Ha az Éhezők viadalának trilógiáját nem olvastam volna, akkor a történet valószínűleg tetszik. De így koppintás íze van.
A lány, aki valamilyen módon különleges, a hozzá tartozó fiú, és a különös harmadik... Ismerős nem?
A világ , melyben játszódik, nagyon tetszett. Kicsit Orwell-i volt ugyan, ahol elrendelnek az embereknek dolgokat, ezzel védve a "vezetést" és a nyugalmat, mégis érdekesnek ígérkezett.
De nem volt katarzis... Nem nőttek a szívemhez a szereplők, nem bontakozott ki semmi érdekes, hiányzott az izgalom...
Az írónő stílusa sem ragadott magával...
Épp ezért nem értem, hogyan lehet a MOLYon 80%-os a tetszési indexe. :(
Fülszöveg:
A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése