Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Elolvastam, mert el akartam olvasni.
De az érzések ...
Nagyon bosszantott, ahogy a szereplők viselkednek. Batátoknak tartják magukat, mégis tiszteletlenek egymással és önmagukkal.
Sam-nek lehetősége lett változtatni a dolgokon, de mégsem tette elsőre, másodikra, harmadikra.
Honnan gondolta, hogy van még lehetősége?
Miért nem tudott elsőre vagy másodikra átgondoltabb lenni?
Persze, én felnőtt vagyok, és máshogyan látok dolgokat, de akkor is... Mintha elveszett volna a fiatalokból minden empátia.
És ebben nem hiszek. Hiszek abban, hogy ugyan meggondolatlanok és fontos a környezet visszaelzése, (mint minden fiatalnak), mégis hiszem, hogy ezt másképp csinálta volna akár az én két gyerekem.

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Biztosan rossz passzban vagyok, mert ami sokaknak tetszik, az nekem nem annyira jön be.

Így vagyok ezzel a könyvvel is.
Elolvastam, de elmaradt az átütő siker, a katarzis.

Sőt, azt sem éreztem, hogy ezek a levelek egy 15 éves kamasz levelei lennének.
Persze a témáját tekintve tinédszeres, de sem a nyelvezete, sem a mondanivalója (volt ilyen benne?) nem jött át.

Sajnos ajánlani sem tudnám fiataloknak, mert nem ajánlanék olyat, amiben a szereplő magányában vagy tudomisén milyen okból betép.

Az utolsó oldalra tartogatott "csattanó" pedig végképp kiverte nálam a biztosítékot. Ha a gyerekkori szexuális zaklatás okozná a modernkori "zabhegyezést"??

Nem tudom elfogadni.

Most kereshetem a film verzióját, hátha valamit rosszul olvastam....

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Hát nem is tudom mit gondoljak....
Én nem vagyok olyan elégedett, mint a moly-ok.
A könyv első harmadán nehezen jutottam túl, elbizonytalanodtam, hogy el akarom-e olvasni ezt a történetet, mert bosszantott. Nagyon bosszantott, hogy vajon miért írta meg ezt a könyvet. Feloldozást kér??
Nem fér a fejembe, hogy minek vállal gyereket egy ilyen önző nő? Értem, hogy a férje miatt, de fel nem foghatom...
És ha mégis vállalja, akkor miért nem próbál felnőni a feladathoz?
Amikor megszületik és a mellére teszik, a gyerek elutasítja az anyát ? Előfordul igen, de ilyenkor nem próbálkozik újra és újra az ember ?
Aztán megyünk tovább a sztoriban, ahol a "született gonosz" felnő.Ahol apa a mindent elbagatellizáló engedékeny szülő, míg anya (hogyan nevezheti magát annak?) a hideg, kötelezettség teljesítő, szinte robot. Semmi plusz, semmi próbálkozás, elkönyveli -gyermeke az ördög.
A harmadik harmad: a tragédia, ahol a diákokat lemészárolja a gonosz.
Nem tetszett, sajnálom. Igen elgondolkodtató a történet, de én nem adok feloldozást Evának.

Igen, elgondolkodtató történet, mert lehet hogy tényleg ilyenek vagyunk....
Minden erőnkkel ki akarunk tünni a tömegből, bármi áron.
És lehet, hogy elfogultságunkban vagy tudomisén mi miatt nem vesszük észre a jeleket, az elemeket, amik figyelmeztetnek... És lehet, hogy minden nap sokkolnak bennünket a szörnyű hírekkel és emiatt az ingerküszöbünk egyre fentebb van. 
De nem!
Hiszem, hogy (ha a szülők elfogultak és vakok is) a pedagógusok nem ilyenek, ők meglátják, hogyan kell és lehet egy gyereket a jó felé terelni.

Irodalmilag:
Nekem az ilyen mondatok túlontúl hosszúak és emiatt élvezhetetlenek:
"Azonkívül talán szívesebben hajtanék fejet ez előtt a szélsőségesen világi elképzelés előtt, hogy valahányszor
valami rossz történik a világban, valakit mindig felelősségre kell vonni, ha a feddhetetlenség fura kis dicsfénye nem éppen azok feje körül látszana izzani, akik úgy tekintenek önmagukra, mint akiket minden oldalról a gonosz erői vesznek körül. Vagyis mintha ugyanazok a népek, akik hajlamosak beperelni az olyan építési vállalkozókat, akik nem száz százalékig védték meg őket egy földrengés pusztításaitól, ugyanők lennének az elsők, akik kijelentik, hogy a fiacskájuk figyelemhiányos rendellenesség miatt hasalt el a matekvizsgán, nem pedig azért, mert az előző éjszakát egy játékteremben töltötte ahelyett, hogy otthon magolta volna az emeletes törteket."

Igen, ez két mondat volt.
Ugyanakkor a "hosszúságban" is felfedezhetünk jó gondolatokat: 

"A sikeres hazugságot nem lehet a világra hozni, aztán meg puszta szeszélyből ejteni: az összes többi
elkötelezett kapcsolathoz hasonlóan azt is gondozni kell, méghozzá messze nagyobb odaadással, mint az
igazságot, amely minden segítség híján is gond nélkül igazság marad."


  2015.01.03
Megnéztem a filmet. Angolul (és én nem beszélek angolul), mert csak így találtam meg a neten, de nem is kellett az olvasás után nyelvtudás.
Az Anya az én elképzelésemben egészen másképp élt.Nekem a filmbéli nő túl egyszerű, túl puritán, míg a könyvben nem annyira puritán.
Kevin jól el lett találva.Akár kicsinek, akár nagynak.
Nem minden volt benne a történetből, de a filmben mégsem éreztem hiányt. A rendező is hasonlóan látja, mint én, azaz Éva több erőfeszítést, vagy ha úgy tetszik áldozatot kellett volna tegyen a család és a gyereknevelés oltárán.

Lori Nelson Spielman: Álomlista

Négy King után kellett valami teljesen más.
Rami kezében megláttam a Boldogságterv-et, és elég érdekes dolgokat mesélt róla. A borítója azonnal megtetszett, de nem tudtam most megszerezni,:(
Viszont kezembe került az Álomlista.
Úgy tűnik.... Akár mondhatnám azt is, (bár nem vagyok ilyen) hogy utolért a sorsom....
Mert az nem lehet, hogy egyszerre két olyan könyv kerül a látóterembe, amiben a lényeg, hogy "változtass az életeden".
Mert bizony az Álomlista (is) ez.
Kissé elszomorító, hogy valóban kompromisszumokat kötünk, megalkuvunk, feladunk dolgokat, mert ... miért is?
Mert ezt várják tőlünk? Mert ez a megszokott? Mert ... ?
Persze én is csak használom (gondolom) a nagy szavakat és ugyanolyan megalkuvó vagyok, mint te vagy ő,
De mégis meg kell állni egy pillanatra, át kell gondolni, mit szeretnék (vagy mit szerettem volna), és ezt a lehetőségekhez képest megvalósítani.
És ez csupa olyan dolog (lehet), ami pénzzel nem megváltható.

Stephen King: Álomdoktor

Imádom!
Visszatért a kedvenc íróm!
Ismét egy regény, ami nem egyszerűen leköt, hanem lebilincsel.Ragyogó történet, talán jobb is, mint a Ragyogás.
Jó ez túlzás, nem jobb, más.
Talán a jó öreg King megunta, hogy mindenki horro szerzőként tartja számon, ezért alkotott egy ... hm... misztikus thillert? Nem igazán...De nem is horror...
Az sem elhanyagolható tény, hogy végre mutatott egy szereplőt, aki továbbélte az eredeti történetet
Jó volt látni a Ragyogás túlélőjét, hogy túlélte.:)
Nem volt könnyű élete, nehezen dolgozta fel a gyerekkorát, a traumát, de ezért jó ember lett.
És nagyszerű, hogy megismerhettük Abrát, aki méginkább ragyog.
Tetszett hogy az Igaz Kötés tagjai érkeztek a regénybe, mert így igen különleges szereplők születtek (ahogy Kingtől már sokszor láthattuk), bár elképzelnem nem sikerült őket, csak a személyiségüket.
Fülszöveg:

Nem tudom elzárni: nem egyszerűen bennem van, hanem magam vagyok a ragyogás.
– Tudom, mit szeretnél, cukorfalat. Gyere vissza, és megkaphatod.
– Száját közelítette Andiéhoz, nyelvével addig simogatva annak felső ajkát, amíg az köddé nem foszlott. A szeme azonban kitartott, s Rose tekintetébe kapcsolódott.
– Sabbatha hanti – danolta a kórus. – Lodsam hanti. Cahanna risone hanti.
Andi visszajött, kimeredő, fájdalmas szeme köré megképződött az arc, melyet aztán a test is követett. Rose egy pillanatig látta karcsontjait és az ő ujjait szorító ujjakéit, majd ismét rájuk nőtt a hús.
Rose újból megcsókolta. Andi még kínjai között is reagált, Rose pedig a fiatalabb nő torkába lehelte saját lényegét.
Kell nekem ez a nő. És ami kell nekem, azt meg is kapom.
Andi újra lenullázódóban volt, de Rose érezte, hogy küzd ellene, és felülkerekedik. A tüdejébe szívott, jajongó életerőből táplálékot merített, ahelyett hogy megpróbálta volna eltaszítani.
Szuflát gyűjtött – most először.
A ragyogás folytatásában a gonosz ismét visszatér közénk. A kisfiú, aki annak idején annyi rémséget élt át a Panoráma Szállóban, immár felnőttként, miután kigyógyult alkoholbetegségéből, egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol a betegek Álom doktornak kezdik szólítani. Dan Torrance különleges képessége felnőttkorában is fontos szerephez jut. Régóta kísértő szellemek, az Igaz Kötés nevű baljós, vándorló kompánia és egy Abra nevű, még Danénél is erősebb ragyogással bíró kislány körül bonyolódik a lidérces, borzongató történet.