Stephen King: 11/22/63

Ez igen! És meg kell mondjam, a KIRÁLY visszatért. (Ismét)
Aki nem szereti Kinget (bár még nem olvasott tőle semmit), azoknak üzenem: ezt tessék megkóstolni. :)

Karácsonyra kaptam, és a gyerekeim "használati utasítása" szerint lassan olvastam. Vagy legalábbis megpróbáltam - és nehéz volt letenni.
 
Ez egy igazi elméletgyártó és szálbogozó fikció.
Ragyogóan feszegeti a "mi lett volna, ha..." kérdéseket, ötvözi a Kennedy kapcsán ismertté vált összeesküvés elméletekkel a valós tényeket.
Némi lamúrral fűszerezte, de sokkal emberibb, sokkal szociálisabb a többi regényénél.
Kicsit féltem, hogy a végét elszúrja, (ahogy néha elszúrja), de ez nagyon ott van végig, az első betűtől az utolsóig.

A "megmentett" jövő kicsit összevissza vagy zűrzavaros volt nekem, de lehet hogy ez volt a célja.
Azt sejthetjük, hogy Kennedy-t nem lehet megmenteni és talán éppen ezzel hajszol egyre jobban a regény folyamán, mert mi lenne, ha...

És tényleg.. mi mindenre mire lennék képes, ha....? Lenne bennem bátorság? Megtenném? De mi lesz a pilllangóhatással ? ... 

Lehet hogy 1972-ben írta (kezdte el), de valószínűleg jót tett azzal a történetnek, hogy a fiókban pihentette.
Jól sikerült, és ez lehet hogy részben tényleg a Kennedy imádó feleségének és/vagy Joe fiának köszönheti.
De meg kell mondani: King utolérhetetlen és utánozhatatlan. És persze azt is, hogy "öreg ember nem vén ember"...:)


Persze, hogy egy ilyen könyv után az ember kutakodni kezd... 

Fülszöveg:
Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, „reset” következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás érvényét veszti.
Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. Középiskolája nyomorék öreg pedellusának családját 1958-ban az apa kiirtotta, Jake-George tehát azért megy vissza 2011-ből 1958-ba, a családirtás előtti hetekbe, hogy megmentse a családot. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új életével jár: szenvedélyes viszony, nagy, komoly szerelem, beteg lelkű, bosszúszomjas férj felbukkanása, gyilkosságok. Jake-George nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban az idő előre haladtával egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.
Stephen King most is elemében van, fantáziája korlátlan, szereplői és miliői hitelesek, legújabb regénye pedig letehetetlen.

Yann Martel: Pi élete

Terveztem az olvasását, de igazából a film megjelenése adta az utolsó löketet. Mert el kell olvasnom, mielőtt megnézem.

Nekem nagyon nehezen indult. Nem szerettem a vallási blablát, és csak a végére derült ki , hogy a történet szempontjából miképp fontos.
(mondjuk annyira nem, amennyire hosszú volt az a rész)
De a történet megfogott. Nagyon olvasmányosan írta le Martel a "robinsonos" érzéseket, az egymásra utaltságot, a magányt, az unalmat, ...és még sorolhatnám. Pedig biztosan nehéz a "semmittevésről" írni, de ő megtette.És profi módon fűzte a történetet, hogy ne lehessen letenni.

A vége ütős.
De nagyon jó, hogy magamra hagyott azzal a kérdéssel, hogy melyiket hiszem el. Pontosabban tudom mit hiszek, vagy hogy mi a valóság, de a szörnyű való helyett adott egy elviselhetőt. Ahogy Pí-nek is, úgy nekünk is élhetőbb az élet az egyik történettel, holott mindenki tudja, mi az igaz .

Fülszöveg:
Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14.
Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris!
Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?
A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is.

 

Andy Mulligan: Trash avagy Sosem tudhatod, mit találsz a szemétben

A borítója miatt akartam nagyon, mert megfogott.Nagyon el van találva.... Az elején úgy éreztem, vonzanak mostanában a nyomorról szóló könyvek.

A történet borzasztó... szinte érzem a fülledt meleget, melyben a bomló hulladék, szemét bűzölög... A szegénységet, a karhatalom, a vezetés elleni összefogást, .. de a történet kiszámítható, és nekem túl töredezett volt.. (Itt Gardo..., Itt Olivia...)  Az alapötlet jó lett volna, de talán jobban kidolgozott szereplők és picit bonyolultabb történet kellett volna. Ifjúsági könyvként sem találtam benne "mondanivalót", pedig bele lehetett volna építeni.
Kevés értéket találtam benne.

Viszont arra elég volt, hogy elszörnyülködjek azon, hogy valóban élnek így emberek...


Képek forrása :http://www.chinasmack.com/2011/pictures/migrant-workers-children-spend-childhood-scavenging-landfill.html

Fülszöveg:
A történet egy meg nem nevezett harmadik világbeli országban játszódik, a nem túl távoli jövőben – vagy talán a jelenben?
A szemétdombi családok élete a városból érkező szemétszállítmányoktól függ: a műanyag, a fém és a papír értékes, eladható. Egy nap a kisfiú, az ürülékkel teli rongyok és rothadt gyümölcsök között, egy oda nem illő tárgyra bukkan: egy teljesen ép táskára. A táska tartalma rejtélyes, mégis a kiszabadulás és egy jobb jövő reményét jelentheti a számukra.
A rendőrség is élénken érdeklődik a tárgy iránt, s a felajánlott jutalom egymás ellen fordítja a kis közösség lakóit. A dörzsölt kiskamasz és barátai hamarosan a rendőrség elől menekülnek, és minden ravaszságukra szükség van ahhoz, hogy épp bőrrel megússzák, s kiderítsék a táska titkát.
A regényből Stephen Daldry, A felolvasó és Az órák rendezője készít filmet.

Niccoló Ammaniti: Én nem félek

Nehezen tudom eldönteni miről szólt ez a könyv....
Talán a kétségbeejtő szegénységben élő emberek erkölcsi elfajulásáról...
Talán a kitörés, a "valakivé válás" vágyáról... 
Talán a csalódásról, a bizalmatlanságról...
Talán a félelemről és a bátorságról...
Talán a gyermekkor végéről, amikor szembesülünk a világ ronda oldalával...
Talán erről mindről...

Rengeteg leíró rész volt benne, - nem csak tájleírás -, s mégis végtelenül élveztem, olvastatta magát.Nem volt egy másodpercig sem unalmas.
Olyan hangulatot áraszt minden sora, hogy szinte éreztem az olasz nap izzását, a tanyasi bűzt, a kétségbeesést, ...
A könyv háromnegyedétől tudtam mi lesz a történet vége, mégsem volt kétséges, hogy végigolvasom.
Nagyon élveztem, hogy Michele meséli el az egészet, ezzel igazán kiélezte a gyermeki álmok, ártatlanság és a kisebb-nagyobb gonoszság, a felnőttlét árnyoldalait..
A vége "ködös" volt, és mégis teljesen világos. Nem zárta le és mégis.
Azt hiszem beszerzem a többi Ammaniti könyvet, mert ez az ember nyomot hagyott az életemben.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen "unalmas" a borítója. Egy ütős borítóval valószínűleg többen olvasnák.
Mert talán több embernek kellene ezt a könyvet olvasnia.
Talán kötelezővé is kellene tenni a középiskolákban.

Fülszöveg:
Az alig negyvenes, rendkívül népszerű olasz író, a legrangosabb olasz irodalmi díj, a Premio Strega tavalyi nyertese, akinek könyvei már negyvenöt országban olvashatók, eddigi legnagyobb sikerét ezzel a regénnyel aratta.
A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit – jobban mondva akit – talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza.
Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb.
De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van.
Sikerül-e megbirkóznia ennyi titokkal, és sikerül-e közben kimenekítenie a pinceüreg szenvedő foglyát a halálos veszedelemből?
A félelem arcait a gyerekek világában Mark Twain-ien otthonos Ammaniti úgy mutatja meg, olyan észrevétlenül és érzékenyen, hogy az a felnőtt embert is mellbe veri.
Az izgalmas regényből készült filmet néhány évvel ezelőtt a magyar mozik is sikerrel játszották.

Sebastian Fitzek: Terápia

Amikor letettem azon filóztam, milyen jókat fogok írni róla. Végre egy jó pszichothiller, ami etette magát, magával sodort a történet lendülete,ütős a vége, ...
Eltelt azóta egy kis idő.... Gondoltam, pótolom az elmaradásaimat, de miről is szólt... ??
A fülszöveg segített ugyan feleleveníteni, most is azt gondolom, hogy kellemes feszültség rejtőzött a sorok között, kár lett volna kihagyni, de ... azt hiszem már nem hívnám ütősnek.
Lehet hogy az én hibám, sőt biztos, mert ugyan nagy a nyomás a melóban is, de egy jó könyvet nem szokott semmi ennyire elnyomni bennem...

Azért valóban kár lett volna kihagyni...

Fülszöveg:
Nincsenek tanúk, nincsenek nyomok, nincs holttest. A híres pszichiáter, Viktor Larenz lánya, Josy rejtélyes körülmények között eltűnik. Hollétére nem derül fény. Négy évvel később: Viktor egy nyaralóba vonul vissza, hogy feldolgozza a történteket, de egy napon ismeretlen nő kopogtat az ajtaján. A nőt kényszerképzetek gyötrik, melyekben újra meg újra megjelenik egy kislány, aki Josy-hoz hasonlóan nyomtalanul eltűnik. Viktor beleegyezik, hogy kezelni fogja a nőt, de a terápia egyre inkább drámai hangvételű kihallgatássá fajul