kézbe az olvasók.

Stephen King: A búra alatt

Végre!!
King ismét magára (vagy rám ) talált.
A karácsonyra kapott könyvet tologattam, féltem, hogy ismét valami ímmel-ámmal írt könyv lesz. De nem, ez végre az igazi King!
Röviden?  Óriási sztori, jól kialakított karakterek, Kinghez képest értelmes, épkézláb befejezés.

Hosszabban...
Ami nehezíti: egyeseknek rémületes oldalszám, nekem inkább ijesztően sok szereplő.
Ehhez ugyan segítséget ad az elején, de nálam így is keveredést okoz.
Pl. Andrea vagy Andy   (Hiába, öregszem! )
Térkép is szerepel, bár azt kevéssé kell használni. (Ugyan a városka zokniformáját még nem fedeztem fel benne így sem, de nem is ez a lényeg)

Sokáig nem a búra a lényeg. És szerintem ebben rejlik King zsenialitása.
Kitalált egy extrém körülményt, és kiaknázza ennek szinte minden lehetőségét. Számol az éghajlat változatlanságával, a légszennyezéssel, még a napfény beesési szöge is benne rejlik az írásban.
A rengeteg szereplő, rengeteg karakter lehetőség. Épp ezért mindenféle karakter "él" a kisvárosban. Megalomán uralkodó típus, agydaganatos, agresszív fiú, igazság bajnokaként harcoló újságíró, akaratgyenge, behódoló taplnyalók, bevételhajszoló kereskedők, mindig másokkal törődő orvosok, az árral úszó vagy irányítást igénylő tinédzserek, erőszaktevők, de van benne leszokó vagy rászokó félben lévő drogos és számítógépes zsenik. No és persze egy/a  "hős". 
Ezzel egy teljes társadalom kritika fogalmazódik meg a  történetben, és bizony bármennyire is a pozitív oldalon foglalunk állást , el kell gondolkodnunk azon, mi hogyan cselekednénk, ha mi lennénk a "hangya a nagyító alatt".

Nem lőném le a poént, ezért álljon itt a fülszöveg:
Chester’s Mill békés kisváros. Ezt legfeljebb Dale Barbara, iraki veterán, most gyorséttermi szakács vonná kétségbe, aki összetűzésbe keveredett a városka legnagyobb hatalmú emberének a fiával és a barátaival. Szerencséje volt, mert a rendőrfőnök nem a befolyásos apának hitt, hanem neki. De Barbie tanult a történtekből: úgy dönt, továbbáll. Olyan sok a hasonló kisváros, és közepesen sült hamburgert készítő szakácsra mindenhol szükség van. Számításába egyetlen hiba csúszik – a Búra, amely váratlanul, a derült égből ereszkedik alá, és elvágja Chester’s Millt a külvilágtól. És ahogy az emberek lassan felfogják, hogy a láthatatlan, de nagyon is valóságos akadály ott van és ott marad, kiderül, hogy Chester’s Mill nem is olyan békés hely.

Stephen King felejthetetlen figurákat teremt ebben a regényében is. A város három tanácsosa, a helyi újság szerkesztő-tulajdonosa, két lelkész – egy férfi és egy nő –, a városi kórház személyzete, a rendőrség állománya mind fontos szerepet játszanak, ki jót, ki rosszat. És nincs mód elmenekülni a városból…


Kingre jellemző, hogy a legkisebb mellékszereplő köré is ír egy kis történetet, Itt a fogorvos volt (nekem) ilyen. Szinte semmi szerep, mégis egy kicsit megismertük.   Imádom ezt a stílust!


Sokan felróják Kingnek, hogy a végét elszúrta. Nincs igazuk.
Volt katarzis? Volt bizony! 
Valahogy be kellett fejeznie, de őt nem ez érdekelte. Kitalált egy helyzetet, kitalálta hogy ebben a helyzetben milyen karakter hogyan viselkedne, de a vége .... ?  Kit érdekel ? Valahogy megoldotta, hogy ne legyen befejezetlen. Vagy hogy ne lincseljék meg, mert megölte az összes szereplőt. Akinek ez nem jó, olvasson romatikus könyvet.

Állandó vesszőparipám a múlt és jelen idő váltogatása.
Nos King az ilyenfajta váltással is csak fokozta az érzést, amit (szerintem) ki akart váltani.
Mert jelen időben úgy írt, mintha ott járnánk a szereplők között, láthatatlanul, mintegy katasztrófa turistaként. A történet pedig múlt időben "mesélődik" el.

Ugyanakkor  meg kell mondjam, az író önmagához képest megszelidült (vagy megöregedett).
Alig volt a könyvben a szerzőre oly nagyon jellemző, mások által "horror"-nak titulált véres, néhol gyomorforgató jelenet. Nem hiányolom, mert ez így volt jó, ahogy volt és talán azok számára is emészthetővé vált, akiket visszatartott a (kétes) hírneve.
Akár még film is lehet belőle. Alig várom, mert igaz, hogy a film nem adja vissza leírásokat, de ez a történet abszolút filmre termett.

a könyvajánló is tetszik...
http://www.youtube.com/watch?v=JX2ipJpawhw

És jöjjön egy idézet:
".. ha egy gyerek ruhát adományoz annak, aki meztelen, máris nagy lépést tett a jó irányba"

Elmaradtam...

Úgy tűnik elmaradtam a bejegyzésekkel. Nem kicsit, de leginkább nagyon. Sok könyvet olvastam, de egyrészt inkább olvasok, mint írok, másrészt a családomtól nehéz a nethez jutni.

NIFFENEGGER, AUDREY
A Highgate temető ikrei
Érdekes volt.
Azért olvastam el, mert mindenki ódákat zengett róla. Nos ilyet én nem fogok.
Érdekes sztori, jó karakterekkel, van benne csavar is, de...
Lehet hogy a mások ajánlásai alapján többre számítottam.

Fülszöveg:

Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról.

A legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságban áll egy fura ház, a Vautravers. Mielőtt rákban elhunyt, itt élt az excentrikus Elspeth, aki lakását Amerikában élő ikernővérének huszonegy éves ikerlányaira, Juliára és Valentinára hagyta. A lányok birtokukba veszik Elspeth hagyatékát, beköltöznek a lakásba, és lassan felfedezik Londont: megismerik szűkebb környezetüket, a baljós árnyakkal teli temetőt, a bogaras szomszédokat, sőt, Elspeth volt szeretőjét, a megtört lelkű, gyászoló Robertet is.

Az ikrek kapcsolatára azonban rányomja bélyegét Valentina rossz egészségi állapota, a folyamatos egymásra utaltságuk, és egy szörnyű titok, amely miatt anyjuk és Elspeth valamikor régen örökre eltávolodtak egymástól.

Amikor Valentina és Robert kapcsolata elmélyül, kiderül, Elspeth kísértetként még mindig a lakásban él, és egyáltalán nem nézi jó szemmel a bimbózó viszonyt...

Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról.

HILL,JOE

A szív alakú doboz

No, ezt imádtam!
Igaz, hogy King könyveit nagyon szeretem, így kétségekkel vettem kézbe a könyvet, Vajon felér-e a papához? Hát be kell valljam, felér. Sőt! A maga misztikumában még túl is szárnyallja.
A borító is találó, szinte minden megvan benne.
Elgondolkodtam rajta: Amilyen idióta vagyok, én is vennék egy szellemet....

Fülszöveg

Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél... egy boszorkány beismerő vallomása... egy mexikói halálpornó-video... Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt - egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni:

Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét...

Egy szó, mint száz: Jude ezer dollár fejében büszke tulajdonosa lesz egy halott ember öltönyének, melyben állítólag egy nyughatatlan szellem kísért. Jude-nak persze semmi oka félni ettől. Kísérti őt sok minden a múltból is - anya- és gyermekverő apa, kíméletlenül eldobott szeretők, elárult, cserbenhagyott muzsikustársak. Eggyel több mit számít?

Csakhogy amit a UPS egy szív alakú fekete dobozban leszállít neki, az nem közönséges, képzeletbeli szellem. Az a legvéresebb valóság. Egyik pillanatról a másikra a legváltozatosabb helyeken kezd felbukkanni az öltöny korábbi tulajdonosa: a folyosón... a hálószobaajtó mögött... Jude imádott Mustangjának hátsó ülésén... az ablakon túl... a tévékészülék képernyőjén... Mintha várna valamire (vagy valakire) - és egyik csontos keze egy láncon függő, fényes borotvát himbál...

A novelláiért több irodalmi díjjal is kitüntetett szerző első regénye a horror és a dark fantasy legújabb csillagának igen ígéretes karrierjét vetíti előre.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Abszolut beleéltem magam a korosodó rocksztár szerepébe, aki nem tud vagy nem akar igazán semmihez és senkihez kötődni.Akit kérdőre vonnak olyanért, amiről ő nem érzi hogy része lett volna benne.
Jó volt, remélem Hill többi könyve is meg fog jelenni.
Ez tipikusan az a könyv, ami legyen ott a polcomon, mert biztosan el fgom még olvasni. :)