Karen Dionne: A ​lápkirály lánya

 

Sajnos többet vártam ettől a könyvtől.
Az ötlet jó, de már többszörösen ismerős, ez viszont nekem kidolgozatlan.

Két idősíkon fut a regény.
A múltban, ahol elrabolnak egy 14 éves lányt, a fogságban gyermeke születik, a gyereket az apa megtanítja "életben maradni",
a jelenben a gyerek már felnőtt, családja van, de nem ismerik a gyerekkori történetet,
és a lány megtudja hogy apja kiszabadul a börtönből.

Szóval olvastam már ilyen történeteket. 
Nem szerettem, hogy minden fejezet elején van egy idézet az Andersen meséből.
Nem szerettem, hogy olyan közömbösen mesél a főszereplő.
Nem szeretem, hogy nincs a könyvben feszültség, érzelem.

Ania Ahlborn: Vértestvérek

 

Ezt a beteg állatot !!!! 
De lehet hogy én vagyok a beteg állat, mert szívesen olvasok ilyen horror történeteket.
Még akkor is, ha kicsit ráül a lelkemre.Még akkor is ha bosszantottak a szereplők.
Reb - Értem, értem, csak fel nem foghatom.
Michael? Kicsit olyan volt nekem, mint a "Mesterségem a halál"-ból Rudolf, aki kötelességből tesz olyan dolgokat, melyekről tudja, hogy nem helyes.
És a szülőkről már nem is beszéltem.
A vége jó. Mármint rossz, de ez a jó benne.
Egy ilyen lélekmorzsoló történet nem zárulhat Happy End-del.
Pusztuljon mindenki.
Hisz nem lehet élni ép elmével az ilyen cselekedetek tudatában és nem lehet szeretni senkit, akiről tudom, hogy ilyet tett. 


Bírom az ilyeneket, de most kelleni fog egy rózsaszín csillámpónis story, hogy kicsit visszazökkenjen a lelkem.
Ezt a könyvet csak erős idegzetűeknek ajánlom. 

Jackie Kabler: A tökéletes pár

 

Jó, jó, de ezt már láttam.... Utánanéztem ki kitől vehetett ihletet. (Erre a felvetésre megoldás lentebb) 
Az internet szerint 2020-as az eredeti könyv, viszont a film 2014-es. Ez kicsit illúzió romboló, mert így nem volt igazi thiller.
Ettől függetlenül olvasmányos. Két szempontból olvashatjuk az eseményeket, Gemma és a rendőrség szempontjából. A rendőrség eléggé tehetségtelen, néha éreztem a "másodnyomozó" kétkedését, de nincs kifejtve. 
A történet vége szörnyű. Egyrészt a férfi "önvallomása" unalmas, a végkifejlet meg - hát számomra - elég beteges. 
Arra mindenképpen jó volt, hogy felfigyeltem az írónőre, el fogom olvasni a másik magyarul megjelent könyvét, és lehet hogy várom a többit, mert az írónő korábban riporterként tevékenykedett, így írhatott az élet inspirálta történeteket.

Ez a könyv a Holtodiglan c, film-ra hasonlít, csak fordított szereplőkkel. 

Carin Gerhardsen: Mama, ​papa, gyerekek (Hammarby 2.)

 

Oké, már látom, hogy nem jó "résszel" kezdtem a sorozatot. De ez tetszett meg, ez akadt elém, így ez lett az első. Viszont még gondolkodom azon, legyen-e több. 
Alapvetően nem olvasok skandináv krimiket, mert - lehet hogy koromnál fogva - számomra felejtősek az idegenek a nevek, így nem tudom megjegyezni, ki kicsoda. 
Hát most belecsöppentem egy nem "skandináv krimibe", ami mégiscsak az.
Folyton meg kellett állnom, hogy ki az a Sjöberg, Asa, Lőtten, Sandén, és most ez melyik Andersson, a tárcás vagy az apa??? 
Jó a történet, bár eleinte nem tudtam miért van ez a sok szál, de persze a végére jól össze is futottak.
De!  Hogy jön ide az erőszakolós videózós szál és a vörös hajú nő ??? 

Lehet, ha nem a második résszel kezdem, értettem volna, de így tölteléknek nem való és annyira nem izgatott fel hogy az első és harmnadik részt is magamévá tegyem 

Szóval még gondolkodom. 

A kislányért és a hetvenes néniért drukkoltam.   

Guillaume Musso: A brooklyni lány

 

Második találkozásom Musso-val és még nem tudom hova tegyem. 

Haladós, olvasmányos az írása. Ez pozitív. 

De a sztori... hát nem tudom, nem vagyok túl elégedett vele. 
Egyrészt nem látom a jellemfejlődést a szereplőinél.
Érthetetlen számomra, miért tesz bele olyan momentumot, aminek semmi szerepe nincs a történetben (Pl.kisgyerek, aki édes, gügyögős, de lényegtelen) 

Megint olyan történetet írt, ami két történetre is elég lenne. 

Elég lett volna vagy a politikai szálat kibontani, vagy gyerekrablásos, bántalmazásos részt továbbvinni, de minek mindkettő???

Úgy tűnik, a stílusához tartozik, hogy minden fejezet egy idézettel keződik, ami engem továbbra is zavar.

A szereplőket valami hírességhez hasonlítja, pl.így: Spotini->"Jean Yanne-ra emlékeztetett Chabrol vagy Pialat filmjeiből" vagy Clotilde Blondel ->" Greta Garbora vagy Delphine Seyrigre emlékeztetett"
Sajnos - valószínűleg a tudtalanságom mitt - nem sokat segít, hogy elképzeljek egy-egy szereplőt. 

De miután a lányom is - mint sokan - odavannak érte, nem adom fel, meg kell találnom vagy értenem, miért szeretik olyan sokan.