Delia Owens: Ahol ​a folyami rákok énekelnek

 

 Nehezen adtam be a derekamat Delia Owens-nek.

 Azt hittem, csak egy divatos regény, amit mindenki olvas, de nincs jelentősége. Ével óta elém kerül különböző oldalakon, de "ne már..., biztosan csak egy felkapott romantikus regén"
A borítója azonnal megfogott, de a címe nem mondott semmit.  

Hát rosszul tettem. 

Szokatlan helyszínen szokatlan főhőssel egy remek és azt hiszem örökké emlékezetes történet született.
Nem a romantika a fő csapás, hanem az árva boldogulása és küzdelme.

Maradandó élmény volt.

Ui: a filmes borítóval nem tetszik

Kate Morton: Az ​elfeledett kert

       

Félbemaradt ez a bejegyzésem 2016-ban és így évek múltával nem emlékszem miről szólt a történet.
Ezek szerint felejthető volt. 

Chris Carter: A keresztes gyilkos (Robert Hunter 1.)

 Középszerű krimi, egynek jó volt.

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

 Jó a borító, jó a cím, felejthető a történet.
Még tiniknek is. De valószínűleg a jó címválasztás miatt nem fogom könnyen elfelejteni.
Mert a címről eszembe fog jutni a történet.
Ami a történetet illeti.
Egy egyszerű ifjúsági regény, ami a tinik hétköznapjairól szól,
majd
egyszercsak
meglepő módon
misztikus regénnyé válik.

Hát emiatt nem tudtam magamévá tenni
(Még tini ömmagamnak sem)
Valahogy derült égből pottyant elő a misztikum,
(jó, az előszelek után)
onnan pedig bénább volt, mint az eleje.   

Jane Shemilt: Lányom

Úristen, milyen fájdalmas!
Fájdalmas az elgondolás, hogy a lányom nem jön haza.
Fájdalmas a szülők oda nem figyelése.
Fájdalmas a gyerekek "életlátása"
De a legfájdalmasabb ez a könyv.
Olyan jó is lehetett volna... de nem, itt anya vergődik, nyöszörög, siránkozik.
Ha ezt Picoult írta volna meg, akkor jó lett volna. (Bocs Jane Shemilt!)
Ugyanakkor a történés valós lehet.
Egy drogprevenciós előadáson egy Anya mesélt a lánya drogozásáról és  arról hogyan jutottak idáig.
Senki nem ítélkezhet felettük, amíg nem volt ebben a cipőben.
És ne legyen senki hasonló cipőben!