2014. október 14., kedd

Lori Nelson Spielman: Álomlista

Négy King után kellett valami teljesen más.
Rami kezében megláttam a Boldogságterv-et, és elég érdekes dolgokat mesélt róla. A borítója azonnal megtetszett, de nem tudtam most megszerezni,:(
Viszont kezembe került az Álomlista.
Úgy tűnik.... Akár mondhatnám azt is, (bár nem vagyok ilyen) hogy utolért a sorsom....
Mert az nem lehet, hogy egyszerre két olyan könyv kerül a látóterembe, amiben a lényeg, hogy "változtass az életeden".
Mert bizony az Álomlista (is) ez.
Kissé elszomorító, hogy valóban kompromisszumokat kötünk, megalkuvunk, feladunk dolgokat, mert ... miért is?
Mert ezt várják tőlünk? Mert ez a megszokott? Mert ... ?
Persze én is csak használom (gondolom) a nagy szavakat és ugyanolyan megalkuvó vagyok, mint te vagy ő,
De mégis meg kell állni egy pillanatra, át kell gondolni, mit szeretnék (vagy mit szerettem volna), és ezt a lehetőségekhez képest megvalósítani.
És ez csupa olyan dolog (lehet), ami pénzzel nem megváltható.



2014. október 11., szombat

Stephen King: Álomdoktor

Imádom!
Visszatért a kedvenc íróm!
Ismét egy regény, ami nem egyszerűen leköt, hanem lebilincsel.Ragyogó történet, talán jobb is, mint a Ragyogás.
Jó ez túlzás, nem jobb, más.
Talán a jó öreg King megunta, hogy mindenki horro szerzőként tartja számon, ezért alkotott egy ... hm... misztikus thillert? Nem igazán...De nem is horror...
Az sem elhanyagolható tény, hogy végre mutatott egy szereplőt, aki továbbélte az eredeti történetet
Jó volt látni a Ragyogás túlélőjét, hogy túlélte.:)
Nem volt könnyű élete, nehezen dolgozta fel a gyerekkorát, a traumát, de ezért jó ember lett.
És nagyszerű, hogy megismerhettük Abrát, aki méginkább ragyog.
Tetszett hogy az Igaz Kötés tagjai érkeztek a regénybe, mert így igen különleges szereplők születtek (ahogy Kingtől már sokszor láthattuk), bár elképzelnem nem sikerült őket, csak a személyiségüket.
Fülszöveg:
Nem tudom elzárni: nem egyszerűen bennem van, hanem magam vagyok a ragyogás.
– Tudom, mit szeretnél, cukorfalat. Gyere vissza, és megkaphatod.
– Száját közelítette Andiéhoz, nyelvével addig simogatva annak felső ajkát, amíg az köddé nem foszlott. A szeme azonban kitartott, s Rose tekintetébe kapcsolódott.
– Sabbatha hanti – danolta a kórus. – Lodsam hanti. Cahanna risone hanti.
Andi visszajött, kimeredő, fájdalmas szeme köré megképződött az arc, melyet aztán a test is követett. Rose egy pillanatig látta karcsontjait és az ő ujjait szorító ujjakéit, majd ismét rájuk nőtt a hús.
Rose újból megcsókolta. Andi még kínjai között is reagált, Rose pedig a fiatalabb nő torkába lehelte saját lényegét.
Kell nekem ez a nő. És ami kell nekem, azt meg is kapom.
Andi újra lenullázódóban volt, de Rose érezte, hogy küzd ellene, és felülkerekedik. A tüdejébe szívott, jajongó életerőből táplálékot merített, ahelyett hogy megpróbálta volna eltaszítani.
Szuflát gyűjtött – most először.

A ragyogás folytatásában a gonosz ismét visszatér közénk. A kisfiú, aki annak idején annyi rémséget élt át a Panoráma Szállóban, immár felnőttként, miután kigyógyult alkoholbetegségéből, egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol a betegek Álom doktornak kezdik szólítani. Dan Torrance különleges képessége felnőttkorában is fontos szerephez jut. Régóta kísértő szellemek, az Igaz Kötés nevű baljós, vándorló kompánia és egy Abra nevű, még Danénél is erősebb ragyogással bíró kislány körül bonyolódik a lidérces, borzongató történet.

2014. október 3., péntek

Stephen KIng : Joyland

Hát ez rémesen gyenge volt....
Nem volt rossz, ha ezt nem King írta.
De ha ő írta, akkor csak valami lehúzása volt a rajongóknak ?
Vagy lehet hogy le akarta vetkőzni a "horror-szerző" palástot ezzel másokat is a rajongótáborába vonzva?
Esetleg volt egy álma és azt papírra vetve úgy érezte ő mindent kiadathat?
Érdekes volt megismerni a vidámpark működését, a vurslisok életét, de kb.ennyi.....  


Fülszöveg:
Devin Jones, miután elvégezte a harmadik tanévét az egyetemen, a nyári szünetben egy észak-karolinai tengerparti vidámparkban vállal munkát. Éppen válságban van: elhagyta a barátnője, és egyáltalán nem tudja, mihez kezdjen az életével. A vidámpark, Joyland sötét titkokat rejt: évekkel azelőtt megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért a tett helyszínén.
Vajon mi történt, ki ölte meg a lányt, és várható-e újabb gyilkosság?

2014. szeptember 29., hétfő

Stephen King : AZ 1-2

Valamikor tinédzser koromban láttam a filmet.
Éppen csak bimbózott a horror iránti vágyam, de ez a film annyira rám nyomta a bélyegét, hogy az elmúlt 30 évben nem akartam olvasni.
Idén megszereztem a rukkoláról és úgy gondoltam, felnőttem hozzá.
Nos... nem annyira.
Olyan nyomasztó, olyan vészterhes környezetet teremtett King, olyan hátborzongató volt AZ, ... olyan ... olyan igazi horror ... amiért a horror királyának nevezik.

Persze ismét megnéztem a filmet, miután elolvastam.
Bármennyire is emlékezetes fiatalkoromból a film, azt kell mondjam, a könyv sokkal, de sokkal több (horrort) nyújt, sokkal látványosabbak (a fejemben) AZ alakjai, sokkal karakteresebbek a szereplők.



Fülszöveg:
Heten voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele – hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagysikerű művének ismeretében bizton számítanak. A könyvből Tommy Lee Wallace kétrészes filmet készített, amelyet nemrég az ORF tévécsatorna is vetített.

2014. szeptember 26., péntek

Stephen King: Borzalmak városa

Kissé megint elmaradtam....
Szóval...
Mostanában több King is landolt a polcomon, így nem biztos, hogy objektíven látom a könyveket, hiszen idén nyáron négy King is lecsúszott.....

Borzalmak városa...
A többi King mellett elfér a polcon, de nem tartom kiemelkedőnek.
Alapból nem szeretem a vámpíros történeteket, azok valahol Bram Stroker környékén fejeződtek be számomra.
Ugyanakkor szeretem King meseszövését, szeretem a szereplőit, de ez a könyv mégsem kép a kedvenceim közé.

Fülszöveg:
Ben Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy „kiírja” magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap – látszólag minden indok nélkül – agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak… Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Pétrie a szobája ablakában megpillantja az egyik – időközben eltemetett – gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt helybéli megindítja élethalál-harcát a Marsten-ház titokzatos lakói ellen…