Holly Jackson: Jó ​kislányok kézikönyve gyilkossághoz

 

    A borítója vonzott már régóta, amiatt akartam nagyon elolvasni.
Most örülök, hogy kölcsön könyvet olvastam, mert utólag sajnálnám rá a pénzt.
Jópofa történet, de hogy egy iskolai dolgozat keretén belül egy gyereklány felgöngyölít egy gyilkosságot???  Ne már...

Suzanne Collins: Énekesmadarak ​és kígyók balladája

 

Amikor hírét vettem, hogy készül egy új Éhezők viadala könyv, alig vártam, hogy olvashassam.

Igaz, kétkedve álltam a dologhoz, mert az eddig megismert Snow vajon lehetett-e valaha jó ember.
Persze tudom, senki nem születik gonosznak.
Sejtettem azt is, hogy majd egy Merle féle "mesterségem a halál-t" fogok kapni, de érdekelt, mit lehet ebből kihozni.

Hát sajnos nem vagyok oda. Nem sikerült Collins-nak átadnia, bármi is volt a célja.
Értem a fiatal Snow, aki vergődik, nem tudja hova akar tartozni.
Kicsit becsvágyó, kicsit szerelmes, kicsit a környezetének megfelelni akaró,...
És emiatt egyik sem. 
De lehet hogy csak bennem van előítélet azzal a Snow-val kapcsolatban, akit a trilógiában megismertem.  

Karen Dionne: A ​lápkirály lánya

 

Sajnos többet vártam ettől a könyvtől.
Az ötlet jó, de már többszörösen ismerős, ez viszont nekem kidolgozatlan.

Két idősíkon fut a regény.
A múltban, ahol elrabolnak egy 14 éves lányt, a fogságban gyermeke születik, a gyereket az apa megtanítja "életben maradni",
a jelenben a gyerek már felnőtt, családja van, de nem ismerik a gyerekkori történetet,
és a lány megtudja hogy apja kiszabadul a börtönből.

Szóval olvastam már ilyen történeteket. 
Nem szerettem, hogy minden fejezet elején van egy idézet az Andersen meséből.
Nem szerettem, hogy olyan közömbösen mesél a főszereplő.
Nem szeretem, hogy nincs a könyvben feszültség, érzelem.

Ania Ahlborn: Vértestvérek

 

Ezt a beteg állatot !!!! 
De lehet hogy én vagyok a beteg állat, mert szívesen olvasok ilyen horror történeteket.
Még akkor is, ha kicsit ráül a lelkemre.Még akkor is ha bosszantottak a szereplők.
Reb - Értem, értem, csak fel nem foghatom.
Michael? Kicsit olyan volt nekem, mint a "Mesterségem a halál"-ból Rudolf, aki kötelességből tesz olyan dolgokat, melyekről tudja, hogy nem helyes.
És a szülőkről már nem is beszéltem.
A vége jó. Mármint rossz, de ez a jó benne.
Egy ilyen lélekmorzsoló történet nem zárulhat Happy End-del.
Pusztuljon mindenki.
Hisz nem lehet élni ép elmével az ilyen cselekedetek tudatában és nem lehet szeretni senkit, akiről tudom, hogy ilyet tett. 


Bírom az ilyeneket, de most kelleni fog egy rózsaszín csillámpónis story, hogy kicsit visszazökkenjen a lelkem.
Ezt a könyvet csak erős idegzetűeknek ajánlom. 

Jackie Kabler: A tökéletes pár

 

Jó, jó, de ezt már láttam.... Utánanéztem ki kitől vehetett ihletet. (Erre a felvetésre megoldás lentebb) 
Az internet szerint 2020-as az eredeti könyv, viszont a film 2014-es. Ez kicsit illúzió romboló, mert így nem volt igazi thiller.
Ettől függetlenül olvasmányos. Két szempontból olvashatjuk az eseményeket, Gemma és a rendőrség szempontjából. A rendőrség eléggé tehetségtelen, néha éreztem a "másodnyomozó" kétkedését, de nincs kifejtve. 
A történet vége szörnyű. Egyrészt a férfi "önvallomása" unalmas, a végkifejlet meg - hát számomra - elég beteges. 
Arra mindenképpen jó volt, hogy felfigyeltem az írónőre, el fogom olvasni a másik magyarul megjelent könyvét, és lehet hogy várom a többit, mert az írónő korábban riporterként tevékenykedett, így írhatott az élet inspirálta történeteket.

Ez a könyv a Holtodiglan c, film-ra hasonlít, csak fordított szereplőkkel.