Sajnos.
Mert akkor nem vettem volna ki.
A cím egy csomó mindenre utalt számomra...
Az első 50-60 oldal brutális, sokkoló.... Azt hittem valami hororr könyv lesz. Épp megfogalmaztam magamban, hogy King vagy Koontz nem ír ilyen egyszerű, közérthető, de durva képeket festő módon.
Aztán elkezdődött egy másik történet. Hát sajnos nekem a mániákus depressziós vagy skizofrén Marianne ....
Na jó, a történetei aranyosak, szívhez szólóak, néhol szívfájdítóak, de nem nekem, aki antiromantikus vénával vagyok megáldva.
Így még időben (talán a közepén) abbahagytam.
Mondhatnám, hogy talán egyszer, de azt hiszem hazudnék...
Sosem fogom elolvasni.
Fülszöveg:
Kívánatos, szexi, unott és cinikus férfi volt. Autóbalesetekor nyílvesszők repültek át az égen, testét majdnem teljesen elemésztette a tűz. Egy kórteremben elzárva várja a biztos halált, amikor az angyali külsejű, bár démoni szobrásznő Marianne Engel jelenik meg az ágyánál, és fülébe súgja: „Egyszer már megégetett a tűz, amikor szeretők voltunk a középkorban. Te sebesült zsoldos katona voltál, én apáca, és megmentettem az életed.” Marianne ezek után éjjelente egy káprázatos és egzotikus szerelmi történetet mesél, és lassan visszahozza az életbe a hitehagyott férfit, akinek bűnös múltja nem ismeretlen a nő előtt. Meséje gyógyítja a lelket, és varázsa szerelembe ringatja a megkövült szívű és meggyötört testű beteget. De vajon mi igaz mindebből? Marianne Engel vajon egy zavart nő csupán, vagy a túlvilág hírnöke, akinek földi idejét furcsa vízköpők mérik?
A vízköpő hatalmas nemzetközi könyvsiker, benne Pokol és Mennyország, kárhozat és megváltás, és a szerelmes mesék gyógyító ereje.
Évszázadokon, földrészeken és világokon átívelő szerelmi történet bűnökről és megbocsátásról, túlvilági hitről és mindennapi csodákról, amik léteznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése