Kerstin Gier : Férfiak és egyéb katasztrófák

Fülszöveg:
Németország modern női sikerírója azt kínálja olvasóinak, amiből ma a legkevesebb van: felhőtlen humort, önfeledt vihogást, könnytörülgetős, térdcsapkodós hahotázást.


Görbe tükröt tart a magukat istennek képzelő férfiak elé, ugyanakkor segít elfogadtatni velünk saját gyengéinket és emlékeztet bennünket rejtett értékeinkre. Judith, a 26 éves, „nyugdíjas” egyetemista elégedetlen az életével. Izomagyú barátja fontossági sorrendjében ő csak a kerékpározás után szerepel, és folyamatos harcban áll a kilóival, pattanásaival. Barátnői helyzete sem rózsásabb: Susanna elsüllyed egy gusztustalan haspók mellett, Katját gátlástalanul csalja a barátja, Bille fejét pedig elcsavarja egy korlátolt, nagyképű alak. Hősnőnket azonban helyzetkomikumokban bővelkedő magánéleti kudarcai nyílegyenesen vezetik az öntudatos önmegvalósítás felé. A négy barátnő a nagy Ő keresése közben egyik groteszk-humoros kalandból a másikba csöppen, egészen a könyv meglepő végkifejletéig.
Hogy ez leginkább a Családom és egyéb állatfajták újabb kori megfelelője? Mondhatnánk, fiatalkori önmagunkon nevetünk, vagy éppen azon, hogy mi is itt tartunk majd pár év múlva?
Legyen akár férfi, akár nő a kedves olvasó bátran engedje át magát ennek a történetnek, és hagyja kiragadni magát azok közül, akik mindig mindent nagyon komolyan vesznek…
Az első sortól az utolsóig garantált szórakozás, ami nem véletlen: Németországban film készült belőle, könyveit eddig 2 millió példányban adták el.
És ha nem volt elég, keressék a szerzőnő korábbi, Halálom után felbontandó című sikerkönyvét is!

Véleményem:
egyszer a  strandra jó volt.
Sajnos nem nevettem sem felhőtlenül, sem máshogy.

Sylvia Plath : Az üvegbura

Fülszöveg:
"Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban." Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. "Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de - valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén." A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve - ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath öngyilkos lett.


Olyan sok véleményt olvastam róla, csupa jót... bizony nehéz írni róla.
Esther Greenwood ösztöndíjasként 19 évesen egy hónapra New York-ba kerül. Tizenketted önmagával partikra, divatbemutatókra jár, eszik, iszik, alszik. Jövőképe - hát bizony nincs.
Szinte semmi nem jó neki, nincsenek barátai,... Hazakerül, nyugtatókat lopkod.... az öngyilkosság gondolatával játszik... Anyja pszichiáterhez viszi , onnan egyenes az útja az ideggondozóba, ahol elektrosokkolják.... Közben megtudunk néhány apró momentumot a múltjáról....
 
De sajnos nem értem. Nem tudom, hogy az őrültség hiányzik belőlem, vagy a depresszióra való hajlam, de fel nem foghatom, mi vezethet idáig... Miért nem lehet a sokmindenben meglátni legalább egy pici jót.
 
Amúgy az írás maga - jó, érthetően vázolja a depressziót, vagy tudomisén minek nevezzem.
Olvasmányosnak nem annyira mondanám, mert nem haladtam úgy vele, mint azt gondoltam vola előtte.
Valóban velem lehet a baj, mert a mások által oly nagyon magasztalt könyvek nekem nem nyújtanak olyan élményt, mint azt a véleményekből várnám.

Azért találtam benne idézhető mondatot:
"Ha valakitől semmit sem várnak, nem is csalódhatunk a végén."
Azt hiszem ezt kellett volna szem előtt tartanom....

Arnaldur Indriðason: Távoli hangok

Megpróbáltam...
sajnos már a tetovált lány trilógiánál is zavartak az egyforma (vagy annak tűnő) nevek.
Kb 50 oldalig jutottam... Valahogy se füle, se farka...
lehet... de nem akartam, nem tudtam tovább olvasni...

100 legjobb.... (Nagy könyv szavazás)

1. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
2. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
3. Szabó Magda: Abigél
4. George Orwell: 1984
5. Jókai Mór: Az arany ember
6. A. A. Milne: Micimackó
7. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
8. J. R. R.Tolkien: A Gyűrűk Ura I-III.
9. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
10. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

11. Fekete István: Tüskevár
12. Gabriel García Márquez: Száz év magány
13. Tamási Áron: Ábel a rengetegben
14. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
15. Rideg Sándor: Indul a bakterház
16. J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
17. J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
18. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
19. Fekete István: Vuk
20. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

21. Erich Kästner: A két Lotti
22. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
23. Victor Hugo: A nyomorultak
24. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
25. Wass Albert: A funtineli boszorkány
26. J.K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
27. Kertész Imre: Sorstalanság
28. Alexandre Dumas: A három testőr
29. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
30. Henryk Sienkiewicz: Quo vadis

31. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
32. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
33. Móricz Zsigmond: Árvácska
34. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
35. Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
36. Charlotte Brontë: Jane Eyre
37. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
38. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
39. Emily Brontë: Üvöltő szelek
40. Dallos Sándor: A nap szerelmese

41. Stendhal: Vörös és fekete
42. J.D. Salinger: Zabhegyező
43. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
44. Joseph Heller: A 22-es csapdája
45. Fekete István: Bogáncs
46. William Golding: A legyek ura
47. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
48. Dallos Sándor: Aranyecset
49. Eric Knight: Lassie hazatér
50. Karl May: Winnetou

51. Fekete István: Téli berek
52. Lev Tolsztoj: Háború és béke
53. Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
54. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
55. Móra Ferenc: Aranykoporsó
56. Mikszáth Kálmán: A fekete város
57. Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója
58. Örkény István: Tóték
59. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
60. Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!


61. Umberto Eco: A rózsa neve
62. Daniel Defoe: Robinson Crusoe
63. Robert Merle: Mesterségem a halál
64. Dan Brown: A Da Vinci-kód
65. John Steinbeck: Édentől keletre
66. Jaroslav Haąek: Svejk
67. Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
68. Wass Albert: Kard és kasza
69. Ken Follett: A katedrális
70. Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában

71. Ottlik Géza: Iskola a határon
72. Jókai Mór: Egy magyar nábob
73. Eric Knight: Légy hű magadhoz
74. Németh László: Iszony
75. Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
76. Lev Tolsztoj: Anna Karenina
77. Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
78. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
79. Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
80. Vámos Miklós: Apák könyve

81. Szerb Antal: A Pendragon legenda
82. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
83. Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
84. Robert Merle: Malevil
85. Paulo Coelho: Az alkimista
86. Szabó Magda: Für Elise
87. Szerb Antal: Utas és holdvilág
88. Závada Pál: Jadviga párnája
89. Gárdonyi Géza: Ida regénye
90. Thomas Mann: A varázshegy

91. Szabó Magda: Régimódi történet
92. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
93. Szabó Magda: Az ajtó
94. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
95. Szepes Mária: A vörös oroszlán
96. Thomas Mann: József és testvérei
97. Jókai Anna: Ne féljetek
98. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
99. Nógrádi Gábor: PetePite
100. Esterházy Péter: Harmonia caelestis

Ottlik Géza: Iskola a határon

Erre a könyvre évekkel ezelőtt figyeltem fel, amikor bekerült a Nagy könv szavazásban a 100 legjobb könyv közé .
Ez a lista nekem szinte olyan, hogy addig nem hallhatok meg, míg mindet el nem olvastam.

Azt hittem velem van a baj, amíg Netelka értékelését nem olvastam a Molyon. Addig csupa pozitív, csupa ötcsillagos, ötösre "osztályozott" értékelést olvastam.
Megnyugodtam.
Mert bizony nehezen ment az olvasás. Nem tudtam beleélni magam a történetbe.
Igen, sok helyen érzem amit nekem Ottlik meg akart mutatni, de a történet nem fogott meg. Medvét kedveltem, Bébét kevésbé.
A fele könyvet nem értettem... ( mi az az elefes - nem lehet a lóf.. a seggedbe !! )  - de ez lehet az én bajom.

Amit érzek a regény kapcsán, nem lehet, vagy csak tőmondatokba lehet foglalni:
Elválni. Idegen. Ismeretlen. Barát. Behódolni. Beállni a sorba. Túlélni. Ellenkezni. Megmutatni. Beilleszkedni. Megérteni. Másnak lenni. Másképp élni. Nem minden áron. Embernek maradni. Embernek lenni.

S talán ennyi lett volna csak a mondandója: embernek lenni (maradni), nem mindenáron beilleszkedni, behódolni, sodródni.

DE volt néhány mondata, ami megfogott, amin töprengtem...
"Engem is megvertek. ... Egytől egyig valamennyien beletörtünk az engedelmességbe. ... soha többet nem beszéltünk erről. Nem azért, mert szégyelltük magunkat vagy szégyelltük a világ szerkezetét, hanem azért, mert már nem volt érdekes, és nem tartottuk fontosnak. Mindez végül semmivé vált és éppen azért vélt semmivé, hogy ne kelljen soha többé beszélni se róla.Csak azokról a sokkal fontosabb dolgokról, amelyek lassan-lassan szétfoszlatták, szétrontották, semmivé mállasztották mindezt."

"Engem pedig nem az bántott,hogy darabokra tépi a kockás füzetünket....Az bántott hogy igaza van: hogy úgyis mindegy.Már egyikünk sem tudná folytatni, amit valaha megkezdtünk"

"Lehet mélyebbre esni a földnél."

"..a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt,ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig "

Tetszett ez is:
"Szinte kívánsiság volt bennem, hogy mi lesz, olyan bizonyosra vettem a változást, a fordulatot; mert lelkem mélyén ismertem jól annak a lágyan hullámzó, sodródó mozgásnak a rejtett törvényeit, ami a létezésemet hordozta"
"Három napig madarat lehetett volna fogatni velem akkor este az étteremben"

A hivatalos fülszöveg:
Az író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma – és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.