Andy Mulligan: Trash avagy Sosem tudhatod, mit találsz a szemétben

A borítója miatt akartam nagyon, mert megfogott.Nagyon el van találva.... Az elején úgy éreztem, vonzanak mostanában a nyomorról szóló könyvek.

A történet borzasztó... szinte érzem a fülledt meleget, melyben a bomló hulladék, szemét bűzölög... A szegénységet, a karhatalom, a vezetés elleni összefogást, .. de a történet kiszámítható, és nekem túl töredezett volt.. (Itt Gardo..., Itt Olivia...)  Az alapötlet jó lett volna, de talán jobban kidolgozott szereplők és picit bonyolultabb történet kellett volna. Ifjúsági könyvként sem találtam benne "mondanivalót", pedig bele lehetett volna építeni.
Kevés értéket találtam benne.

Viszont arra elég volt, hogy elszörnyülködjek azon, hogy valóban élnek így emberek...


Képek forrása :http://www.chinasmack.com/2011/pictures/migrant-workers-children-spend-childhood-scavenging-landfill.html

Fülszöveg:
A történet egy meg nem nevezett harmadik világbeli országban játszódik, a nem túl távoli jövőben – vagy talán a jelenben?
A szemétdombi családok élete a városból érkező szemétszállítmányoktól függ: a műanyag, a fém és a papír értékes, eladható. Egy nap a kisfiú, az ürülékkel teli rongyok és rothadt gyümölcsök között, egy oda nem illő tárgyra bukkan: egy teljesen ép táskára. A táska tartalma rejtélyes, mégis a kiszabadulás és egy jobb jövő reményét jelentheti a számukra.
A rendőrség is élénken érdeklődik a tárgy iránt, s a felajánlott jutalom egymás ellen fordítja a kis közösség lakóit. A dörzsölt kiskamasz és barátai hamarosan a rendőrség elől menekülnek, és minden ravaszságukra szükség van ahhoz, hogy épp bőrrel megússzák, s kiderítsék a táska titkát.
A regényből Stephen Daldry, A felolvasó és Az órák rendezője készít filmet.

Niccoló Ammaniti: Én nem félek

Nehezen tudom eldönteni miről szólt ez a könyv....
Talán a kétségbeejtő szegénységben élő emberek erkölcsi elfajulásáról...
Talán a kitörés, a "valakivé válás" vágyáról... 
Talán a csalódásról, a bizalmatlanságról...
Talán a félelemről és a bátorságról...
Talán a gyermekkor végéről, amikor szembesülünk a világ ronda oldalával...
Talán erről mindről...

Rengeteg leíró rész volt benne, - nem csak tájleírás -, s mégis végtelenül élveztem, olvastatta magát.Nem volt egy másodpercig sem unalmas.
Olyan hangulatot áraszt minden sora, hogy szinte éreztem az olasz nap izzását, a tanyasi bűzt, a kétségbeesést, ...
A könyv háromnegyedétől tudtam mi lesz a történet vége, mégsem volt kétséges, hogy végigolvasom.
Nagyon élveztem, hogy Michele meséli el az egészet, ezzel igazán kiélezte a gyermeki álmok, ártatlanság és a kisebb-nagyobb gonoszság, a felnőttlét árnyoldalait..
A vége "ködös" volt, és mégis teljesen világos. Nem zárta le és mégis.
Azt hiszem beszerzem a többi Ammaniti könyvet, mert ez az ember nyomot hagyott az életemben.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen "unalmas" a borítója. Egy ütős borítóval valószínűleg többen olvasnák.
Mert talán több embernek kellene ezt a könyvet olvasnia.
Talán kötelezővé is kellene tenni a középiskolákban.

Fülszöveg:
Az alig negyvenes, rendkívül népszerű olasz író, a legrangosabb olasz irodalmi díj, a Premio Strega tavalyi nyertese, akinek könyvei már negyvenöt országban olvashatók, eddigi legnagyobb sikerét ezzel a regénnyel aratta.
A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit – jobban mondva akit – talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza.
Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb.
De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van.
Sikerül-e megbirkóznia ennyi titokkal, és sikerül-e közben kimenekítenie a pinceüreg szenvedő foglyát a halálos veszedelemből?
A félelem arcait a gyerekek világában Mark Twain-ien otthonos Ammaniti úgy mutatja meg, olyan észrevétlenül és érzékenyen, hogy az a felnőtt embert is mellbe veri.
Az izgalmas regényből készült filmet néhány évvel ezelőtt a magyar mozik is sikerrel játszották.

Sebastian Fitzek: Terápia

Amikor letettem azon filóztam, milyen jókat fogok írni róla. Végre egy jó pszichothiller, ami etette magát, magával sodort a történet lendülete,ütős a vége, ...
Eltelt azóta egy kis idő.... Gondoltam, pótolom az elmaradásaimat, de miről is szólt... ??
A fülszöveg segített ugyan feleleveníteni, most is azt gondolom, hogy kellemes feszültség rejtőzött a sorok között, kár lett volna kihagyni, de ... azt hiszem már nem hívnám ütősnek.
Lehet hogy az én hibám, sőt biztos, mert ugyan nagy a nyomás a melóban is, de egy jó könyvet nem szokott semmi ennyire elnyomni bennem...

Azért valóban kár lett volna kihagyni...

Fülszöveg:
Nincsenek tanúk, nincsenek nyomok, nincs holttest. A híres pszichiáter, Viktor Larenz lánya, Josy rejtélyes körülmények között eltűnik. Hollétére nem derül fény. Négy évvel később: Viktor egy nyaralóba vonul vissza, hogy feldolgozza a történteket, de egy napon ismeretlen nő kopogtat az ajtaján. A nőt kényszerképzetek gyötrik, melyekben újra meg újra megjelenik egy kislány, aki Josy-hoz hasonlóan nyomtalanul eltűnik. Viktor beleegyezik, hogy kezelni fogja a nőt, de a terápia egyre inkább drámai hangvételű kihallgatássá fajul

Mary E.Pearson: Az imádott Jenna Fox

Amennyire akartam és vártam, annyira nem tetszett... :(

Nem tetszett a karakterek kidolgozatlansága, a ködösítés...
Mert nekem ködösített volt, amikor pl. elvágta a kezét. Olyan mű "lélegzetvételnyi" volt, oylan hatásvadász.
Nem tetszett Jenna, aki az imádottsága ellenére jelentéktelen, semmi komoly érzelem vagy értelem, "pontokba szedi" a gondolatait....
Nem értem, a két (volt) barát "szellemének" milyen szerepe lett volna...  A többi szereplő sem hagyott bennem mély nyomot, pontosabban a Nagyi volt a kedvenc szereplőm.

Értem a mondanivalót, talán el is gondolkodtam volna rajta, ha nem lett volna ennyire bosszantó...

Fülszöveg:
A 17 éves Jenna Fox felépülőben van egy borzalmas balesetből, amelynek következtében egy éven át kómában feküdt. A balesetet megelőző életéből semmire sem emlékszik. Szülei átadják neki a családi videótárat, s a filmek láttán előtörnek az emlékképek. Csakhogy felmerül benne a kétség: a saját emlékeiről van-e szó? És miért nem hajlandó beszélni vele a balesetről a család egyetlen tagja sem? Jenna kíváncsisága egyre fokozódik, miközben rájön, hogy hazugságok hálójában vergődik. Ki kell derítenie az igazságot, bármi áron…

Tom Rob Smith : A 44. gyermek

Azt hittem krimi, de tévedtem.És még milyen nagyot tévedtem.
Nem krimi. És igazából nem is tudnám a műfaját meghatározni.
Viszont nagyon sokat kaptam tőle.
A szocializmusban születtem, éppcsak felnőtt lettem a rendszerváltáskor.
Máig nem értettem, miért mondják "átkosnak". Én csak jó dolgokra emlékszem. Igaz, nem dőzsöltünk, csak szűken volt meg mindenem. Anyám órákat állt sorba a déligyümölcsért, és nekem még dzsörzé nadrágom volt, amikor egy-egy "menő"-nek már farmere.De voltak közös programjaink, élményeink. Féltettek a szüleim, ha bulizni mentem, de nem volt ekkora a bűnözés. És így tovább...  
Tom Rob Smith megmutatta, amit nem élhettem át, amiből kimaradtam.
Ez a történet messze nem krimi. Kicsit Orwell 1984-e hasonlít hozzá.  Az állam elvár egy viselkedést, egy életvitelt, és aki ennek nem felel meg, bűnös. Az emberek egymást figyelik, erkölcsi haszonért vagy csak mert gyűlölik a másikat vagy éppen a saját életük megmentéséért képesek egymást feladni.A gyilkosságok felderítése nem cél. A cél a propaganda.Mert ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok, csak államellenes bűncselekményt elkövetők, akik kínzások hatásár mindent bevallanak.
Szörnyű volt olvasni egy olyan országról, ami (akár) létezhetett, ahol csupa félelem volt az emberek élete.

"A nyomozónak az a feladata, hogy kaparja le a felszínről az ártatlanságot, amíg a bűnösség napvilágra nem kerül. Ha nem talál bűnösséget, akkor még nem kapart le róla eleget."

Fülszöveg:
Amikor a félelem egy egész népet elhallgattat, egy embernek kell kimondania az igazat! A Szovjetunió, 1953-ban… Sztálin még él, vasmarkában tartja az országot, s ezt a vasmarkot az Állambiztonsági Minisztérium, az MGB vagyis a titkosrendőrség testesíti meg, amelynek éppen csak a brutalitása nem titkos, s ha azt mondja, a szovjet társadalomban bűnözés nem létezik, akkor az úgy is van. Vagy talán mégsem. Amikor Moszkvában, a vasúti sínek mellett megtalálják egy kisfiú borzalmasan megcsonkított hulláját, Lev Gyemidov, korábbi háborús hős, most az MGB nyomozója csodálkozva hallja, hogy a család szerint nem gázolás, hanem gyilkosság történt. Eleinte engedelmeskedik feletteseinek, eltussolná az ügyet, de addig növekszik benne a kétely, míg végül feleségével együtt egy uráli koszfészekbe száműzik, egyszerű közrendőrnek. És ráébred, hogy az a fajta bűntény, amelyet a fővárosban segített eltitkolni, itt is megismétlődött: Újabb gyermeket gyilkoltak és csonkítottak meg. Lev és felesége, Raisza mindent kockára tesz, hogy a vérengző fenevadat megállítsa – még ha ezzel az Állam ellenségeivé válnak is. És a holtak száma egyre szaporodik… A 44. gyermek valós eseményekre alapozott, hátborzongató thriller – és megrázó irodalmi mű arról, hogyan terrorizálhatja egy kormány a saját népét, hogyan lehet túlélni egy diktatúrát, és mi történik, ha egy magányos ember elhatározza, hogy visszavág.

Nicola Morgan: Látlak ...

Nagyon izgalmas a borítója, kedvcsináló a fülszövege...
Elbizonytalanodtam, amikor kinyitottam, mert belül 15,14,13.. éveseknek ajánlja.

Hát én nekik sem... :(
Vontatott volt, semmi nem történt, az utolsó huszegynéhány oldalon történt valami, de akkor meg már minek... A történet nem felel meg a fülszövegnek , mert a "tettes" a tudását nem a közösségi oldalról szerzi. Nem éreztem késztetést hogy töröljem magam bármilyen közösségi oldalról vagy legalább az adataimat ellenőrizzem, tehát az általam elképzelt célt meg sem közelítette. A "krimi" vagy nem is tudom minek nevezzem gyatra, erőltetett...
Bosszantó volt az örök vesszőparipám, a múlt és jelen idő váltogatása.

Csak akkor add a gyerek kezébe, ha nem akarod megkedveltetni vele az olvasást, és ha bogaras rémálmokat akarsz okozni neki....


"...a „mi lett volna, ha” sem a múltnak, sem e jelennek, sem a jövőnek nem része"

Fülszöveg:
„Valaki követi Cat McPhersont. Talán egy fiatal skizofrén? Vagy egy visszavonult, hóbortos tudós? Esetleg Cat volt barátja? Netán egy idegen? Akárki is az, tudja, hogy Cat retteg a rovaroktól. És ezt ki is használja, hogy megfélemlítse a lányt. Cat pedig könnyű préda, hiszen szinte mindent elárult magáról azon a közösségi oldalon, amelyről a szülei letiltották. A lány, bár tehetséges sportoló, nehezen viseli a kötelezettségekkel járó feszültséget. Ám eljön a pillanat, amikor az életéért kell futnia…”
  

Wolf Serno: Az örökké égő tűz

Kedvelem Wolf Serno írásait.Visszarepít a középkorba, az ismereteim vagy elgondolásom szerint híven rajzolja le az akkori életet, az alkímista vagy az orvos életét, a tudomány állását, a boszorkányüldözést, az emberi gyarlóságokat, az emberek közti társadalmi különbségeket.
Ez a története is ilyen volt. Jól keverte a krimi és a középkor elemeit, némi romatkával fűszerezve, mégis megmaradt a középkori krimi talaján.
.  

Fülszöveg:

A történet 1574-ben zajlik, a Harz-hegységben rejlő kisvárosban, Kirchrodében.
A gyógynövényárust, Freyja Säcklert boszorkánysággal vádolják. Amikor súlyosan megbetegszik, Lapidius az alkimista az egyetlen, aki vállalja, hogy hőkamrájában meggyógyítja. Mindent megtesz azért, hogy megmentse a fiatal nő életét, de nincs sok ideje, mert borzalmas gyilkosságok történnek, amelyekkel Freyját vádolják…

Linda Taylor: Mákony

Egy Moly-os kihívásnak köszönhetem Linda Taylort!
Ennek köszönhetően felfedeztem magamnak egy krimisorozatot…. és szép lassan be is szerzem őket. :)

A krimijei sokszor egyszerűek ugyan, de az a kis plusz, amit hozzáad a szereplőihez.... egyedivé és nagyon szórakoztatóvá teszi.
Sajnos nem időrendben olvastam a könyveit, ezért oda kell figyelnem erre is, mert ugyan egyedül is megállja a helyét egy-egy történet, de Sinus felügyelő és Blood őrmester története a történeteken / nyomozásokon átível.   :)
Egyszóval: amikor nem akarok semmi mélyértelműt, csak egy kicsit szellemileg ki akarok kapcsolni… akkor jöhet nekem Vígh Rózsa :)

Fülszöveg:
– Tudtommal is ez a helyzet – szájalt erőtlenül a lány –, de az az anyajegy látszott. A gallérja fölé esett… és a szemem, akár akartam, akár nem, mindig megakadt rajta. A vaki is láthatta! – mondta egyre nagyobb rémülettel, a bejárati ajtó felé hátrálva. Amikor már elérhető távolságra volt a kilincs, kinyögte: – ma… maga… nem… nem Mr. Hardy!
– És ha nem? – nézett pimasz mosollyal a szemébe a férfi.
A bolondok házába kerülök!!! – kapott a fejéhez a lány. – Ilyen nem történhet meg, csak velem ! – sírta magatehetetlenül – …maga… maga a gyilkos!!!!

Fazekas László: Ötig ráérünk

Nosztalgiával olvastam ezt a könyvet.
A régi Jugoszlávia, 18 éves kori szerelem, útkeresés, a szülők nyomása az egyetem felé, dac és önállósodásra vágyás...
Mégsem annyira tetszett... olyan távol van már tőlünk ez a történet.
Napjainkban nem jellemző
- hogy a lány 18 évesen férjet, gyereket akar,
- hogy a "melós" nem felel meg a szülőknek,
- hogy szülői támogatás nélkül akarnak boldogulni
- hogy a párt és a szakszervezet...


Egy másik világ bújt el ebben a történetben.
Érdekes, de ma már kicsit idegen.
Talán a 60-70-es években fiatalok élvezhetnék igazán.



Gondolat:
(úgy érezte) "Arra való az egész világ, hogy ő jól érezze magát, hogy mindene meglegyen, hogy mindenki szeresse, hogy mindenit szeressen."

Fülszöveg:
Kata… érzi a derekán Colos karját, összefonódnak. Legnagyobb meglepetésére azonban a fiú hamar kibontakozik az ölelésből, hanyatt dől az ágyon. Kata az ágy szélén ül. – Nem ezért jöttem – Colos hangja halk, de nagyon határozott. Kata hallgat. – Nem is kérdezed, akkor miért? – Ráérünk reggel ötig, amíg a kaput kinyitják.” Kata és Colos mindent megbeszélnek azon az éjszakán. Nyár óta csakugyan sok minden történt Katával. Mami segítségével győzött Apa felett: nem kellett egyetemre mennie. Aztán jött a nyaralás Jugóban. Beleszeretett Brankóba. Aztán a Nagyi: Katának alkalmazkodnia kellett hozzá, egy újfajta rendhez, hamarosan ehhez járult a tanfolyam, az ismeretségek, barátságok s végül: Colos. Ez az, amit a legkevésbé tud megmagyarázni magának, hogyan váltott át benne szinte észrevétlenül Branko Colosra. Kata az utolsó percig kapaszkodott a szép nyár emlékeibe, de elég volt újra találkoznia Brankóval, hogy ráébredjen, ez nem az a fiú, akibe ő Splitben szerelmes volt. Megértette, hogy Colos mellett a helye, hogy Colossal tudna élni…

Celia Rees: Farkasszem

Azt hiszem jól tették, akik azt mondták, hogy adjak ennek a résznek is egy esélyt. Egészen más volt, mint az első.
Sokkal érdekesebbé vált azáltal, hogy napjainkban kezdődik a történet, misztikussá vált a látomások miatt, ugyanakkor befejezte az előző történetet.
Az is tetszett hogy az eseménytelen út helyett térképen húztak egy vonalat, ezzel elvezettek az új helyszínre, ezzel kikerülve a korábban általam nehezményezett unalmas részt.
Viszont annyira átmentünk indiános könyvbe, hogy szinte vártam Winnetou megjelenését. :) -Nos ez sem lett volna baj, hiszen gyerekkoromban Winnetou rongyos lett a sok olvasástól :)
De vissza Maryhez, Agneshez és Alisonhoz.
Ezzel a történettel sokkal gyorsabban haladtam, mint Mary-vel, de itt is azt éreztem hogy lehetett volna még több, még kimunkáltabb.
A romantikát kedvelőknek lehetett volna több boldogság Szajkóval, a korszak vagy boszorkányosság kedvelőinek lehetett volna több gyógyítás a kor szellemében, a kaland kedvelőinek...   és így tovább.
Így hát köszönöm Celia Rees-nek a történetet, de meghagyom másoknak a többi könyvét.
Azt hiszem visszatérek Wolf Serno-hoz - már happoltam is két könyvét a rukkolán. és az egyik egy boszorkányról szól :)  

Fülszöveg:
Aki olvasta a XVII. századi Amerikában játszódó történet első részét, a Bűbájos Mary-t, bizonyára sokat töprengett rajta, miként is alakulhatott Mary Newbury, a bátor és nyíltszívű fiatal lány további sorsa, miután elmenekült Beulah-ból, ahol az elvakult, babonás tömeg boszorkánysággal vádolta, s így a biztos halál várt volna rá. A Bűbájos Mary ott ér véget, amikor Mary kétségbeesésében az erdőbe menekül, ahol nem csak üldözői, de a kemény tél, a vadállatok, és a portyázó indiánok is veszélyt jelentenek számára. A történet második, befejező részéből kiderül, hogyan menekül meg ebből a reménytelennek tűnő helyzetből, s hogyan válik különleges képességekkel bíró fiatal lányból az indiánok körében is nagy tiszteletnek örvendő varázslóvá. Amíg az első rész fojtóan feszült légkörével bilincselte le az olvasót, a Farkasszem-et eseménydús cselekménye teszi “letehetetlenné”; a sodró lendületű könyvből megtudhatjuk, milyen viszontagságokon kell keresztülmennie Marynek, míg végül megtalálja lelki békéjét.

Celia Rees: Bűbájos Mary

Nekem nem volt egy nagy durranás :(
Rövid, elnagyolt, ellentmondásos ... ilyenek jutnak elsőre szembe róla.
Jó lett volna a történet.. de valami valahogy hiányzik. Kicsit sántít is... Ha Mary naplója valós lenne: egy kifinomult, magas szinten oktatott lány lenne, de inkább egyszerű falusi fruska, akit a nagyanyja megtanított írni. Viszont kevés volt a nagyi története, pedig elfért volna benne, ha már később "visszatér" a történetbe.
Az üldöztetés egészen korhűnek tűnik, de vajon engedné-e egy XVII. századi papnak az egyház, hogy elvegyen egy korábban boszorkánysággal vádolt nőt ?  ...
Az utazás szinte eseménytelen volt, ahogy a letelepedés is.
Éppen ezért nem értem, mi ez a nagy cécó a könyv körül.
Hja igen, elfelejtettem, hogy tiniknek írták, mert nekik lehet hogy elég.
Nos adok még egy esélyt, az ún. második résznek, mert mindenki azt állítja, hogy egészen más...

De ha már XVII. század és korhűség, akkor inkább más könyvet választanék. Egyiknek a Skarlátbetűt, ez megfelel a boszorkányüldözésnek, vagy Wolf Serno-tól a Vitus történeteit, ha korabeli orvoslás és kaland a keresett téma.

Gondolatok:
"A bölcsesség és a tudás a szenvedésből születik"



Fülszöveg:
„…A látomások maguktól törtek rám, mint annak idején a nagyanyámra, de ezt a tudást nem tőle örököltem. Hanem anyámtól. Egészen másfajta képesség volt, meghaladta nagyanyámét. Éreztem, ahogy ránehezedik a vállamra, mint valami súlyos lepel…” Egy ágytakaróba fércelve rejtőztek több mint 300 évig azok a lapok, amelyekből a fenti idézet származik. Egy naplóból, melyet gondos kezek kitartó munkával rendeztek össze, hogy lapjait olvasva egy lenyűgöző és megindító történet bontakozzon ki. Marynek, egy boszorkány unokájának története… 1659 tavaszán egy hajó fut ki Southampton kikötőjéből, hogy az Újvilágba vigye a háborúk elől menekülő utasait. A fedélzeten van a 14 éves árva lány, Mary is…    

Jodi Picoult: Gyere haza

Rémesen gyenge volt... Ha ez lett volna az első Picoult könyvem, soha nem venném a többit a kezembe. :(

A könyv feléig az unalom társult az undorral. Ez nem a legjobb szó, de majd pótolom jobbal.(érdektelenség?)  Nincs bajom a melegekkel, de ahogy nem olvasom el a Szürke ötven árnyalatát sem, ezt sem kértem. Úgy gondolom, hogy a szex két ember magánélete és ha nem elrettenésnek szánják, akkor maradjon meg nekik a hálószobában. Emiatt volt a rossz érzésem ha éppen nem untam.
Valahol a könyv felénél előveszi az etikai kérdést, de szokatlan módon nem mélyed bele, nem elemzi, nem mutatja meg a többféle nézőpontot.
A Picoult könyvekben megkedvelem (megértem) a szereplőket, akár mindkét oldalon. Itt nem kedveltem egyik szereplőt sem. Na jó, talán Zoé anyját. Mert egy olyan szülő, aki a végsőkig kitart a gyereke mellett.

A vége elcsépelt, kiszámítható, azaz unalmas.
Ettől még nem adom fel, a következő Picoult könyvet is el fogom olvasni, és remélem kilábal az írói válságból,
mert ez a könyv izzadságszagú volt.

"...az a baj, hogy ha egyszer kiöntjük a szívünket valakinek, az a valaki elveszíti a névtelenségét."

"..ha szeretsz valakit, nem látod azokat a részeit, amelyek nem tetszenek."

"Hinned kell benne, hogy képes vagy valamire, és oda is fogsz megérkezni."

Fülszöveg:
Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.

Stephen King: Tom Gordon, segíts!

Huh.. ez gyors volt.Trisha berángatott az erdőbe és el sem engedett.

Na ezt olvassa el, aki horror szerzőnek tartja Kinget! Mert ez SEM horror, hanem inkább lélektani ... hmmm ... krimi?

Baromi jól vezet be szépen fokozatosan Trisha életébe és az erdőbe, Eleinte lazán sétálgatva... majd fokozatosan nehezítve, felpörgetve a történetet... félelem... rémület... magány... éhség... szomjúság... hisztéria... kiszáradás... képzelődés... élni akarás... düh...
Szörnyű volt és mégis olyan emberi, olyan esendő.
Mert Trisha, a jólnevelt 9 éves kislány, aki eddig szófogadó volt, aki csitította a konfliktusokat, most szép lassan az őrület közeli lelki állapotban előfordul, hogy rondán beszél, hisztérikusan viselkedik, hol sír, hol nevet, de az is előfordul, hogy földre veti magát és hisztizik.
És igen, elképzeli maga mellett a támaszát. Akiben még nem csalódott, Aki nyugodt és kiszámítható. Mert mindenkinek van az életében egy Tom Gordon. Hívhatjuk Istennek vagy pozitív gondolatnak, de igenis kell mindenkinek, hogy bízhasson, hogy higgyen. Mert ez a fajta hit erőt ad, átsegít sokmindenen.
Trisha is tudja, hogy csak a képzelete játszik vele, de ez ad erőt neki a túléléshez.
Hatásos lélektani történet, mely kockáról kockára épül fel, hogy az éppen eléggé nyomasztó (és letehetetlen) legyen.
Gyenge idegzetűek azért ne éjszaka olvassák el!
Kicsit féltem a befejezéstől, hogy elviszi a történet végét valamiféle ufo-s vagy rémületes szörnyszellemes vagy tudomisén mi felé, de meglepett a befejezés. King-hez képest egyszerű volt.  

Gondolat:
"Azoknak az embereknek az életében, akik a saját erőforrásaikra vannak hagyatva, elkövetkezik egy pont, amikor megszűnnek élni, és kezdenek csupán túlélni."

Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?

Hát nem is tudom... Szerintem túlmisztifikált a történet körüli óda...
Jó volt... és ennyi.
Érdekes a sztori, hogy mi mindent megtesznek az emberek, hogy egyik napról a másikra kihúzzák valahogy, vagy hogy ismertekké váljanak.
Érdekes az is, hogy milyen hatással van másokra egy, a végletekig pesszimista ember, mai szóval energia vámpír.
De nekem ennyi...
 
Fülszöveg:

„Rollo belefújt a sípjába, a közönség izgatottan felugrált. A maratoni táncversenyek közönségét nem kell fokozatosan felkészíteni. Ha történik valami, azonnal a tetőfokára hág az izgalom. Ebben a tekintetben a táncverseny éppen olyan, mint egy bikaviadal.”
1935-ben vagyunk, az Egyesült Államokban, egy tengerparti nyaralóhelyen. Egy több hétig tartó kegyetlen, gladiátori küzdelem résztvevője a kisregény két fiatal főhőse: Robert Syverten és Gloria Beatty.
A regény időtállásának, modernségének bizonyítéka, hogy 1970-ben film készült belőle, mely nemcsak a harmincas évek válsághangulatát idézi, hanem a mai Amerikáét is.

Sohonyai Edit: Kockacukor

Tetszett a borító, tetszett a fülszöveg.
Végre egy mai tini könyv, ami megszólítja azokat a tiniket is, akik "tökéletlenek"

Mai : mert tele van modern tárgyakkal (MP3, számítógép, chat), modern fiatalokkal , és mindenkori problémákkal.
Viszont az Elvira név nem annyira mai. Az, hogy 17 évesen valaki Kockacukor, Cukorka, Cukor becenévre hallgat, .. hát nem valószínű.(főleg, ha nem sovány) Az hogy 17 évesen nyelvpiercing-je legyen a szülők tudta nélkül még valószínűtlenebb.

Tetszik Sohonyai Edit stílusa, jól használja a magyar nyelv adottságait (pl. Ön biz alma!), belecsempész a történetbe rengeteg hangulati elemet, humort.
Pl. a takarítónéni hogyan tanítja meg, hogy ne kenjék össze rúzzsal a tükröt, vagy Dongó, aki kilöki a gazdáját az ágyból, netán a Pózolj táblával klub sztorijai...

Mégis elégedetlen vagyok...
Mintha több regény lett volna egybegyúrva. Vannak akik kidolgozottabbak, vannak akiket csak "megpendít" 
Ilyen érintett téma pl. a vak kutyás fiú, hogy hogyan boldogul az életben, a cigánylány, akinek a saját közösségében másféle elvárásnak kell megfelelnie, az intézetis fiú, aki szeretné megvédeni magát ...

A könyv végére annyira felpörögnek az események, hogy szinte kapkodom a fejem, majd Blekk Andzsel misztikuma meg is fejeli az egészet...   Végül eltelik FÉL ÉV! eseménytelenül...az utolsó néhány oldalig??
Szóval nem annyira nyert meg, de azt hiszem a tinik élvezni fogják és még tanulhatnak is belőle. :)

Ezt a könyvet happoltam a rukkolán, úgyhogy most mehet e Rerukk :)

Gondolatok, mondatok :
"Az emberek között a gőg ellenszenvet vált ki, míg a szerénység elnyeri az emberek tetszését.A végső ok sohasem a külvilág, hanem mindig az maga az ember, aki saját viselkedésével vonja magára a jó, illetve a rossz következményeket"

"Kielégítetlen lilák, incselkedő sárgák, vágyakozó rózsaszínek, vérbő vörösek, őrjítő zöldek, lankadó barnák. Kész vagy."

"Majd én levajazom, mivel alapból be vagyok sózva, de borsózik a hátam attól, hogy Ibolya Anyukámmal kukoricázik, meg amiket nekem rizsál! Ha mákom van, lekenyerezem! Esetleg ha ... tejelnék neki? Milyen evésközpontú a magyar nép! És azt hogy felpaprikázódott, még hozzá sem tette!"

Fülszöveg:

Kockacukor 17 éves kora ellenére több mint 90 kiló, és ez nem mellékes körülmény, ha az ember lánya éppen szerelmes, ráadásul egy olyan fiúba, aki egyszerűen tökéletes.
„Max kell nekem!” – határozta el magát Kockacukor, nyomatékkal. És arra alapozta a döntését, hogy múlt héten beütötte az interneten a keresőbe:
„Beleszerethet-e duci lányba fiú?”
És végigolvasott minden ebben a tárgyban kidobódó variációt. És ezek alapján azt szűrte le: igen, beleszerethet, ha a duci lány sugározza magából az önbizalmat, és azt, hogy jól érzi magát a bőrében. És különben is, a duci lányok vidámak, nevetősek, és süt belőlük az életöröm. Mert esznek bátran, szorongás nélkül, nem úgy, mint azok a kis deszka nőcikék, akiket leköt a kalóriaszámlálás. Na jó, de hogyan lesz sugárzóvá az illető duci hölgy? Hogyan kell önbizalmat sugározni? Mitől lesz önbizalma?
A regény mai kamaszokról szól, az őket érintő/foglalkoztató problémákról, megoldásra váró élethelyzeteikről: szerelem és barátság, táplálkozási zavarok, elvált szülők, nevelőapa és mostohatestvér, önzés és önzetlenség, parti drog és pedofília …
Igazi „sohonyais” ifjúsági regény.

John Wyndham : Szemünk fényei

Mintha olvastam volna. Olyan ismerős a búra (na jó, az King)
de ahogy a búra körméretét vizsgálják - kanárikkal...
És ahogy olvastam egyre bizonyosabb afelől, hogy bizony olvastam már.
Azt hiszem, ahogy akkor nem hagyott mély nyomot bennem, így most sem fog. A fülszöveg nagyon jó, felkelti a kíváncsiságomat, de belül...
Sajnos sem a sztori, sem a stílus nem fogott meg.
Sci-finek kidolgozatlan, thillernek gyenge, elmélkedésnek, moralizálásnak egyszerű...  Szóval, el kell dugnom, mert még a végén harmadszor is kiolvasom, pedig rémesen gyenge.
Sajnos ez ennyi...

Fülszöveg:
ELTŰNT
24 óra a békés angliai falu, Midwich lakóinak életéből. Nem tudni, mi okozta, de hetekkel később kiderül, hogy a településen valamennyi termékeny nő
MEGFOGANT
a kiesett idő alatt. Vajon e világi vagy földöntúli hatalmak állnak az esemény mögött? Egy biztos csak: kilenc hónappal később
MEGSZÜLETIK
61 rendkívüli gyermek, akiknek szeméből sugárzik az értelem, és minden tekintetben fölülmúlják a közönséges embereket. A falusiak tehetetlenek akaratbefolyásoló képességeikkel szemben, és a hadsereg is hiába vonul fel ellenük. Pedig hamarosan kiderül, hogy az emberiség és ez az új értelem nem fér meg együtt kis bolygónkon. Valamelyiknek feltétlenül
EL KELL PUSZTULNIA
Az angol SF e klasszikusának magyarországi megjelenésére évtizedeket kellett várni, de gondolatainak időszerűségéből ez mit sem von le. Az ember örök félelme az ismeretlentől új értelmet nyer, amikor a fenyegetés a gyerekszobából érkezik. John Wyndham regényének fontosságát az is jól illusztrálja, hogy az évek során háromszor filmesítették meg. Az adaptációk sikere után most végre az eredeti mű is eljutott hazánkba, hogy töprengésre és borzongásra bírja olvasóit.
A Szemünk fényei 1957-es megjelenése óta az SF igazi klasszikusává vált, ami nem utolsósorban két filmes feldolgozásának is köszönhető, az 1960-as Elátkozottak faluját 1995-ben John Carpenter dolgozta fel újra olyan színészekkel, mint Chritopher Reeve, illetve Mark Hamill.

Stephen King: Atlantisz gyermekei

Többször is azon kaptam magam, hogy a borítót nézegetem.
Nem tetszik és mégis (vagy épp ezért) töprengésre késztet.
Két arc van rajta.. de miért? Igazából tudom a választ, csak nem tudom szavakba önteni.
A könyv vegyes érzelmeket vált ki.
Tetszik hogy keretbe foglalta a négy különböző és mégis összefüggő történetet.
Az elsőt kedveltem, a kis sárga kabátos emberekkel együtt.
Az utolsó visszavitt az elsőhöz. A középső történetek számomra vontatottak voltak, még ha mégoly sok szellemi mondandójuk is volt.
Mindazonáltal be kell valljam, "mamaszan" megértette (vagy megértettette? ) velem a filmes élményeimet (pl. Rambo), mert mindeddig nem éreztem Vietnám súlyát.
King ezt is tudja... megmutatja, meg- és átérezteti azt az élményt...

Ha valaki Kinget horror szerzőnek tartja, ez az egyik könyv, amit kezébe nyomnék. Mert továbbra is állítom, (egy-két történet kivételével), nem horror szerző! Egy elgondolkodtató probléma köré építi fel a történeteit.
Ez az elgondolkodtatás lehet a személyi szabadságtól való megfosztás, az elszigeteltség, a függőség, a szellemek létezése, a gyermeki félelem, .....
Mert ahogy King mondja ebben a regényében:
"Állj neki úgy a könyvnek, mintha felfedező lennél. Térkép nélkül menjél. Fedezd föl, és magad készíts térképet."

"Olvass néha pusztán a történet kedvéért. Ne legyél olyan könyvsznob, aki sohase tenne ilyet, Néha a szavakért olvass, a nyelvért. Ne légy biztonsági játékos, aki sohase tenne ilyet. De ha rátalálsz egy olyan könyvre, amelynek a története is jó, és a szavai is jók, akkor az valóságos kincs."
"A jó könyvek arra is valók, hogy utólag fontolóra vegyék őket."
"A jó könyvek nem egyszerre tárják föl a titkaikat"


További érdekes és értékes gondolatok:
"...az ember nem mindig érdemli meg, amit megengedhet magának."
"Ha meghalok, egyenesen a Mennybe jutok, mert már leszolgáltam az időmet a Pokolban "
"Az életben, akárcsak egy kártyapartiban, ha egyszer valamit leraktak, akkor az játékban van."
"Azt hiszem, semmilyen betegség nem elég gyors, ha olyasvalakiről van szó, akit szeret az ember."
"Amiben elég erő van ahhoz, hogy még harminc év múlva is megnevettessen, az nem időpocsékolás. Ez már közel áll a halhatatlansághoz.

Fülszöveg:
King regénye (melynek filmváltozatához William Goldman, a Maraton életre-halálra szerzője írta a forgatókönyvet) az 1960-as években, az amerikai diáklázongások és a vietnami háború esztendeiben játszódik. Főhősei tőle megszokott módon egy kisvárosban nőnek fel, élnek át kisdiákként reális és szürreális borzalmakat, majd szerteágazik az útjuk: a korántsem hétköznapi Bobby sorsa a hétköznapi egyetemista lét lesz, nagy szerelméé a terrorizmussá fajuló proteszt-mozgalom, két barátjáé pedig a legszörnyűségesebb harctér, amit Amerika valaha is látott. Az utolsó fejezetben testi-lelki sérülésekkel, középkorúan térnek vissza szűkebb pátriájukban (már aki megmaradt), hátha a múltjukban megváltást találnak. A 2000-ben már megjelent művet most új borítóval vehetik kézbe az olvasók.

Jack Ketchum: A szomszéd lány

Úristen , lehet hogy rá vagyok kattanva az erőszakos, deviáns emberekről, viselkedésről szóló könyvekre?
Két (három) ilyen könyv egymás után....
És valóban, mintha a Legyek urát olvasnám csak napjainkban és van a kölykökkel egy felnőtt is.
Khha, felnőtt... Ez nem jó szó.
Mert a felnőttség felelősséggel jár, feltételezhető a felnőtteknél az érett gondolkodás, erkölcsi érzék, ... stb.

Megdöbbentő, hihetetlen és mégis annyira valóságos.  Hiszen alig telt el néhány év Natasha Campus óta, naponta hallani a nők elnyomásáról és megnyomorításáról.. és mégis ez a könyv olyan.. olyan..  közel hozta a nyomorukat, az elnyomásukat, a tehetetlenségüket, hogy szinte sajog a lelkem.
És nem csak a lányért.
Mert emberközelivé tette (ha ezt így lehet mondani), hogy a szomszéd fiú szemszögéből ismerteti a történetet. Leginkább mentegetőzik, mégsem talál mentséget a saját viselkedésére sem. Ez egy olyan része az életének, amit maga mögött hagy ugyan, de soha nem felejt el. És nem is szabad elfelejteni.

Ahogyan azt sem szabad elfelejteni, hogy megtörtént eseményen alapul. Az 50-es években gondolom inkább titkolták ezeket a szörnyűségeket amikor kiderült, míg napjainkban napokig, hetekig csámcsog rajta a média.
És milyen szörnyű lehet a túlélőknek. Már azoknak, akik valamilyen módon áldozatai voltak az eseményeknek. Borzalmas és mégis ajánlom azoknak, akik elbírják a borzalmak puritán leírását.
Mert én nem a horror kategóriába sorolnám ezt a könyvet. Egy új kategóriát hoznék létre.
Mert a valóság néha borzalmasabb a képzeletnél.

Köszönet a könyvajánlásért Méhes Mártának a moly-ról, akivel a rukkolán cseréltünk könyvet!

Fülszöveg:
Külvárosi környék. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember. Ez persze nem igaz a tinédzser Megre és mozgássérült húgára, Susanra. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében Meg és Susan saját nagynénjük áldozatává válnak, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi mindhárom fiát is – végül pedig az egész környéket. Egyetlen fiú, a tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy nagyon felnőtt döntést kell meghoznia… Igaz történet, amely valóságos eseményen alapul. Jack Ketchum nyugtalan, minden határt felülmúló horror-thrillerében az emberi lélek szakadékait mutatja be.

Joyce Carol Oates : Nemi erőszak

Durva, borzalmas  ..
Ezek jutnak elsőre eszembe erről a könyvről.
Durva - egyszerűen, közérthetően, mindenféle szépítés és köntös nélkül megírt "bárkivel megtörténhet" érzést keltő történet.
Durva - és hihetetlen, hogy a mai jog mellett mennyire bántó érzés lehet egy minden irányból meggyalázott embernek újabb megaláztatásokat elszenvednie.
Borzalmas  - mert ezeket a megaláztatásokat nem lehet épelmével kibírni.Lesz-e vajon valaha ép ember, aki ilyen megalázáson keresztül megy? És a kislány, Bethie, aki "végignézi" mindezt, milyen felnőtt lesz? Tud-e majd normális férfi-nő kapcsolatot kialakítani egy ilyen lelki törés után? A könyv szerint igen, de kételkedem benne.

Ha nem bízhatok a törvénykezésben, ha mindenki bennem látja a bűnöst, ha némának és süketnek kell lennem, hogy túléljem... 
Nem is tudom mit tennék...Borzasztó érzés.
Súlyosabbá teszi, hogy néha "hozzá" beszél - számomra nem derül ki, hogy kicsoda.
Szinte "saramagoi" tömörséggel  teszi még súlyosabbá a szavakat, a mondandót.

Nagyon elgondolkodtató a történet még akkor is, ha irodalmilag nem volt kiemelkedő.
Kicsit érdekesebb lett volna, ha Picoult módjára több nézőpontban mutatja meg a morális kérdéseket.
 
Fülszöveg:
Egy döntés egyetlen másodperc törtrésze alatt – és az élet örökre megváltozik. Teena Maguire-nek nem kellett volna lerövidítenie az utat hazafelé azon a július negyedikén. Nem éjfél után, és nem a Rocky Point Parkon át. Nem a tizenkét éves kislányával. Nem abban a kihívó öltözékben: szűk felsőben, levágott szárú farmerben, magas sarkú szandálban.

Magának kereste a bajt. Egy csapat felajzott, bedrogozott, részeg tízen-huszonéves fiú összeverte, megerőszakolta, majd ott hagyta vérbe fagyva a parkbeli csónakház mocskos padlóján. Kislánya, Bethie tanúja volt anyja meggyalázásának. Az elkövetőket – környékbeli srácokat – rövidesen letartóztatta a rendőrség. Várható, hogy elítélik őket brutális tettükért. De vajon a jogszolgáltatás egyenlő-e az igazságszolgáltatással? Mire képes egy gátlástalan sztárügyvéd? Hogyan reagál a közvélemény? Teena élete kettétört. Bethie-nek hirtelen véget ért a gyermekkora – mindennapjaikba beköltözött a félelem, hisz Niagara Falls elég kis város, nap mint nap összetalálkozhatnak az óvadék ellenében szabadlábra helyezett tettesekkel, családtagjaikkal, szembesülniük kell az előítéletekkel. Talán egyetlen igazi támogatójuk akad: Dromoor rendőr, az öbölháborús veterán, aki tudja, mit jelent az igazság, s hogy mi a szeretet.

"Mert az emberek a szívük mélyén arra vágynak, hogy megtévesszék és összezavarják őket."

Siobhan Dowd: Éles és gyors sikoly

Elsőre megtetszett. Talán a cím, talán a borító... Nem tudom.

Már az első néhány oldalon meglepett...Hol lehet ez a település 1984-ben, ahol ilyen "elmaradott" a nevelés ?
Kissé unalmasan indul. Amilyen a falu... Álmos, lassú, poros...
Később várható volt, hogy valamilyen szexualitás lesz benne... ahogy a boltos a lányra néz, ahogy viselkedik vele... Ahogy a fiú "húzza", incselkedik...
Aztán elolvastam a fülszöveget. (hát igen, nem feltétlenül a fülszöveg alapján döntöm el hogy mit olvasok ) 
És folytattam. Etette magát, nem lehetett letenni.
Mert olyan ocsmány és szép.Mert olyan világos és sötét. Mert olyan emelkedett és megvetendő. Mert egyszerűen gyűlölni és szeretnivaló. 

Meglepett a könyv. Persze meglepett a szülés maga, mármint a lefolyása, a folytatás, a környezet reakciói, de inkább az a lelki fájdalom, és ugyanakkor szeretet, ami az egész történetben benne van. És újra jön a kérdés: Hol van ez a település 1984-ben, ahol ilyen "elmaradott" a nevelés? Van ilyen egyáltalán? Vannak ilyen (bocsánat) bigott emberek? 1984-ben?

És ugyanakkor tudom a választ: vannak.
Tökéletes, őszinte és tanulságos történet. Vagy talán inkább egyszerű. Egyszerű helyen élő, egyszerű emberek egyszerű története egyszerűen elmesélve. És szerintem hazánkban, napjainkban nem csak 16 éven felülieknek szólhat.


 
"Eszetekbe jutott valaha, hogy ahol nincs harag, ott szeretet sincsen?"

 

S. J. Watson : Mielőtt elalszom

Ki ez a S.J.Watson? Két egész napra elrabolt a családomtól ...

Eleinte azt hittem olyan lesz, mint az 50 első randi c.film.
Persze belegondoltam, milyen lehet az élet úgy, hogy nincs életem, de azt hittem csak egy sablonos romantikus történet.
Ilyenkor mindig rájövök, milyen jó is lehet a tudatlannak, aki nem tájékozódik előre... :)
Aztán elkapott az érzés, a rejtély, a kíváncsiság... Mint egy vak, sötétben tapogatóztam. Folyamatosan újabb és újabb folytatást vagy véget gondoltam ki a történetnek, de mindig volt valami kis apróság, egy kis puzzle darab, ami felborította az elképzelésemet.
Hogy a hasonlatnál maradjak: amint helyére került egy darab puzzle, a körülötte lévőket szét kellett szedni és újra építeni a képet .
És ez így ment a végéig... mígnem felborult az egész kirakósom...
Óriási volt!

És visszatérve az első kérdésemre...  Ki az a S.J.Watson?
Egy férfi, a tetejében kórházban dolgozik(-zott) halláskárosult gyerekekkel.
Elismerésem neki, aki ilyen alaposan körüljárta a témát, és férfi létére női szemmel tudott láttatni és látni.  
Remélem nem ez volt az utolsó könyve.:)

Néhány gondolat: 
"Kitalálunk magunknak emlékeket.Anélkül,hogy tudnánk róla. Ha elég sokszor mondjuk magunknak,hogy valami így vagy úgy történt,elkezdünk hinni benne,és innen már csak egy lépés ,hogy emlékezzünk is rá. "

"nem könnyű tisztán látni a dolgokat, amikor az ember benne van valaminek a kellős közepében. Csak utólag látjuk a dolgokat annak, amik valójában voltak."

Akif Pirincci: Bársonytalpon oson a halál

A moly-on láttam meg először. Talán valakinek az értékelése fordította felé a figyelmemet.
Már bánom, hogy nem néztem meg alaposabban...
Alfiból is tanulhattam volna.  Vagy akár a Halállistá-ból.
Talán most megtanulom, hogy az állat főszereplős történetek, főképp ha E/1-ben vannak, nem nekem valók.
Utólag megnézve : 14 olvasótól kapott 5 csillagot 25 olvasó közül.
Még nem tudom ki fogom-e olvasni.
....... Később : 
Valahol a 80-ik oldal környékén járok, és tovább formálódik a gondolat bennem, hogy abbahagyom.
Nem tetszik sem a történet, sem az írás. (A függelék kifejezetten jó!)
A leírt álmok végképp a félbehagyás felé sodornak...
Talán a napló, ami most jön.. 

..... Még később:
Nem megy, feladom. Sőt, eladom, vagy inkább elcserélem.
Erre való a rukkola. 

Viviane Villamont: Kisdarázs

Megható és szívbemarkoló történet...  a szeretetről.
Sok érzés és érték kerül benne előtérbe, de akárhogyan is , az egész az igazi szeretetről szól. Az igazi szeretet, ami nem pénz kérdése.

Ahogy Kisdarázs mondja: "Én egy csokor kankalin vagyok, napocska van bennem és mindig virágozni fogok."


Annyira jó volt, és annyira nem tudok írni róla. Csak keresem a szavakat, melyek a bennem kavargó érzéseket leírnák. De nem találom, pedig napokkal ezelőtt befejeztem és mégis csak érzések vannak bennem...

Talán majd egyszer le tudom írni...

Gondolatok:

"Ha hinni akarsz valamiben, hát higgyél az emberekben. Ők aztán minden jóra és rosszra képesek, de legalább léteznek."

"Milyen kár, hogy nincs olyan nevelőintézet, ahol a tündérmesékben kell hinni. Én lennék a legjobb tanuló tündértanból."

"Nincsenek is istenek, mese az egész, amit azért találtak ki az emberek, hogy szebbé tegyék az életüket, és tartsák a lelket a nyamvadtakban, és hogy a naplopóknak legyen mivel mentegetőzniük."

"Mindig nagyot akar fingani, és aztán csodálkozik, hogy összeszarja magát."

Lissa Price: A testbérlők

Érdekes, olvasmányos történet.
Kicsit ugyan visszaköszönnek más történetek, pl. Meyer Burok-ja, vagy a beharangozóhoz híven Collins Éhezők viadal-ja.
Ez zavaró volt számomra, de ettől még jó volt az alapötlet.
Hiányoltam a "megelőző" történetet, a háború kitörését, okát... de lehet hogy később ebből még kapunk.
A szerelmi szál elnagyolt volt, így semmi jelentősége nem volt.
Vagy több vagy semmi nem kellett volna a történetbe.
A karakterek nem túl kidolgozottak, nem kaptunk sokat a szereplőkből, pedig szerintem egy jó kidolgozással több érzelmet lehetett volna a történetbe beleszőni.

Ettől függetlenül (vagy pont ezért) egy fiatalos, nyaraláshoz való disztópiás regény

"Régen volt már az, hogy az élet szájfényből, zenehallgatásból, és butuska barátnőkből állt. Régen volt, hogy a legnagyobb aggodalmat az jelentette, írunk-e dolgozatot vagy elfelejtettem-e a házi feladatomat. Most már többre vágytam. Biztonságra, szabadságra és életre."

. 

Moly-os kihívás - ezt nem hagyhattam ki :)

Megtetszett a MOLY-on egy kihívás.
50 szempont - 50 könyv
Már a címe is csalogató.. Hmmm...  50 szempont ? Mi lehet ez?
Nos álljanak itt a szempontok és a könyvek.
Nem teljesítettem mind az 50 szemponthoz az olvasást, de majdcsak eljön annak is az ideje. 

Olvass el egy könyvet,
1. …amit abban az évben adtak ki, amikor te megszülettél.
Sokáig azt hittem nem lesz ilyen, de megtaláltam… :)Charles Portis: A félszemű
http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/02/charles-portis-felszemu.html 


2. …amit már régóta nagyon el szerettél volna olvasni.
Delphine De Vigan: No és Én

http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/12/delphine-de-vigan-no-es-en.html

3. …amelyből film készült.
Susan Hill: A fekete ruhás nő

http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/01/susan-hill-fekete-ruhas-no.html

4. …amit már legalább 200 moly olvasott és 85% felett van az átlaga
Suzanne Collins:Az éhezők viadala

http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/10/suzanne-collinsaz-ehezok-viadala.html

5. …ami az „1001 könyv, melyet el kell olvasnod mielőtt meghalsz” listán van.
Kertész Imre: Sorstalanság

http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/03/kertesz-imre-sorstalansag.html

6. …amit egy másik moly ajánlott.
Még nincs ilyen

7. …amelyet kölcsönkértél.

8. …aminek nagyon tetszik a borítója.

Emma Donoghue : A szoba

http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/12/emma-donoghue-szoba.html

9. …aminek a címében egy szám van (és nem azt jelöli, hogy egy sorozat hanyadik része)

Nevada Barr: 13 1/2

http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/12/necada-barr-13-12.html

10. …aminek az írója már meghalt.

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/11/kurt-vonnegut-az-otos-szamu-vagohid.html

11. …akkor adtak ki, mikor 18 éves voltál.
Úristen, mikor voltam 18???

12. ..ami kötelező olvasmány volt az iskolában, de nem olvastad el.
Még hátra van…

13. …ami szerepel a Nagy Könyv 150-es listájában.

George Orwell: 1984

http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/11/george-orwell-1984.html

14. …ami a jövőben játszódik.
Egy képzeletbeli jövőben : John Scalzi: Vének háborúja

http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/06/john-scalzi-venek-haboruja.html

15. …ami már legalább 1 éve a várólistádon van
Passz…

16. …amelyet legalább 15-en észleltek másnál.

Suzanne Collins: Futótűz

http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/10/suzanne-collins-futotuz.html

17. …a kedvenc íródtól/írónődtől amit még nem olvastál.

Stephen King: A búra alatt  - azóta kiolvastam :) hisz a kedvencem

http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/01/stephen-king-bura-alatt.html

18. …amit nagyon nem akartál eddig.
Charlaine Harris: Fájó szívvel

http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/07/charlaine-harris-fajo-szivvel.html

19. …amely egy sorozat első része.
Még olvasom…


20. …amelynek nem szokványos címe van.
Simon Tamás: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör
http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/07/simon-tamas-vermacska-avagy-alfi.html

21. …aminek az írója még nincs 30 éves.
Ez nekem Szurovecz Kitti: Gyémántfiú-ja.
http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/11/szurovecz-kitti-gyemant-fiu.html

22. …egy író utolsó könyvét.

23. …amiből nagyon megtetszett egy idézet (idézd is..:))
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/12/oscar-wilde-dorian-gray-arckepe.html
„Az öregség tragédiája nem az, hogy az ember öreg, hanem az, hogy az ember nem fiatal”

24. …aminek 65% alatt van az értékelése.
És ezen sajnos nem tudok csodálkozni a Gyürk Sarolta: Boszorkánykonyha esetében.
Egyszerű történet, ami a 80-as években megfelelhetett, de ma már nem elég.
http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/06/gyurk-sarolta-boszorkanykonyha.html

25. …ami egy filmből készült.
Ilyen nem hiszem hogy lesz ...



Írj egy olyan könyvről,


1. …ami szerinted alul van értékelve
Nem kerestem kifejezetten alulértékelt könyvet. De ha Vonnegut megérdemli a (szerintem túl) magas százalékot, akkor szerintem többet érdemelne Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons  c.könyve, mint 78%
Bár az érékelés sokszor attól is függ, ki olvassa és milyen hangulatban.
http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/06/tom-wolfe-en-charlotte-simmons.html

2. …ami a kedvenced volt fiatalon/gyerekként.
Gyerekként több kedvencem is volt, de Klára Jarunková: Az egyetlen c. könyve az a könyv, amit kölcsönadtam és azóta is bántam. Az érzés azóta is bennem volt,bár nem tudtam pontosan, miért. 
Bővebben …

http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/07/klara-jarunkova-az-egyetlen.html

3. …ami a kedvenced most
Nehéz választanom, mert általában az aktuális olvasmány a kedvenc, ha az jó. (szerintem)
De az egyik (állandósult) kedvenc…  Justin Cronin: A szabadulás
És a kihíváson kívüli időszakra esik, ezért oda nem való…
http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/06/justin-cronin-szabadulas.html

4. …amit nagyon sokáig olvastál


5. …amit régen nagyon szerettél, de most nem biztos, hogy tetszene
Valószínűleg ide Coelho kerülne… de tőle mostanában nem olvasok.

6. …ami a barátaidnak, ismerőseidnek tetszett, de neked nem

Mindenki pozitívan nyilatkozott róla, de engem csak bosszantott. 

Laurie Halse Anderson : Jégviráglányok

http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/05/laurie-halse-anderson-jegviraglanyok.html

7. ami neked nagyon tetszett, de a barátaidnak, ismerőseidnek nem.

8. …amit szerinted folytatni kéne (hogyan?)
Ez sem kihívásos olvasmány, de szerintem Stephenie Meyer : Burok c. könyve megérhetne egy folytatást. Nem tudom hogyan, ezt az írónak kell(ene) kitalálnia.

9. …amiből filmet kellene csinálni (kik lennének a főszereplők?)

10. …ami annyira szörnyű volt, hogy biztosan nem olvasnád el még egyszer.

11. …aminek nem kellett volna, hogy folytatása legyen.

12. …amelyből szó szerint tudsz idézni.

13. …ami megváltoztatta a gondolkodásmódod

14. …ami megríkatott.
Hát, ha nem is ríkatott meg, de azért elszorult a torkom. Nem érzelgős, de erős érzelmeket vált ki. És ez: Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/12/harper-lee-ne-bantsatok-feketerigot.html

15. …ami megnevettetett
Bene Viki : Eszterlánc
http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/08/bene-viki-eszterlanc.html

16. …amit szerinted mindenkinek el kellene olvasnia
Ez egyértelműen  Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!
Nagyon sok értelmet ad, érzelmet közvetít. Talán jobb lehetne a világ, ha mindenki elolvasná.
A tetejében a RUKKOLTAM, ami egy közösségi könyvcserélde. Illik a könyvhöz az oldal eszmeisége.
http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/07/catherine-ryan-hyde-szamithatsz-ram.html

17. …amihez egy nagyon kedves emlék fűződik

18. …amelyben szívesen lennél főszereplő.

19. …amit te máshogyan fejeztél volna be.

20. …amelyet legszívesebben elajándékoznál.
Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben - már nincs a tulajdonomban
http://konyvkukac.blogspot.hu/2011/06/ugron-zsolna-urilanyok-erdelyben.html

21. …ami szerinted túl van értékelve.

22. …amit a szüleid ajánlottak.
Majd eljön annak is az ideje, és ez Dallos lesz. (A nap szerelmese, Aranyecset)

23. …ami nagyon kellemes csalódást okozott
Emile Ajar: Előtten az élet

24. …ami a kedvenc kötelező olvasmányod volt
Azt hiszem Kaffka volt, de ő most nem került sorra

25. …ami szerinted a legfurcsább volt, amelyet valaha olvastál.
Sok furcsa (érdekes) történetet olvasok, de Joe Hill megérdemli, hogy itt szerepeljen
Az első könyve is tartozhatna ide, de most ezt olvastam tőle.
Joe Hill: Szarvak
http://konyvkukac.blogspot.hu/2012/08/joe-hill-szarvak.html

Emile Ajar: Előttem az élet

Nem tudom milyen apropóból vettem meg... Mintha hallottam volna róla... Vagy a moly-on? Tényleg nem tudom, de nem bántam meg.
Eleinte nem tetszett, mert a 10 éves gyerek ugyanazokat, ugyanolyan stílusban ismételte. Elborzasztott, hogy "strikkelés" és "skrici" volt írva, azt hittem valamilyen fordítási hiba. Nehezményeztem, ahogyan "a zsidó"-ként emlegette Rosa mamát.Kicsit mintha Salinger főhőse beszélne hozzám.
Majd egyre több érzést  mutatott fel, amitől letehetetlenné vált.
Oly sok érzés került elő benne, ragaszkodás, gondoskodás, egymásra utaltság, szeretet, tisztelet, mások segítése, önfeláldozás, magány ...
Szinte úgy éreztem a történet olvasása közben, nekem is örökbe (vagy nevelésembe) kellene fogadnom egy hányatott sorsú gyereket.
Mert Momo, bár egy nap alatt 10 évesből 14 éves lett, gyerek még.
"Bőgtem volna egy nagyot, ha nem lettem volna négy évvel idősebb."
A kornak csak annyi a szerepe számára, hogy nem kell gyámság alá kerülnie.
Önállóan ellátja és feltalálja magát, ha kell kér, ha kell lop. 
Egyébként felnőttként beszél, de nincs tudatában a szavak jelentésének.
(pl.: elküretelni egy embert - számára az eutanázia)
"Leültem a lépcsőre és marhára sírtam. A marhák ugyan nem sírnak, de így írja elő a szólás-mondás."
A sztori ugyanakkor érdekes életkép Franciaországról is, ahova mindenkit befogadnak, majd mintegy sorsukra hagyják őket.

Gondolatok: 

"Nagyon örültem, hogy ott van nekem Rosa mama, de ha jött volna valaki, aki jobb és az enyémebb, hát nem küldöm el, a fene egye meg."
"Sokszor észrevettem, hogy az emberek a végén el is hiszik, amit mondanak, enélkül élni se tudnának."
"Az embereke jobban ragaszkodnak az életükhöz, mint bármi máshoz, és röhögnöm kell rajtuk, ha arra gondolok, mennyi szép dolog van a világon."
"Csak néztem zsebre tett kézzel, és rámosolyogtam, de nem szóltam, minek, harmincéves hapsi volt, fiatal, még nem ismeri az életet."
"Olyan boldog voltam, hogy szerettem volna meghalni, mert a boldogságot akkor kell fülön csípni, amikor lehet!"
"A vénemberek folyton eresztenek valahol."
"Én úgy gondolom, hogy ha az ember valaki nagyon rondával él együtt, a végén már a rondaságáért is szereti."
"Az élet egy olyan izé, ami nem való mindenkinek."

Fülszöveg:
Az 1975-ös Goncourt-díj tulajdonosát annyi titokzatosság és izgalom vonta szenzációdicsfénybe, amennyi talán még a francia irodalmi közvéleménynek is sok volt: Ajart senki se ismerte, jószerivel a tulajdon kiadója se, de még a Goncourt-díj bizottság se, mert a díjat át se vette. Műve második regénye volt, és a manapság megszokottan, sőt kötelezően rendhagyó francia regények rendjét is megtörően rendhagyó. Legalábbis első pillantásra. Mert valójában az Előttem az élet annak a népes regénycsaládnak a leszármazottja, amelynek tagjai lóval, törpével, vademberrel vagy marslakóval mondatnak el meghökkentő, bár mindennapos történeteket, friss szem és romlatlan erkölcsi érzék diktálta véleményeket a mindenkori jelenkorról. Ajar könyvében egy gyermek szól üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő különös világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is.

Joe Hill: Szarvak

A lányoktól megkaptam a nyaralás alatt előnévnapi ajándékként :)
Nagyon boldoggá tettek, mert  Joe Hill az apukája mellett tökéletesen elfér a polcomon :) Megérdemli, vagy én megérdemlem.:)

Egy újabb nagyszerű és elgondolkodtató történet.
Mert hiszen a gonoszság honnan ered? És vajon mi élteti?
Ki az igazi gonosz? Mit tennénk, ha hatalmunk lenne mások felett?

Érdekes fejtegetések is vannak benne.
pl.:  ha Istennek nem tetsző dolgot teszünk, megbüntet. De a Sátánt is a büntetés élteti. Tehát egy oldalon állnak, ugyanazt akarják. :)
Nagyon jó érzékkel alakította ki a karaktereket (bár biztosan sokaknak nem tetszik, hogy a gonoszt kedveljük), de szép lassan felépül a történet, ami alapján (jogosan) mindenki kedvelni fogja a főszereplő Ig-et.
Mert nem gonosz ő, csak bosszúálló. S ha szívünkre tesszük a kezünket... mi nem akarnánk a bosszút? Mi nem néznénk bele mások rejtett gondolataiba? De bizony! 
Némi romantikus szál is van a történetben, de nem ez a fő motívum... Éppen csak annyira szolgál, hogy Ig lelki "fejlődését" megértsük.
Tökéletesen lépeget az idősíkok közt, érthető és nem zavaró módon.
Az ugyan erősen elgondolkodtatott (és kissé unalmas volt), hogy minden embernek a rejtett gondolata valamilyen szexuális indíttatásból ered, de lehetséges hogy ez a legerősebb főbűn....

Fülszöveg:
Ignatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, hogy irtózatosan fáj a feje… és a tükörbe nézve azt látja, hogy szarvak nőttek a halántékán.
Ig először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumában töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkolták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak…
Azelőtt Ig a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülők gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene, pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál több is – Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romantikán, diákkori felelőtlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó, varázsos kalandon.
Merrin halálával mindez oda lett. Noha Ig volt az egyetlen gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki elhagyta volna Iget, még az Isten is. Talán csak egyvalaki nem: a benne lakozó ördög…
És most, ezekkel a szarvakkal, Ig rettenetes erőre tesz szert – olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A templomba járás, az ima nem segített. Jöjjön hát a Sátán!

Bene Viki : Eszterlánc

avagy Egy "páratlan" anya feljegyzései

Ő is azon könyvek egyike, melyet a könyvárusnál kézbe vettem, és - sosem magyarázom meg milyen apropóból-, de megvettem.
Sem a borítója, sem a fülszövege... Talán azért vásároltam meg, mert olyan mainak gondoltam.  
Nem sokat tévedtem. Mai, könnyed, nyári olvasmány.
A vége felé ugyan kissé izzadságszagúnak éreztem, de egy olvasást megért. Nekem.
Talán lehetett volna egy kicsit kevesebb pasizás és több terhesség.
Azonban be kell valljam, volt olyan rész, ahol hangosan felröhögtem, mert tényleg humorosan, jó képi ábrázolással, néhol Fable szerű hasonlatokkal, mondatokkal van körítve a történet.
Azért van fájó pontom is... Amikor beszél a főszereplő.. akkor a "soxor" szó nagyon bántó...(35.oldal)  Nem szeretem a manapság használatos rövidítéses szlenget, próbálom a lányaimat is ez ellen nevelni, de egy könyvben (főképp ha beszéd van legépelve), végképp semmi keresnivalója így ennek ... 


Fülszöveg:
Eszter széllelbélelt, bizonytalan huszonéves lány. Most éppen egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Van egy hazudós pasija, aki az exnőjével kavar, egy unalmas munkahelye, ahol kizsákmányolják, egy finoman szólva is elszállt bátyja, aki folyton füvet szív. Csak a macskájában és a barátnőiben nem csalódott, ők legalább szeretik, ami fontos ugyan, de kevés a boldogsághoz. Mit kell tennie egy nőnek, ha semmi sem sikerül neki? Vásárolni, méregteleníteni, köldökékszert fúratni, ördögöt űzni, csontkovácshoz menni, beújítani egy másik munkát, de legfőképpen egy másik pasit – átmenetileg az sem baj, ha nem dúl köztük a nagy szerelem, majd csak megjön. Persze érdemes észnél lenni ezzel az új pasival is, hátha ő is hazudós. És ha a szerelmen kívül az sem jön meg, amit annyira várnak néha a lányok, akkor egykettőre páratlan helyzetben találhatják magukat. Mint Eszter. Csak azt nehéz eldöntenie, miként oldja meg ezt az áldatlan állapotot. Onnantól már könnyű: csak a leendő apukával és annak anyukájával kell szót értenie. A szerző szabadúszó újságíró. Két kisfiú boldog anyukája.

Balázs Anna : Tettének Oka Ismeretlen

Nem értem ezt a történetet. Pontosabban azt nem értem, kiknek íródott....?
A szülőknek, akik hajtanak, gürcölnek és emellett nincs idejük a gyerekeikre? Vagy az épp cseperedő tinédzsereknek, akik valahová tartozni akarnak ahhoz, hogy úgy érezzék, fontosak?
1971-es a történet, a leírása a "kornak" megfelel, azaz nem ecseteli az erőszakot, a durvaságot... Lehet hogy nekem csak emiatt nem okozott élményt, katarzist.
Nem az írónő stílusával van bajom, nem is a történettel, csak valahogy nem mutat semmit.. Nos, valójában nem az útmutatás és nem a tanulságot hiányolom,csak nem értem mi mondanivalója van a történetnek.
Igen, azt értem, vannak fiatalok, akik bandákba tömörülve, a szülők elvei, nevelése ellen lázadva, a társadalmi elvárásokkal szemben haladnak, sőt ellene tesznek, akár dacból, akár más okból. Vannak akik csapódnak hozzájuk, mert elismerésre, szeretetre vágynak. A vezérnek szót fogadnak, még akkor is, ha elveik ellen van az utasítás, és tudják, hogy kikerülni innen nem lehet.
Vannak szülők, akik hajtanak, anyagilag szinte minden alapvetőt megadnak a gyermeküknek, és csak azt súlykolják beléjük, tanuljanak, vigyék többre, mint a szüleik.  Ugyanakkor emiatt elveszítik a kettőjük között fontos szált, a nyitottságot, a bizalmat.  De mivel a történetben nincs komoly dráma, nem tudom eldönteni kiknek íródott és mi célból....

Fülszöveg:
Balázs Anna új regényében egy fiatal lány elzüllésének útját és körülményeit követi nyomon. Zsuzsa szülei túlságosan elfoglaltak, agyonhajszoltak, otthonukba hazatérve már csak egyetlen vágyuk marad: aludni, aludni. Az egész napi egyedüllét, az unalom, a szellemi igények hiánya sodorja egy hozzá nem illő lány társaságába, aki beviszi a galeribe. Buba, a bandafőnök befogadja, s mire Zsuzsa észbe kap, már nincs visszaút: a galeri szigorú törvényei fogva tartják. Az írónő számtalan peranyagból gyűjtötte anyagát, s építette fel Zsuzsa történetét aprólékos gonddal, nyíltsággal. Egy cselekvésképtelen fiatalt választott főhőséül, aki legfeljebb belső monológjaiban képes lázadni, bíráskodni, de ugyanakkor engedelmesen kiszolgálja a bandát, s eljut egészen a bűncselekményig. Ez a kettősség teszi feszültté a történetet, s ad magyarázatot a lány öngyilkosságának is, így válik a külső jegyeiben csupán „szimpla kis bűnügyből” igazi tragédia.

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!

Nagyon akartam ezt a könyvet!

És a RUKKOLA jóvoltából a kezembe kaphattam. (és mellé kaptam egy kézzel rajzolt könyvjelzőt is :) - de most nem ez a téma  ...

Szóval, akartam ezt a könyvet és azt kaptam, amit vártam.
A mai rohanó világban, mikor mindenki csak magával törődik, senki nem ismeri a szomszédját, vagy legalábbis keveset tud róla...
Ez a történet felemelő, és értékeket közvetít. Annyira hatással van az emberre, hogy elgondolkodtat - én is ilyen szeretnék lenni, és ha erősen akarom és teszek érte, lehetek ilyen.
Mert magyarként, vagy csak a gazdasági helyzet és/vagy a kulturális megszokás miatt állandóan panaszkodunk, mennyi bajunk van, mennyire nem megy a szekér. De ha odafigyelünk másokra, olyanokra, akiknek pénz nélkül is tudunk segíteni, akiknek csak szóval vagy cselekedettel örömet okozunk...  Mennyi boldogság költözhetne az életünkbe....
Mert ez a történet erről szól. Élünk a saját nyomorunkban, a saját csökevényes életünkben, de egyszer összefogunk hogy máson segítsünk. Csak úgy, emberszeretetből. De vajon ki kinek a lelkén segít? Ki kinek változtatja meg az életét?
Grace viselkedése egy koravén (olykor bosszantó) hatéves számomra, nem egy tízéves lányé. Billy kicsit szánalmas. De a szereplők mindegyike ad valamit, ami a másikat boldoggá teszi. Apróságokat, ami nem feltétlenül kerül pénzbe.. Táncot tanít, elkísér a suliba, elmegy a suli elé, varr, vagy egyszerűen leültet egy tea vagy kávé mellé.
Azt hiszem, ezeket az apróságokat mindannyiunknak meg kellene lépni.
Mert ahogy a könyvben is áll:  
"Azoknak az embereknek a legnagyobb a szívük, akiknek a legkevesebb jut."

Idézetek, mondatok:
"Tudja, ezért is voltam egyedül ennyi éven át. Mert amint beengedek másokat az életembe, akkor elkezdenek számítani rám. És aztán, ha nem vagyok képes felnőni az elvárásaikhoz, akkor azt hiszek cserben hagytam őket. Sokkal egyszerűbb, ha nem kötődik hozzám senki."

"…az emberek sokkal jobban lesznek, ha van valami vesztenivalójuk, és az olyasmi, amit tényleg, de tényleg nem akarnak elveszíteni."

".. a dolgok megfordíthatóak. Emlékszel, hogy régen mennyire féltem a macskáktól? de aztán megismertem egyet. Mindenféle dolog van az életünkben, ami egy ideig ijesztően hat, de később rájövünk, hogy soha nem akart bántani minket."

 ". az emlékeket nem osztályozhatja úgy, hogy legyen két csoport: az egyik, amit megtart, a másik, amit kiselejtez.Egy csomagban vannak."

"Tulajdonképpen ez maga a függőség: a jövő elcserélése arra, hogy most jól érezd magad."

Fülszöveg:
Billy, az egykori ígéretes táncos már évek óta nem hagyta el a lakását. Valósággal retteg az emberektől, szavak nélkül éli az életét a négy fal között. Egészen addig, amíg egy napon az alatta lévő lakásban lakó Grace be nem toppan az életébe, hangosan és visszafordíthatatlanul. A tízéves kislány tudja, hogy az anyukája szereti őt, de a drogokat is. Ezért csak úgy tud megmenekülni attól, hogy a gyermekvédelmi hivatal nevelőszülőkhöz adja, ha az anyukája ismét tiszta lesz és az is marad. Ehhez viszont el kell tőle venni azt, amihez a legjobban ragaszkodik. Ám a terv megvalósításába a ház minden lakóját be kellene vonni, ami egyáltalán nem egyszerű, mivel valamennyien magányosak, akik a saját életükkel is nehezen néznek szembe. Grace-nek azonban lehetetlen ellenállni. És erről az olvasót is meggyőzi ez a imádnivaló regény.