Így el kellett olvasnom.
Nos nem bántam meg. Azt hiszem ez egy olyan könyv, amire nagy szükség van.
Köszöbet a Móra Kiadónak, hogy belevágott egy "TABU" sorozatba. Igenis ezen a téren nagy hiány van .
Mégis azt gondolom, hogy nem jut el azok ezébe, akiknek szükségük lenne rá.
De ha sok tini (és felnőtt) olvassa, talán jobb lesz a világ.
Talán jobban odafigyelünk egymásra. Talán könnyebb lesz beszélni, Talán meghalljuk ha mondanak valamit.
Nem szeretnék véleményt írni a szülőkről, nagyszülőkről, hiszen nem tudnék újat mondani, és épelméjű emberek úgyanúgy vélekednek róluk.
Viszont Malvina karaktere jó. Pontosan olyan egyszerű, olyan gátlásos, olyan "csendes", dacos, mint bármelyikünk gyereke ebben a korban.
Kicsit talán "ködös" a történet, de szerintem normális, hogy ilyen "finoman" közelíti meg a tiniket. Lehetne több, durvább, de talán nem találna ennyire célba.
Remélem sok "TABU" könyvet adhatok olvasás után a gyerek kezébe.
És biztosítom róla, hogy ott leszek, ha kérdezni, beszélgetni akar a könyvről, a szereplőről, a gondolatairól.
Fülszöveg:
Malvina látszólag olyan, mint a többi kamaszlány: pimasz, dühös, akaratos. A családja szerint ez csak átmeneti állapot, biztosan kinövi majd. Még a legjobb barátnője sem sejti, hogy mi nyomja Malvina lelkét. Egy súlyos gyermekkori titok, amelyet el akar temetni magában. De hiába. Malvina a péntek délutánt a nagyapjánál tölti, aki váratlanul megcsókolja őt. És a csók felidézi benne a múltat: egy zsarnok férfi, egy gyenge asszony és egy áldozatul esett kislány történetét. Malvina nem akar többé nagyapához menni. A családjára nem számíthat, egyedül kell szembenéznie a múlttal. Beszélnie kell róla, bármilyen nehéz is, ez az egyetlen esély arra, hogy megnyugtató véget érjen ez a felkavaró történet. Szerencsére Malvinának akadnak védőangyalai, és a szerelem is rátalál.
Néhány gondolat...
"Vajon a gondolatokat ki lehet festeni hibajavítóval, mint az írást? És az érzelmeket? Fel kéne találni."
"Csak megállni nem szabad, nehogy belegondoljak bármibe."
"Nem mindenki lett volna ennyire gyáva, de sokan ugyanúgy tettek volna, mint én. Sokan ugyanezt gondolták volna, hogy ezt még kibírom, ezt az egy napot, aztán még egyet, holnap majd beszélek, vagy holnapután, vagy talán valamikor. És bele se gondol közben az ember, hogy a titok napról napra növekszik, minden perccel erősebb lesz és kimondhatatlanabb.”
