Tom Wolfe: Talpig férfi

Félbehagytam.
Már a nyolcadik oldalon elveszetttem a fonalat, hogy ki kivel van.
Majd egyszer újrapróbálom, ha nem lesz ennyire meleg, vagy nem lesz ennyi problémám, vagy...
Egyszer.

John Connolly: Gyilkos fajzat

Nagyon akartam, nagyon vártam... de csalódtam.
Olyan vontatott volt, olyan semmilyen... A tetejében nem szeretem a vámpíros vagy zombis , fekete angyalos történeteket, mert valahogy olyan érzésem volt ...
De a főszereplő sem fogott meg, így nem gyötörtem magamat vele.
Vállalom a hibámat, de nem szeretek gyötrődni. 


Fülszöveg:
Vannak olyan emberek, akiknek a pillantását jobb, ha elkerüljük, akiknek a figyelmét jobb, ha nem keltjük fel. Különös, parazita lények ezek, elveszett lelkek, akik megpróbálják áthidalni a szakadékot, és végzetes kapcsolatba lépnek a jóság meleg, állandó áramlataival. Fájdalmak közepette csak azért léteznek, hogy ezért a fájdalomért bosszút álljanak másokon. Elég egy véletlen pillantás, vagy az, ha a tekinteted egy szemvillanásra elidőzik rajtuk, ezzel meg is van számukra az ürügy, amire vártak.
Néha jobb, ha a szemedet nem emeled fel a kanlisról, mert félő, hogy ha felnézel, elkaphatod egyikük pillantását, amikor fekete alakjuk eltakarja a napot, és aztán örökre megfoszthat tőle…

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Megtetszett, de... tologattam, halasztgattam... vagy csak jött valami más, ami jobban érdekelt...
Aztán.. a Metró újságban olvastam, hogy Művészeti díjat kapott, ezért kézbe kellett vennem.

De félbehagytam, nem volt idegem hozzá.... :(
Igaz, hogy a melóhely nagyon megterhelt kivételesen sok feladattal, és kisebb gondom is nagyobb volt az olvasásnál...
De Grecsó kapni fog tőlem még egy esélyt.
Egyszer....

Szurovecz Kitti: Gyémántfiú

Tetszetős külső.... khm.. gyenge belső.
Bizony, ezt is félbehagytam.
Már a történet elején a néhány évvel ezelőtti Twilight cikkek, hírek jutottak eszembe. Mintha csak Robert Pattinson lenne a főszereplő. Mellette egy csinos, fiatal lányka, aki kevésbé ismert vagy kedvelt a rajongók körében. (hát ugye, főleg csajok rajonganak az ilyenért, így érthető...)
Addig küzdöttem a történettel, amíg a fickó Magyarországra utazik kiheverni szerelmi és ismertségből adódó problémáit, kibérel egy házat (nem is akármilyet), és.... Feladtam.
Nem tetszett, hogy két fejezet közé beleszúr egy-két kulcsfontosságú mondatot, részletet, ami miatt előre látom a végét.
Nem tetszett, hogy a szereplők csak küzdenek, szenvednek,....
Úgyhogy részemről ennyi.
2011.11.29
Nem írtam le még egy fontos dolgot.
Az írónő stílusával nincs gondom, szerintem jól ír, ne hagyja abba!
Csak a sztori... Valószínűleg ezzel a bejegyzéssel kivívtam néhány ember haragját, de igyekszem távol tartani magamtól a Twilight és ahhoz hasonló szorikat. Épp elég volt a filmbe belepillantanom a gyerekeim miatt. Nem vitatom a létjogosultságát, hiszen vannak, akiknek ez tetszik.
Mint ahogy ez az oldal sem tetszik mindenkinek. Ugyanakkor van választásunk, akarjuk vagy sem.
Én választottam.
Fülszöveg:
A világhírű amerikai filmstúdió egy igazi gyémántra bukkan. Úgy is bánnak vele: a széltől is óvják, védik a külvilágtól, de még a szerelemtől is. Miközben Ő, Nick Richards tündöklő csillagként ragyogja be a világot, fénye a boldogság sugaraiként verődik vissza az őt bálványozók arcáról, amerre csak jár. Közvetlen környezete is későn eszmél, hogy a hírnév, a rajongók, a boldogtalanságra ítéltetett igaz szerelem, az örökös bezártság darabokra tépik az érzékeny, fiatal színész lelkét. S vajon mi lehet egy szabadságra vágyó lélek utolsó segélykiáltása? Megtalálhatja e boldogságot, a harmóniát az életben a Gyémántfiú? A történetet, Robert Pattinson élete ihlette. Soha ne hagyd, hogy tönkretegyen a hamis csillogás!

„Ami Nickkel történik, az minden fiatal álma… és rémálma.” – (Máté Krisztina, a Tények egykori műsorvezetője, a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára)
„A regény nagyon megérintett. Aki azt gondolja, a nyilvánosság előtt zajló életnek csak előnyei vannak, óriásit téved. Megváltozik a véleménye, ha elolvassa ezt a könyvet.” – (Geszler Dorottya, televíziós műsorvezető)
„A hirtelen jött sztárság, és az első szerelem romantikájának nagyon életszerű bemutatását olvashattam. A Gyémántfiú magával ragadó, ám komoly mondanivalót hordozó, tanulságos történet.” – (Csuha Bori, színésznő, Bella Swan szinkronhangja)

Az írás jó ...
Pl.
"Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik fájó lenyomatot hagynak a lelkünkben. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása – a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek. De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem."

Andrew Davidson: A vízköpő

Tetszett a címe. A könyvtári könyvek a sok használat miatt újra vannak kötve, így a borítóját nem láthattam.
Sajnos.
Mert akkor nem vettem volna ki.
A cím egy csomó mindenre utalt számomra...
Az első 50-60 oldal brutális, sokkoló.... Azt hittem valami hororr könyv lesz. Épp megfogalmaztam magamban, hogy King vagy Koontz nem ír ilyen egyszerű, közérthető, de durva képeket festő módon.
Aztán elkezdődött egy másik történet. Hát sajnos nekem a mániákus depressziós vagy skizofrén Marianne ....
Na jó, a történetei aranyosak, szívhez szólóak, néhol szívfájdítóak, de nem nekem, aki antiromantikus vénával vagyok megáldva.
Így még időben (talán a közepén) abbahagytam.

Mondhatnám, hogy talán egyszer, de azt hiszem hazudnék...
Sosem fogom elolvasni.

Fülszöveg:
Kívánatos, szexi, unott és cinikus férfi volt. Autóbalesetekor nyílvesszők repültek át az égen, testét majdnem teljesen elemésztette a tűz. Egy kórteremben elzárva várja a biztos halált, amikor az angyali külsejű, bár démoni szobrásznő Marianne Engel jelenik meg az ágyánál, és fülébe súgja: „Egyszer már megégetett a tűz, amikor szeretők voltunk a középkorban. Te sebesült zsoldos katona voltál, én apáca, és megmentettem az életed.” Marianne ezek után éjjelente egy káprázatos és egzotikus szerelmi történetet mesél, és lassan visszahozza az életbe a hitehagyott férfit, akinek bűnös múltja nem ismeretlen a nő előtt. Meséje gyógyítja a lelket, és varázsa szerelembe ringatja a megkövült szívű és meggyötört testű beteget. De vajon mi igaz mindebből? Marianne Engel vajon egy zavart nő csupán, vagy a túlvilág hírnöke, akinek földi idejét furcsa vízköpők mérik?


A vízköpő hatalmas nemzetközi könyvsiker, benne Pokol és Mennyország, kárhozat és megváltás, és a szerelmes mesék gyógyító ereje.


Évszázadokon, földrészeken és világokon átívelő szerelmi történet bűnökről és megbocsátásról, túlvilági hitről és mindennapi csodákról, amik léteznek.

Arnaldur Indriðason: Távoli hangok

Megpróbáltam...
sajnos már a tetovált lány trilógiánál is zavartak az egyforma (vagy annak tűnő) nevek.
Kb 50 oldalig jutottam... Valahogy se füle, se farka...
lehet... de nem akartam, nem tudtam tovább olvasni...

Ugron Zsolna : Úrilányok Erdélyben

Még csak a könyv felénél tartok, és kétségeim vannak, hogy egyáltalán végig fogom-e olvasni.

Nem élvezhető olvasmány.
Miért?

Néhol kevés az állítmány.
Pl.:" Tudniillik talált egy gazdag rokont, akit elvett, és annak hozományával vissza is az elkártyázott várat. "
Néhányszor nekifutottam, mire eljutott a csökött agyamig, hogy az elkártyázott várat visszavette az újonnan elvett nő pénzéből.
Valamikor az általános iskola alú tagozatában tanítják, hogy egy fogalmazásban NE cserélgessük az igeidőket.
Nos Ugron Zsolnának ezt nem tanították meg:
Pl.: "Elmulasztom, gondolta, és belealudt a hideg párnába. Másnap tizenhatan egy szekéren zötyögnek ... Anna a bakon ül, Gábor a szekér végéből nézi  sokáig."
Vagy:

"De mert másodszor is kosarat kapott, visszament nótázni. Gábor kacag Annával szemben, de véletlenül sem szólna egy szót sem."

A történet elviselne egy családfát, mert teljesen bele lehet zavarodni:

"Pólika Kató nagyanyjányak másod-unokatestvére, és Gábor anyai nagyanyjának, Ágnes néninek nővére."

Egyébként végig az az érzésem, hogy jobb lenne ha E/1-ben írná a történetet.

2011.06.05

Hát bizony nem folytattam....sajnálom, de számomra értékelhetetlen volt.

Tim Davys: A halállista

Mindenhol ragyogó kritikákat olvastam erről a könyvről. Egy becsmérlő szót nem találtam.
Gondoltam - ha ez mindenkinek ennyire ízlik, nekem is meg kell kóstolnom.
Kóstolgattam, kóstolgattam...
Mert mindenkinek jár 15 perc, vagy 50 - 100 oldal.
De sajnálom, nem megy. Nem érzem magaménak a plüssállatok főszereplését. Lehet hogy öregszem, de olvasva a könyvet mindig elfelejtettem ki kicsoda, ki kivel van.....
Brrrr.....
Rég nem történt velem ilyen, de letettem.
Talán majd egyszer újra megpróbálom.
Talán felnövök hozzá.

Hiszen amikor kölök voltam, nem olvastam el olyan könyveket, amiket felnőtt fejjel szívesen elolvastam. Sőt élveztem is.
Ugyanakkor mai fejjel újraolvasva a régi könyveket elcsodálkozom, mit szerettem olyan nagyon rajta.
Na jó, a Winnetou örök szerelem. Kiolvastam kb.negyvenszer és ha ma a kezembe veszem, ismét élményt nyújt.
Valójában ezek azok a könyvek, melyeket meg kell szereznem, ott kell legyen a polcomon.
Ahonnan bármikor levehetem és elutazhatok velük, vagy sírhatok, nevethetek a főszereplőkkel.
Nos igen, sokszor kölcsön-, könyvtári könyveket olvasok, mert nagyon drágák a könyvek.
Nagyon-nagyon drágák. Ezért megválogatom, mi kerüljön fel a polcomra.
Viszont ezeket a könyveket talán akkor is megpróbálnám kimenekíteni, ha tűz ütne ki.
Valamikor két éve találkoztam először a "veszíts el egy könyvet" kezdeményezéssel.
Ha jól emlékszem az orosházi könyvtár indította el. A lényege: írd bele a könyvbe a megadott szöveget (kinek a kezdeményezése ez az ació,szándékosan elveszítésről van szó, olvasd ki, majd veszítsd el te is )
Külön kérés volt, hogy KÖNYV legyen (nem nyomtatott, fénymásolt...) és olyan,amit szeretsz.
Bizony kénytelen voltam néhány kedvenc könyvemet (S.King, Bronte ,Moore ) még egy példányban beszerezni, mert a sajátomat nem adom.
Tök jó kezdeményezés volt, de nem nekünk magyaroknak való .
Mi csak találni szeretünk, elveszteni nem. Még azon az áron sem, hogy valakinek örömet szerzünk.
No és persze én sem találtam sem a tömegközlekedésben, sem az orvosi rendelőben, .... :(