2015. augusztus 4., kedd

Michael Grant: Köddé váltak

Dezsavüm volt... (jó, legyen "de ja vu")
Mintha valaha, egy előző életemben olvastam volna a történetet.
Mégis új volt, mert a sztori eleje ugyan ismerős volt, de a vége nem.
Pontosabban nincs vége, egyértelműen érezhető, hogy jön valahol egy folytatás.
Jó a környezet, a karakterek "mesések", azaz aki jó, az szerény, aki gonosz, az nagyon gonosz.
Olyan, mintha az író egy mixet készített volna.
Végy az amerikai recept szerint egy JÓ fiút, egy VONZÓ lányt, egy BETEG (autista) tesót és alkosd meg a modern kor Legyek Urá-t.
Michael Grant megalkotta.
Csak nekem olyan felszínes maradt.

2015. július 29., szerda

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Picoult-tól különös volt, hogy nem tördelte szét a szereplők szemszögéből a történetet. Különös volt, hogy nem a megszokott módon "elemezte" a szereplők tetteit, érzelmeit.
Megszokott, hogy a cselekedet miért-je és hogyan-ja helyett az érzelmek, a kiváltó okok kaptak szerepet.
Megszokott, hogy jó a nyelvezet, remek a karakterábrázolás.
Megszokott a kiszámíthatóság.

A magam részéről szeretném az egész történetet fikciónak tekinteni, mert nem tartom normálisnak ezt a fajta viselkedést.
Sem a szülők "vaksága", sem a srác, Chris aktív közreműködése a .. végkifejletben...

Fülszöveg:
Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk
Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk. 

2015. július 15., szerda

Gayle Forman: Ha maradnék

Nem is tudom hogyan került a kezembe.
Azt viszont tudom, hogy az olvasása óta eltelt 4-5 hónap és fogalmam sincs miről szólt a történet.Megnéztem  fülszöveget, de az sem segít.
Ez számomra egyet jelent... Nem volt az én ízlésemnek jelentős a könyv. Mert lehetek akármilyen dekoncentrált (ez a sok munka miatt előfordul velem), de ha jó a történet. akkor azért a vezérfonal megmarad.
Most ez sem maradt meg.

KÉnytelen leszek megnézni a filmet....


Fülszöveg:
És te hogyan döntenél?
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

2015. július 8., szerda

Lois Lowry: A fiú

Ez a könyv a többi Lois Lowry történethez képest csalódást okozott.
Lehet hogy én nem voltam ráhangolódva vagy kinőttem Lowry-ból, de nyögvenyelősen olvastam végig.
Eltelt azóta kb.2 hónap és... emlékszem rá, de nem mondhatnám hogy mély nyomot hagyott bennem.
Érdekes volt a világ, amiből Claire eljött, kevésbé volt érdekfeszítő a falu, ahova került. Az útja és az elszántsága is érdekes volt, de nekem ennyi...


Fülszöveg:
Egy napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –, de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet. Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra! S miközben mindent kockára téve elindul, hogy valahogyan a nyomára bukkanjon, sorra feltűnnek azok a világok és szereplőik, amelyeket Lowry Az emlékek őrével kezdődő, majd a Valahol, messze és a Hírvivő című kötetekkel folytatódó regényfolyamában már elénk tárt.
A záró kötetből végre megtudjuk azt is, amire a sok iskolában ajánlott olvasmányként szereplő első kötet nem ad egyértelmű választ: él-e, hal-e Jonas, aki – bár a Döntéshozók Bizottsága igen különleges és megtisztelő feladattal bízza meg, megteszik őt az emlékek őrzőjének –, megszökteti a még csecsemő Gabrielt, ezzel mindkettejüket halálos veszedelembe sodorva.
A világszerte elismert Lois Lowrynak ez a regénye is a választásról szól: a választásról a könnyű és az igaz út között. Így, ahogyan az eddigi kötetek is, különleges lehetőséget kínál arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványaik elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

2015. június 30., kedd

Wass Albert : A funtineli boszorkány

Többször is mondták nekem, hogy olvassam el, mert nagyon jó könyv, de valahogy .. nem volt kedvem hozzá.
Gábor a kezembe nyomta: Olvasd el, kölcsönadom.
Már a tisztesség miatt is, bele kellett kezdenem.

Amikor elkezdtem olyan érzésem volt, hogy gyerekként valahol falun hallgatom egy mesélő történetét.Rengeteg szót nem értek, de nem kérdezem meg, mi az, mert talán kiderül, talán nem fontos, de mindenképpen magával ragad a mese. Mert mese ez a javából. Elsodort az ízes beszéd, a hangulat. (mi az ördög pl. a plajász? ) Miközben olvastam Erdélyben jártam. Ugyan a lábammal még nem tettem meg ezt a lépést, de a lelkem a regényen keresztül ellátogatott oda. Én, aki nem szereti a leírásokat, minden sorát és betűjét élveztem. Jelentést kaptak a szövegkörnyezet vagy a történésekben az „idegen” szavak. Kicsit úgy éreztem, én is így akarok élni. Szeretném megölelni a fákat, akiktől erőt kapok, szeretnék harapni egyet a friss levegőből, szeretnék csak úgy ücsörögni a plájász mellett és nagyokat hümmögni… Nagyon jó volt a történet, szerettem Nuca ártatlanságát, tisztaságát, jó volt látni, ahogy felnő, ahogy érik, ahogy …. Nehéz a szavakat megtalálni…El kell olvasni, meg kell ismerni. Így utólag nem is értem, miért zárkóztam el eddig ettől a könyvtől….