Wass Albert : A funtineli boszorkány

Többször is mondták nekem, hogy olvassam el, mert nagyon jó könyv, de valahogy .. nem volt kedvem hozzá.
Gábor a kezembe nyomta: Olvasd el, kölcsönadom.
Már a tisztesség miatt is, bele kellett kezdenem.

Amikor elkezdtem olyan érzésem volt, hogy gyerekként valahol falun hallgatom egy mesélő történetét.Rengeteg szót nem értek, de nem kérdezem meg, mi az, mert talán kiderül, talán nem fontos, de mindenképpen magával ragad a mese. Mert mese ez a javából. Elsodort az ízes beszéd, a hangulat. (mi az ördög pl. a plajász? ) Miközben olvastam Erdélyben jártam. Ugyan a lábammal még nem tettem meg ezt a lépést, de a lelkem a regényen keresztül ellátogatott oda. Én, aki nem szereti a leírásokat, minden sorát és betűjét élveztem. Jelentést kaptak a szövegkörnyezet vagy a történésekben az „idegen” szavak. Kicsit úgy éreztem, én is így akarok élni. Szeretném megölelni a fákat, akiktől erőt kapok, szeretnék harapni egyet a friss levegőből, szeretnék csak úgy ücsörögni a plájász mellett és nagyokat hümmögni… Nagyon jó volt a történet, szerettem Nuca ártatlanságát, tisztaságát, jó volt látni, ahogy felnő, ahogy érik, ahogy …. Nehéz a szavakat megtalálni…El kell olvasni, meg kell ismerni. Így utólag nem is értem, miért zárkóztam el eddig ettől a könyvtől….

Mark Gimenez: Gyerekrablás

Szabályszerűen szembejött velem ez a könyv. A Metrón velem szemben olvasta egy huszonéves lány. A címe volt az, ami miatt utána kerestem, majd kézbevettem. Kellemesen csalódtam. Az eleje nekem kicsit lassan bontakozott ki, de aztán egy különleges krimiben volt részem. A főszereplő nagypapán Ben-en kívül nagyon bírtam a kislányt, Gracie-t és az apukáját, John-t. A könyv jellemzője végig a jellemfejlődés, de a leghatározottabban John fejlődött egy „kockából” a lányáért bármire képes apává. A vietnámi részeket nem kedveltem nagyon, de elismerem, hogy a történethez szükséges volt.

John Green: Csillagainkban a hiba

Valaki a filmet említette nekem, amikor ráöttem, hogy én még a könyvet sem olvastam.

Leginkább Kosztolányi gondolata jut eszembe:
A könyvben nem az az érték ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle.
Értéket nem nyújtott nekem, de talán egy pici elgondolkodást igen. Nem, még azt sem. Érzelmet keltett, de ezt egy kutya vagy kisgyerek is elérte volna mindenféle betegség nélkül.
Sajnálom, ha belerontok mások érzelmeibe, de ezt a könyvet tinédszereknek ajánlanám, mert egy egyszerű romantikus történet.
Ugyanakkor mások mellett (pl.Picoult) ez a könyv labdába sem rúghat. Nem éreztem semmi fejlődést, semmi komoly jellemábrázolást.

 

Timur Vermes: Nézd ki van itt!

Azt hittem sokat fogok nevetni ezen a könyvön, de nem sokat nevettem.
De kezdjük az elejéről.
Az hogy Hitler egyszer csak felébred, egy jó kezdet volt.
Tudtam, hogy a végén teljesen mindegy hogy fog eltűnni (esetleg valami King-es fordulattal), mert nem ez a lényeg.
Aki látja Hitlert, azt hiszi vicc vagy inkább humorista.
Aztán Hitler kimond egy csomó olyan mondatot, amin mindannyiunknak el kell gondolkodnunk.
Jól áll az ipar, mert zacskóban hordjuk a dolgainkat ...  héliumnál is könnyebb múzsák uralják a televíziózást ... a média a harci szellem szítása miatt közöl olyan sok rémséget...
Hát hm.. ennek a könyvnek a kapcsán van min elgondolkodnunk.
Kicsit a Hullám c. német filmre emlékeztet, ahol a német diákok állítják, sokat tanultak a történelemből az autokráciáról (egyeduralom) és nem következhet be újra. Mígnem egy tanár megmutatja nekik, milyen egyszerű is, ... (nem írom le mi a történetet)
Szóval Hitler itt terem és szépen lassan mindent ott folytat, ahol korábban abbahagyta. Kicsit talán finomít a dolgokon, de még mindig elvezet minket .... az orrunknál fogva.

Stephen King: Mr. Mercedes

Hiába, a Király mindig uralkodni fog és mindig király marad!
Amikor azt olvastam, hogy King krimit írt, ódszkodtam az olvasás gondolatától, hiszen amit a meséiben alkot az messze van egy "mezei" krimitől.
Nem is értem magamat, miért gondoltam "mezei"-nek??

King nem hazudtolta meg önmagát!
Egy kis véres jelenet mellett az elején lassúnak tűnik a történet, de idő kell az öreg nyugalmazott detektívnek a "jellemfejlődéshez".

Végül a jót még jobban megkedveljük, a gonoszt pedig egyre jobban gyűlöljük.

A krimi szál szerintem eléggé fordulatos.
Annyira mindenképpen, hogy várom a következő két (beígért) részt.