Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás…
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek.
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.
Véleményem:
Sokan megrázónak tartják a történetet és ezért félve veszik kézbe.
Nekem nem ez jutott eszembe. Valóban megrázó az eleje... vagyis a körülmények.
Az írónő valós történet alapján gondolta tovább és nem az elrabolt, bezárt, többszörösen megerőszakolt lány története áll a középpontban. Szerintem ettől el kell vonatkoztatni, mögé kell nézünk....
Az első felében olyan kérdések merültek fel bennem, mint:
Hol a határ a Felettes-Én és az Ösztön-Én között? Milyen lehet egy zárt szobában leélni hosszú időt? Ki tudnám-e alakítani az életet olyan puritán módon, mint Anya? Hogyan lehet a semmiből, a nincs-ből, a szeretetből, az odaadásból "építkezni"? Le tudnám-e foglalni magamat és a gyerekemet ilyen egyszerű módszerekkel? Hogyan mesélném el érthető és hihető módon, mi van ott Kint vagy mi van a TVben ? Mi mindent tudnék átadni a gyerekemnek a szinte "ingerhiányos" környezetben? Hogyan tanulnám meg, amit nem tudok?
A második részében a cselekmény gerince vagy fő gondolat a gyermeki rácsodálkozás, a késői szocializáció, az elvárásoknak való megfelelés, (a modorosság), a szabadság, de mindezek mellett megmarad, s talán mélyül a korábban kialakult szeretet, ragaszkodás ...
Külön gratula illeti az írót (és a fordítót), hogy ennyire vissza tudott menni a 3-5 évesek nyelvi szintjére :
"Anya megváltoztatta, hogy illedjen rám, ez nem hazugság, csak úgycsinálás."
Érdekes , tanító gondoldatok is akadnak benne:
"– A szabadság azt jelenti, hogy mindent lehet?
– Nem, nem. Inkább azt… hogy senki sem mondja meg, hogy mit csinálj."
Vagy itt egy egész bekezdés:
" Észrevettem, hogy a világban az emberek majdnem mindig idegeskednek, és nincs idejük. Még Nagymama is sokszor mondja ezt, pedig neki meg Pótpapának nincs is munkája, úgyhogy nem tudom, hogy az emberek, akiknek munkájuk van, hogyan csinálják a munkát meg az élést is egyszerre. A Szobába nekem meg Anyának mindenre volt időnk. Szerintem az idő nagyon vékonyan szétkenődik az egész világon, mint a vaj a kenyéren, az utakon, meg a házakon, meg a játszótéreken, meg a boltokon, úgyhogy csak egy kis kenődés jut minden helyre az időből, aztán mindenkinek sietnie kell érte a következő darabhoz. És mindenhol, ahol nézem a gyerekeket, olyan, mintha a felnőttek legtöbbször nem is szeretnék őket, még a szülőik se. Gyönyörűnek meg olyan édesnek hívják a gyerekeket, és újból megcsináltatnak velük egy dolgot, hogy le tudják fényképezni, de igazából nem akarnak velük játszani, inkább kávét isznak, és a más felnőttekkel beszélgetnek. Van, hogy egy kisgyerek sír, és az Anyája nem is hallja."
Több olyan dologra utal, aminek utána kell néznem: zenék, slágerek
Vagy ez a Picasso kép
