Tapogatózás.
Mintha én magam is szemkötővel járkálnék. Nincs szín, nincs
hangulat, csak mély sötétség.
Ilyen volt nekem a regény. És ezt nem jó értelemben
gondolom.
Stephen King-en „nőttem fel”. Majd megismertem a The walking-dead-et.
Értem én, hogy ezek után nehéz nekem érdekfeszítőt vagy
kellően borzongatót írni, de ez rémesen kevés volt.
Jó az alapötlet, miszerint van odakinn valami, amit nem
szabad meglátni.
(King mellett megtanulhattuk, hogy nem az a fontos, hogy mi
van kint)
De a történet és a szereplők nincsenek kidolgozva. (és itt
nem a Fiúra és a Lányra gondolok)
Nincs igazán nagy személyiségfejlődés benne.
Így nekem sajnos nem jött be.
